Egy országot úgy kell kormányozni, hogy igazgatási szinteket alkotunk. Minden királyi udvar belefárad abba, hogy emberek csip-csup dolgait intézze, ahelyett hogy kényelemesen Fekete Pákót hallgatna az Adrián ringatózó jachton. Ezért aztán előbb-utóbb kineveznek pár helytartót, akik azonban hamarosan rájönnek, hogy ők is nagyobb urak annál, hogy minden bugris minden nyűgjét meghallgassák, ezért kineveznek…és így szép lassan megszületik a közigazgatás.
Nálunk mindenki tanulta történelemből, hogy tíz falu (legalsó szint) építette egy templomot (járás, második szint), néhány járás katonai védelmét a legnagyobb várral is rendelkező településről irányították (vármegye, harmadik szint) és efölött az országos szint következett. Magyarország közigazgatása a mai napig ezt a modellt követi.
Az EU által megkövetelt regionális szint nem tudott meghonosodni két okból. Az egyik földrajzi-történelmi. A régiók ugyanis valamilyen földrajzi-történelmi jellegzetesség alapján képződnek, ahol vannak. Az adott területet sokágig ugyanaz a társulat uralta, vagy ugyanolyan vallásúak vagy X folyó és Y hegy közötti részen vannak. Nálunk a trianoni határ mindenütt régiókat vág ketté, a természetesen létező régiók mindig tartalmaznának egy-egy jó nagy darab Szlovákiát, Romániát, Horvátországot, Ausztriát. Az Őrséget például hiába szervezik egy régióba Zalával és Somoggyal, ha egyszer előtte évszázadokon át Burgenlanddal volt egy régió.
A másik ok pedig történelmi. A vármegyénél nagyobb igazgatási egységeket a magyar történelemben mindig kívülről erőltették, lásd a vilajeteket vagy a monarchia honvédkerületeit, vagy legújabban az EU-s régiókat. A vármegye ezekben mindig a központi hatalom megyei autonómiát aláásó praktikáit látta. Vagy az elnyomást.
A vármegye igazi hungarikum, főleg a török hódoltság és utána az 1848-ig tartó időszakban a magyar történelem alakulásának egyik meghatározó helyszíne, utána pedig az ország igazgatásának legerősebb szintje. Már régen is ott volt állandó kérdőjelként, hogy ez mennyire helyi és mennyire központi dolog. A központ által kinevezett főispán és a helyben választott alispán, aztán a rendszerváltás óta történt sacc/kb 57 átszervezés és újragondolás is azt mutatja, hogy mennyire nem lehet a vármegyét se kiköpni, se lenyelni. Még a szocializmus alatt is kénytelenek voltak vele megbarátkozni, a legtöbb megyeszékhelyen a párhuzamos (állami és párt) igazgatás jegyében megépültek a reprezentatív megyei pártbizottság-épületek.
2010-től pedig a megyei szint leépítése történt, hiszen a 2014 előtti választási rendben a megyegyűlés olyan volt, hogy oda be tudtak könnyen kerülni a helyi erős emberek (például Somogyban a Somogyért és Gyenesei István, Szabolcsban Helmeczy László és egyesülete) és az egésznek kezdett kialakulni ugyanaz a helyi, mindentől független és sokszor elég hiábavaló zabhegyezést csináló hangulata mint előtte évszázadokon át mindig. Az ilyen helyi politizáló elit pedig a NER érdekeivel ellentétes. Ezért aztán 2010 óta nemcsak a regionális hanem a megyei szintet is jelentéktelenítik. A vezetésüket káder-lerakatnak használják.
Az Orbáni közigazgatás valójában arra épül, hogy a megyei szakigazgatási szinteket (megyei NAV, megyei kórház, KLIK, SZC) bekötik közvetlenül a minisztériumokhoz, a helyi szinteket pedig óriási mértékben leépítik, és nagyrészt a megyei kormányhivatalhoz telepítik a hatásköröket. A járási hivatalok tulajdonképpen a megyei hivatalok kihelyezett ügyfélszolgálatai.
Ezzel párhuzamosan, akárcsak Kádár alatt, van egy pártszervezet. Csak ellentétben az MSZMP-vel, a Fidesz nem épített ki egy nagy és bürokratikus pártszervezetet, mert számos ok miatt egyszerűen nem volt erre szüksége. A Fidesz pártszervezete a járásokat nagyjából, de a gerrymandering szempontok miatt nem pontosan fedő választókerületekből és azok vezetőiből áll. Ők helyben élet-halál urai, de bármelyik pillanatban selyemzsinórt kaphatnak Felcsútról.
A rendszer így elég rosszul működik, mivel a tényleges igazgatás messze van az állampolgártól, elég nagy területen meg is szűnt, mivel a falvak lakossága mára olyan kiszolgáltatott, hogy jobban megnézve semmi szükség ott közigazgatásra. Ha valaki a magyar vidék elnéptelenedésének okait keresi, érdemes itt is szétnéznie. Ki a fene akar olyan helyen élni, ahol a földesúrnak teljhatalma van, és a járási hivatalban ijedtükben lepisilik a lábukat a hivatalnokok ha bemegyek panaszt tenni a Tekintetes Képviselő Sziauramra?
Ebben a rendszerben a megyének tulajdonképpen semmi szerepe nincsen, azon kívül, hogy eltart országosan pár száz pártembert. Miért lett hirtelen megint fontos a megye? A látszat miatt. Felsorolni is nehéz ugyanis azt a rengeteg szabályt, amit EU-s szinten áthágna a Fidesz azzal, ha az önkormányzati vagyont egyszerűen visszaállamosítaná.
Igenám, de belenéztek egy pofonba az önkormányzati választáson, és kevésen múlott, hogy nem lett sokkal nagyobb az a pofon, rengeteg településen szorongatták meg a fideszes polgármestert. Az ellenzék pénzhez jutott. Megjelent a veszély, hogy egy közepes képességű polgármester is, ha elég sok pénzhez jut, akkor látványosan jobb várost csinál, mint a fideszes, hiszen ha csak 20% körül lop, már legalább 30%-kal tisztességesebb, mint a kormánypárti. Ha meg még jól is csinálja, az maga a politikai alternatíva, amiből Magyarországon még úgy is hiány van, hogy a legtöbb dolgot a kormány nagyon rosszul csinálja. És előbb-utóbb a dolog nem áll meg Wittinghof Tamáshoz hasonló örök helyi bútordaraboknál. Nem lehet örökre számítani az MSZP és a DK szolgálataira, hogy kinyírják Botkát. Mi van ha a következő Botkát nem tudják idejében a saját pártjával kinyíratni?
Előkapták hát a már évek óta sorvasztott megyét, amely ezeréves magyar önkormányzati intézmény, hogy akkor a kiemelt övezetek pénzével ezentúl a megye gazdálkodik. Semmilyen államosítás nem történt itt kérem, egyszerűen az önkormányzati rendszer bántó széttagoltságát csökkentjük (EU-s követelmény!) azzal, hogy ide csoportosítjuk az egyébként is megyei kihatású projektek iparűzési adóját, hát nem igazság az, hogy az mind a városé legyen és a környező falvak nem kapnak, nemde? Hát de. És közben röhögnek a markukba. Jó, lehet Petike vagy Juditka emiatt kénytelen lesz pár insta-posztban szidni a svédeket, de őket meg azért fizetik. Mostmár helyi adóból is…
