Techet ünnepli a konzervatív férfiak bukását és a Neue Bundesmutti felemelkedését, aki az Alte Bundesmutti örökségét folytatva fogja további sikerekre vezetni az országot, mert a német népléleknek ez kell, egyszerű, nem a külsejükkel, hanem a teljesítményükkel bizonyító nők. Nem pedig drága öltönyökben páváskodó ki tudja milyen ügyleteken felügyelőbizottságokban (nem tudom, hogy Techet valami rokonát lemészárolta-e egy falujukat feldúló portyázó Felügyelőbizottság vagy mi az oka annak, hogy ily gyűlölettel tekint erre az intézményre) meggazdagodott alakokra. Ezen a ponton álljunk meg és hallgassunk zenét.
Fellelkesedve azon, hogy a pénzembereknek immár annyi, és Merkel sikerreceptje tovább fog érvényesülni…ööö…Halt.
A sikerrecept jelenleg azt jelenti, hogy a CDU/CSU sorban szenvedi el a csapásokat tartományi választásokon, amely választások tükrözik a szövetségi választások eredményét is. A CDU harminc százalék körüli eredményre képes, mivel azonban mindenki más még ennél is gyengébbre, a CDU alakít kormányt. Oké, a német választási rendszer a legjobb formájában is egy 35-40%-os kormánypártot és egy 30 körüli ellenzéki nagypártot tudott produkálni, királycsináló koalíciós partnerrel.
AKK-t persze lehet egy új centrum lehetőségeként ünnepelni, de mivel mégiscsak Európa talán leginkább kifogástalannak tartott demokráciájáról beszélünk, fel kéne merülnie annak is, hogy a németek olyan 60-70%-a nem azt akarja, hogy Merkel legyen a kancellár. Már persze ha egyenlő mércével mérünk, és mikor felróttuk a 98-as és 2002-es vereséget, akkor felrójuk a 2017-es győzelmet, amely óta Németország irányítási formája a kormányválság.
Ráadásul a konzervatív férfiak (és ezen belül a kétes-felügyelőbizottságos Merz) bukását ünnepelve megfeledkezünk két férfiról, Robert Habeckről és Christian Lindnerről. Előbbi (társelnökként) a zöldeket, utóbbi pedig a liberálisokat (akiknek a szavazóbázisa nem feltétlenül osztozik Techet Péter pénzemberek iránti idegenkedésében) vezeti. Ezek az urak, ha nem is a merz-i értelemben vett, de férfi politikusok, akiknek ha a retorikája nem is jobboldali-konzervatív, de a pártjuk irányvonalát mindketten határozottan igyekeznek alakítani és megtartani
Miért érdekes ez? Azért, mert Lindner egyszer már beintett Merkelnek, amikor a Nagy Polgári Koalíciót akarta megalakítani. Annak ugyebár a zöldek is tagjai lettek volna, de nem lettek, ehelyett jött a mostani nyögvenyelős nagykoalíció. Lindner és Habeck sem hülye, végignézték, hogy Merkel hogyan mészárolja le az SPD-t, amely persze hagyta magát lemészárolni. Merkel koalíciós partnereinek nem jutott ugyanis levegő. Hozd ide a programod, lieber Koalitionspartner, add le a portán, ami kb. használható belőle, azt Mutti szépen megvalósítja, te meg vitatkozzál arról, hogy legyen-e a bálnák homoszexualitását védő törvény, a Mutti pedig kormányoz, és ha jó leszel, legközelebb is jöhetsz a koalícióba.
Ha AKK a “merkeli politika örököse” akkor a zöldek és a szabaddemokraták óvakodni fognak attól, hogy a közelmúlt sikereit (a nagypárttá alakulást a zöldek esetében és a sírból visszajövetelt az FDP-nél) feláldozzák a CDU kormányzóképességének megtartása érdekében.
Érdemes lenne fejben tartani, hogy a nagykoalíció, bárhol, bármikor is kössék, mindig demokráciadeficitet jelent. Per definitionem azt jelenti ugyanis, hogy olyasvalaki fog kormányozni, aki erre nem bírja a választók többségének felhatalmazását és még csak azt sem tudja elérni, hogy az övével összegyeztethető politikai irányvonalat vivő, de kisebb pártokkal alakítson kormányt, hanem a nagy ellenféllel (aki, legalábbis egészséges demokráciákban azt tűzte a zászlajára, hogy ne a végül nyertes ellenfél alakíthasson kormányt) áll össze. Méghozzá azért, mert még ez is jobb annál, minthogy bevalljuk, hogy kevesek vagyunk a kormányzáshoz.
A középen összeállni tudó 50% körüli koalíció tehát egyrészt csak a CDU érdeke, másrészt mindkét oldalról hatásosan támadható. Hogy mennyire hatásosan, azt a közelgő keletnémet tartományi választások fogják majd megmutatni. A legtöbb elemző azt várja, hogy az AfD, ha addig bele nem fullad egy neonáci pártszakadásba, mint nálunk a Jobbik, fel fog ott erősödni 30% környékére. Nagy kérdés, hogy mindezt a Linke rovására, vagy ők is megcsípnek egy 10% körüli eredményt, mert akkor a CDU, (nem először a történetében) olyan koalíciókba szorul be tartományi szinten, amelyekre már nem is lesz afrikai zászló.
Friedrich Merz-re tehát lehet úgy tekinteni, mint valami retrográd fordulatot kívánó (ha már ezt az értelmezési keretet használjuk: reakciós) elemre, de azért két dolgot vegyünk észre 1) hajszállal kapott ki 2) valójában azt ajánlotta a CDU-nak, hogy mozduljon jobbra a politikai térben, és az AfD és az FDP felé elvándorolt szavazókból szedje vissza az elvesztett 10-15%-ot, ami a kormányzóképességhez kell.
Ehelyett AKK személyében elvileg Merkel politikáját továbbvivő vezetőt választott a párt. Talán meglepő, hogy ennek a cikknek a végkövetkeztetéseként nem azt mondom, hogy sajnos.
Ugyanis az az állítás, hogy AKK Merkel politikáját viszi tovább, jelenleg nem verifikálható. Mert amit Techet Péter cikke mond, hogy továbbviszi a merkeli vonalat majd AKK, az nem Merkel politikájának továbbvitele, hanem szolgai másolás. Márpedig valaki nem azért küzdi fel magát a harmadvonalból az élre, hogy ott megmondják neki, mit kell csinálni.
AKK akkor lesz jó tanítványa Merkelnek, ha kinyírja Merkelt. Merkel karrierjét szobordöntéssel kezdte, a Kohl-korszakot desztalinizálta, paradigmát váltott, helyet csinált magának, nevezze mindenki úgy a módszert, ahogy jólesik.
A “sajnos AKK” végkövetkeztetés tehát csak akkor lesz igaz, ha AKK nem tud kilépni a válságmenedzser szerepből, amelyet Merkel már 2015 óta játszik, és újabb és újabb nagykoalíciókat fog összesuszterolni. Ugyanis a mostani Merkel már ezt csinálja, nem tudja már szigorú Muttiként etetni a németekkel spenótot és a csukamájolajat. Mert azért Merkel elfáradásának ez az egyik legfontosabb oka. A 2015-ös migránsos fiaskó óta egyre kevesebben hiszik el neki, hogy neki kell a politikai centrumban annak a személynek lenni, aki különösebb társadalmi vita nélkül megy előre a maga útján, és ez az út jó Németországnak (és Európának)
AKK akkor lesz Merkelhez hasonlóan sikeres és sokáig regnáló vezető, ha elhatárolja magát Merkeltől és elkezd válaszokat adni. Válaszokat adni a Merz-re szavazó 48%-nak, az AfD-re szavazó 20%-nak és még sok más embernek. Az, hogy a CDU-ból egy gigantikus MSZP-SZDSZ koalíciót csináljon, nem válasz.
Meglátjuk, én szurkolok neki.
