Azt írja a Forbes és a Telex is, hogy nem akar erősödni a forint, holott minden jel arra mutat, hogy erősödnie kéne. A magyar állam nagyon magas kamatokat fizet a forint alapú eszközökre (vagyis ha forint alapú kötvényt veszel, amihez a dollárodat vagy az euródat átváltod forintra, akkor az így kapott forint alapú kötvényre nagyon magas kamatot fogsz kapni). Elméletileg elég magas kamatot ahhoz, hogy megérje az olyan üzletekhez képest, ahol román lejt, szlovák koronát, lengyel zlotyt veszel.
A forint zuhan tovább
Ez a forint “megvédésének” tankönyvi eszköze, mégsem működik, a forint zuhan tovább. Miért? Sokszor írtunk már ezekről a mechanizmusokról, de nem árt rendszeresen átismételni, annak érdekében, hogy lássuk: nincs semmilyen összeesküvés, senki nem haragszik Magyarországra, hanem csak a piac legalapvetőbb mechanizmusai működnek, azok, amelyek Panama könyvében almával és körtével vannak elmagyarázva. Csak itt nagyon sok almáról és körtéről van szó. Meg a kenyerünkről. Lássuk.
Az, hogy egy áru mennyibe kerül a piacon, főként a kereslet és a kínálat függvénye. Ld. bármelyik jó közgazdaságtani bevezető tankönyv, pl. a miénk 🙂 Például a fűtéshez használatos gáz ára függ attól, hogy az oroszok küldenek sokat a csövön, vagy nem. Ha nem küldenek, szűkül a kínálat, a kereslet pedig rövid távon nem tud csökkenni, így az ár felmegy.
Az ár másik meghatározó eleme egy sokkal nehezebben megfogható dolog: a bizalom. Bárminek az árába be van kalkulálva az emberek gondolata arról, hogy az adott dolog HOLNAP mennyit fog érni. Mert ha drágulni fog, akkor jobb azt ma megvenni. Ha viszont olcsóbb lesz, akkor érdemes inkább várni a vásárlással. Ezeket a várakozásokat alakítják racionális és irracionális dolgok, és nem csak a Józsi bácsik és Mari nénik szintjén, hanem a profiknál is.
Jó példa volt a pánik-árra a gázár 350 euró fölé ugrása augusztus végén. Németországban politikusok kötötték a saját sorsukat ahhoz, hogy a gáztározók töltöttsége egy bizonyos szintet meghaladjon, a német nép erős biztonságérzet-igényét kiszolgálandó semmi sem volt nekik drága. Ezt kb. mindenki tudta, mégis mindenki partner volt abban, hogy a gázárak az égig szökjenek. Azóta fel van robbantva a németek fő oroszgáz-ellátási útvonala, néhány csatlós (mi…) kivételével senki sem kap Európában orosz gázt, Putyin tegnap találta el több tucat rakétával az ukrán energetikai infrastruktúra jó pár kritikus pontját…a gázár pedig 150 euró. Miért? Mert senki sem számít pánikvásárlásra.
A piac jövőbe vetett bizalma tehát nagyon fontos árképző tényező, bizonyos esetben fontosabb, mint a reálfolyamatok. Magyarul – rövid távon legalábbis – egy pánikhír (Kolumbiában a kávérágóbogár lerágta az összes kávét) akkor is meglökheti az árat, ha az adott termék kínálata nem indokol ilyesmit. Hosszú távon persze kiderülhet, hogy 1) a kávérágóbogár nem is rágta le a kávét, 2) lerágta, de csak X fajtát és a világ már rég az Y fajtát issza 3) Indonéziában engedélyezett, hogy a kávét cumicecilinnel permetezzék és ott nincs kávérágóbogár. Így még akkor is, ha a hír a kávérágóbogárról valamekkora részben igaz volt, a kereslet-kínálat görbe hosszú távon felveszi a tankönyvi alakot. Persze ez azokat, akik a rövid távú kilengésen sokat veszítettek, nem vigasztalja.
A piaci szereplők nagy többségének az az érdeke, hogy az árat a lehető legkevésbé mozgassák ilyen kilengések. Minél kiszámíthatóbb valami, annál inkább kerülik a spekulánsok, és annál ritkábban fordul elő hogy hiány legyen, vagy égbe szökjenek az árak. A kilengések ugyanis a gazdaságban olyasféle hullámokat indítanak el, mint a vízbe dobott kő. Ha például valaki pánikvásárolja a kávét a rágóbogaras hír miatt, annak hirtelen majd raktár kell, ami felveri a raktárbérleti díjakat, ami miatt veszélybe kerül X takarmány betárolása, amellyel viszont Y állatot etetik, amelyiknek a tejéből Z sajt készül…mire mindenki megnyugszik, hogy nincsen kávérágóbogár, addigra egy csomó termék ára felment, és egy csomó ember cukra-vérnyomása nem a régi.
Éppen ezért a legtöbb piacon, legyen az pénzpiac vagy árupiac a szereplők igyekeznek bizalmat építeni. Ehhez nagyon sok helyen komplett rituálék kapcsolódnak. Mindig a hónap X napján jelentik be a negyedéves adatokat. Minden hajó és vonat pozícióját nyilvánossá teszik. A fontos híreket mindig ugyanott, ugyanúgy, ugyanazokkal a szavakkal jelentik be. Tanulmányokat adnak közre, melyben leírják, hogy látják a saját piacuk helyzetét 1-2-5-10 év múlva. Ha gyártanak valamit, akkor az újságíróknak bemutatják a fejlesztés alatt álló új termékeket. A kulcspozíciókba tapasztalt “leinformálható” embereket tesznek. Ezek az emberek bizalomgerjesztően drága ruhákban bizalomgerjesztő dolgokat mondanak.
Mindezt azért, hogy mindenki lássa: ez itt kérem egy szolid biznisz, jó árut adunk jó pénzért, jó vevőknek. Fel vagyunk készülve esőre-hóra-kánikulára. Bárki megnézheti, van pénz a számlánkon. Minden termékünket tesztelés után dobjuk piacra, minden szabványnak megfelelünk. Nem fogunk hülyeséget csinálni, aki nekünk ad kölcsön pénzt, az jól jár. Nem nagyon magas a kamat, de mi ötven éve is itt voltunk és ötven év múlva is itt leszünk, és akkor is határidőre fizettünk, amikor egyszerre volt hurrikán, pestisjárvány és árvíz. És kávérágóbogár.
Mit csinál Magyarország?
Magyarország jelenleg az a srác a buliban, aki mindenkihez odamegy, és öt centire a másik arcába hajolva magyarázza, hogy ő nem részeg.
Valóban, Magyarország megtette azokat a lépéseket, amelyeket ilyenkor szokás. Kamatemelés történt. Igenám, de a kamatemelés azt jelenti, hogy valahonnan majd a magyar állam pénzt fog adni a hitelezőinek. Nade honnan?
A német ipar, ha nem is feltétlenül recesszióval, de lassulással néz szembe a következő egy-két évben a megugrott energiaár miatt. Az onnan áramló bevétel tehát valószínűleg stagnál vagy csökken majd. Az EU felől jövő pénzekkel kapcsolatban nagyon nagy a köd. Magyarország ugyan tesz engedményeket, de a piac, megfogadva Viktor intelmeit, arra figyel amit csinál, és nem arra amit mond. Az pedig azt jelzi, hogy nem gondolja komolyan az engedményeket. Az EU viszont komolyan veszi a követelményeit. Marad a gazdaság “natúr” teljesítménye, amelyről kiderül, hogy
1) még jobban kitett az energiaárnak, mint a német
2) 12 év voluntarista gazdaságpolitikája okán teljesen ki van szolgáltatva az állami juttatásoknak, anélkül a jelentős része nem működik. Ráadásul Orbánt fogadták ugyan Berlinben, de a látványos druzsbázás elmaradt (na ja, Scholz a pletykák szerint kb. annyira szereti Orbánt, mint az átlag élelmiszerraktáros a zsizsiket, a két koalíciós partnere pedig még ennyire se), Orbán egy sajtóbeszélgetésen mondhatta el a magáét, két sajtóterméknek, akik a saját kúlságukat akarták azzal megmutatni, hogy még vele is beszélgetnek.
Magyarul nem számíthatunk arra, hogy a német kormány a végén csak ledugja az EU torkán Orbán diktatórikus hajlamait.
Nincs bevétel
Akkor miből fizetjük ki az akármilyen magas kamatot? Ezt kérdezi a piac, és erre a magyar államnak nincs hihető válasza. Három különböző “gazdasági miniszter” (Varga, Matolcsy, Nagy) mond általában háromfélét a magyar gazdaságpolitikáról, Orbán látványos oroszbarát kirohanásokat tart Berlinben, az EP frakciója hülyeségeket beszél, Navracsics, a nagy kompromisszumcsináló ember vergődik, mert mindenki látja, hogy nincs valós tárgyalási mandátuma. Belföldön növekvő bizalmatlanság van még a saját szavazók körében is, egyébütt pedig kifejezett tiltakozások a kormány politikája ellen, vagyis a megszorításoknak se nagyon van már tere.
Amíg ezek nem rendeződnek, a forint árfolyama se fog rendeződni. Korrekció persze lesz majd, akkor fog, mint a legutóbbi alkalommal is, Trombiésatűzmanó előkerülni. De az árképzés már csak olyan, hogy 430-ról 425-ig javulhatunk, de 400-ra visszamenni már valami nagy dolog kell. A forint árába lassan, de biztosan beépül a kormány gazdaságpolitikájának minden hibája. Egész addig, ameddig nem kezdenek valami normális, hihető gazdaságpolitikai (és úgy általában politikai) kurzust csinálni, ami figyelembe veszi a valós helyzetet, a romlás kisebb-nagyobb lökésekkel folytatódni fog.
Nem valami vidám cikk, de ha értékelted, itt anyagilag is megteheted.
