Nők, gyerekek, homoszexuálisok, faluszéli putrikba születő cigányok, kutyák, érdekesen virágzó dudvával teli rétek, méhecskék, könyvtárosnénik és menekültek.
Miért foglalkozunk velük, a jogaikkal, azzal hogy mi jut nekik és mi nem? Hiszen ők (a nőket és a gyerekeket most nem számítva) viszonylag kicsi részei, az érdekes dudvával teli gyep pedig egyáltalán nem az. Meg a méhecskék sem.
A bányába azért vittek le régen kanárit, mert nem volt CO érzékelőjük, és a kis madárka jóval érzékenyebb a szén-monoxidra, amikor az fulladozni kezdett, akkor a bányászoknak még épp volt ideje menekülni.
A napokban volt cikksorozat a nők helyzetéről, és annak egy része a nőgyógyásznál elszenevedett megalázásról és bántalmazásról szólt. Ez ma Magyarországon olyan probléma, amely minden nőt érint. Az én szűkebb ismeretségi körömben is van olyan, középosztálybeli, jól képzett, rendezett életet élő, ápolt, jól öltözött, kedves modorú, választékosan beszélő nő, aki valami gonddal nem tudott az épp szabadságon levő magánorvosához menni, bement hát az SZTK-ba, ahol természetesen az orvos lekurvázta.
Ez az egész valamikor, talán évtizedekkel ezelőtt, onnan indult, hogy ha valaki középosztálybeli, jól képzett, rendezett életet élő, ápolt, jól öltözött, kedves modorú, választékosan beszélő nő (úrinő) volt, akkor a nőgyógyász vele szemben nem engedte meg ezt a hangnemet. Ha egy fiatal munkáslány esett be oda egy hatodik nap késő menstruáció miatti ijedtséggel, akkor igen. Ha valami cigányasszony negyedik szülése volt, akkor főleg. Aztán ez a következmények nélkül maradt hangnem szépen lassan terjedt, és eljutott a máig, amikor a 20-30.000 Ft/vizit se garanciája arra, hogy nem valami pokróc-goromba seggfej fogja fogadni a pacienst.
A bíróság is, eleinte csak kisebb ügyekben nem kézbesített időben, aztán szép lassan eljutottunk odáig, hogy nemcsak a tyúkperben tart a bíró “iratismerkedést” (az első tárgyaláson felolvassa az iratokat, hogy megnézze, mit is kéne épp tárgyalni) hanem a kiemelt perben is. Eleinte a hetvenhetedik részeg hajléktalan garázda ügyében lendült túl nagyvonalúan azon, hogy nincs bizonyíték, később más ügyben is.
De foglalkozhatunk hazai gyeptársulásainkkal is, ahol érdekesen virágzó dudvák, és azok között előforduló érdekes csúszómászók vannak. Először csak lekaszáltatja valami bugris paraszt, aztán építkezik is rá, főleg ha Budapestre néző hegyoldalon bír nőni az a szegény dudva. Nőjön máshol. Eleinte nyilván nem éri el az ingerküszöböt, hogy a kárpáti skarlátfütyörke élőhelye veszélyben van. Egész addig, ameddig mi magunk nem kerülünk a kárpáti skarlátfütyörke helyébe, és egyszercsak lebetonozzák kedvenc horgászhelyünket, mert Récsöl úgy gondolja, hogy egy nem különösebben érdekes, félig elmocsarasodott tó vonzerejét nem a partmenti nádasban csicsergő madarak (nameg a skarlátvörösen virító fütyörke) hanem a nagypapája által odaszállított sóder adja.
Amikor Ödönkének, aki enyhén biszexuális lesz (nagyrészt nőkhöz vonzódik, de ha lát egy szép férfit, bizony megbámulja majd, ezért aztán lesz ilyen meg olyan szexuális tapasztalata is) pokollá teszik az életét óvodában és iskolában, az nem csak azért érdekes, mert nem teszünk ilyet csak azért, mert a természet (hívő olvasóinknak: a végtelen bölcsességű Gondviselés) ilyen tulajdonságokkal ruházott fel valakit. Hanem azért érdekes, mert ha egy babázó kisfiúval megcsinálják, meg fogják csinálni előbb-utóbb kb. bárkivel akit kinéz magának a bullyingoló erő, amely lehet egy agresszívebb kispajtás, de az óvónéni is.
Amikor azt olvassa (és tapasztalja) az ember, hogy egy országban minden sérülékeny (értsd: nincs nála egy méteresre levágott colos vascső, a végén egy ráhegesztett és ólommal beöntött anyával, hogy habozás nélkül fejbe verjen bárkit, aki beszól) csoportot bántás, agresszió, hátrányos megkülönböztetés ér, az annak a jele, hogy a társadalom nagyon beteg.
A magyar társadalom nagyon beteg. A lassan húsz éve zajló (minimum a 2004-es népszavazástól) folyamatos háború, mindenkit kifárasztott. Legalább azóta vannak mindenkinek ellenségei, legalább azóta nem éltük át azt, amit az ukránok Kijevben vagy két hónapja, amikor visszavonult az orosz sereg, és ki lehetett menni az utcára a tavaszba. Legalább 18 éve oké nálunk belerúgni abba, aki gyengébb nálunk. Ha egy érdekes dudva, akkor abba. Ha egy homoszexuális, akkor abba. Ha egy nő, akkor abba.
Minden intézményi gond mellett (Csire egy hete ígérte meg, hogy ír családjogi posztot, ha már egyszer a szakterülete) azért is tudnak ezek megtörténni, mert belefáradtunk és arra koncentrálunk, hogy minket ne érjen bántódás, és mi ússzuk meg. A NER meg arra épül, hogy egész sok dologban ezt pénzért meg lehet venni. Pénzért van nem goromba orvos, pénzért van nem goromba tanár, pénzért van olyan ovi ahol a kisfiúnak ér babázni és a kislánynak dömperezni. Más dolgokat, mint például Récsöl idegenforgalmi dolgait ki lehet kerülni, főleg, hogy a hungaroprémiumot körberöhögő színvonalat olcsóbban meg lehet kapni az osztrák Alpokban.
A már tartó pénzügyi válság ezt fogja megváltoztatni. Eddig a goromba nőgyógyász annak volt a baja, akinek nem volt harmincezre a főorvos úr jó modorára. Amikor a benzin majd nem 480 lesz, hanem 780, akkor majd hirtelen sokaknak nem lesz harmincezre (addigra: ötvenezre) a főorvos úr jó modorára. Tehát nem mindenki baja volt, hanem azé, aki elsznevedte. Na ez a kör fog rohamosan bővülni hamarosan. Ahogy a rezsicsökkentést nem lehet majd fenntartani, és szépen lassan kiveszik belőle a KKV-kat, a magyar középosztály jelentős része hirtelen réteget fog váltani és számolgatni fog. Sokat. Hirtelen át fog kerülni a vesztes oldalra.
Sokan belehalnak majd.
Emlékszem kölyökkoromból X bácsikra és Y nénikre, akik úgy elkoptak az életünkből. Az akkori ugyanilyen változás rossz oldalára kerültek, miközben a szüleim pedig rengeteg áldozat árán, iszonyat sok munkával és nagy szerencsével, de a nyertes oldalon kötöttek ki. XY-ék pedig egy idő után nem keresték “gazdagék” társaságát.
A változás kegyetlen lesz, mert annyi háló sincsen az emberek alatt, mint harminc éve. Nincsen vidéki rokon, akinek a háztájijából azért tojás, krumpli, télen kolbász, nyáron egy kis tök, barack, ilyesmi jut. Meghaltak, megöregedtek, nem vacakolnak disznóval, tyúkkal, rég nem éri meg. Nincsenek szétprivatizálandó állami vállalatok.
De ami fontosabb, harminc év kevés volt arra, hogy megtanuljunk összetartani. Ha ezelőtt húsz évvel megtanultunk volna odaállni egy bántott lány mellé, nem pedig azt mondtuk volna, hogy úgy kell neki, miért riszálta annyit a diszkóban, ha a goromba nőgyógyászt bojkottálták volna a paciensek, ha nem röhögtük volna ki azokat akik rászánták a hétvégéjüket, hogy tüntessenek a skarkátvörös fütyörke élőhelyéért, akkor mára természetesnek vennénk, hogy nem hagyjuk, hogy az erős csak úgy bántsa a gyengét.
Nem tettük.
Ennek pedig az az eredménye, hogy miután az iskolai bully 12 éve azt csinált, amit akart, most az egész országot fogja válságba taszítani. Közben persze uszítani fog, hiszen mást nem tud. Csak most már nem az az 5-10% homoszexuális, vagy cigány fogja ennek a kárát látni. Hanem hirtelen az ország 80%-a fogja pontosan ugyanazt kapni, amit azok kaptak, akik már eddig is gyengék voltak.
Amikor a heteró, fehér, középosztályos, dolgozó, konzervatív állampolgárt elérik a jelek, az nem a válság kezdete. Az már az összeomlásé.
(P.S. Amennyiben értékeled a Diétás Magyar Múzsa munkásságát, az alábbi linken ezt anyagilag is megteheted. 👇)
