Sokadjára jön el a Múzsán az, hogy mi azt írjuk, hogy valaminek következményei lesznek, aztán ki vagyunk röhögve, hogy á dehogy, lám Orbán változatlanul azt csinál amit akar, nem is bántotta senki.
Kezdjük talán ott, hogy Magyarország mennyire fontos ország úgy egyébként. Volt egy korszak a nyolcvanas években, amikor a keleti blokk egyik legpuhább diktatúrájaként, a nagyszámú diaszpórát a sok külföldre ment magyart is használva Magyarország olyan pont volt, ahol érintkezni lehetett a keleti blokkal. Itt ment a kísérletezés, hogy esetleg van-e valamiféle megoldás a tervgazdaság átvitelére a piacgazdaságba. Magyarország volt abban a geopolitikai helyzetben hogy a német újraegyesítésben is aktív szerepet tudott játszani. Akkoriban egy fontos ország voltunk, fontosabbak mint amit az ország mérete és ereje engedett.
Mára ez teljesen megváltozott. A most zajló világpolitikai folyamatokban (USA-Kína versengés, az afrikai fellendülés, az EU strukturális gondjai) Magyarország szerepe marginális. Nem vagyunk nagyobb tényező, mint mondjuk Észtország vagy Szlovénia. Németország hátsó udvara vagyunk, valamicske, de azért nem olyan nagyon nagy befolyással a Balkánon.
Magyarországgal bármit csinálni ezért semmilyen nagyhatalomnak nem érdeke. Ha egy nagyhatalom egy kisebb országgal csinál valamit, akkor azzal precedenst teremt más nagyhatalmaknak, vagy magukat nagyhatalomnak érző országoknak, hogy ők is belenyúlkáljanak más országok dolgaiba. Ezért ettől – legalábbis a látványos dolgok szintjén – tehát tartózkodni szokás. Nem jön Jason Bourne és lövi le Orbánt, nem lesz nemzetközi megszégyenítés.
A diplomácia világában a beszólás is nagyon ritka, óvatos piruettek vannak. Mellesleg, ha Orbánt Brüsszelben a cselédlépcsőn engednék be tárgyalni, kerékbilincset raknának az autójára, és másfél méterre állna tőle a családi fotón, az itthoni pozícióit az se veszélyeztetné, hiszen tábora a hős harcost látja benne.
Amikor következményekről beszélünk, akkor nem arra gondolunk hogy a magyar kormányt, kormánypártot vagy annak vezetőjét büntetik. Nem. Ilyenkor Magyarországot büntetik. Magyarország az, amelyik kiszorul minden nemzetközi szervezet vezetéséből. Mondjuk egy olyanéból, ahol egy hatvan évvel ezelőtti jelentős tudósunk miatt hagyományosan mindig van magyar tag.
Magyarország az, amelyik ilyenkor hátrébb sorolódik a pénzosztásnál, magyar tudós elé jön be más, amikor research grant-et osztanak. Amikor bármilyen magyar érdeket kell megvédeni (pl. hogy valamelyik szomszédunk ne mérgezze valamelyik folyónkat) akkor a magyar érdekérvényesítő képesség csökken. A magyar titkosszolgálatot teszik taccsvonalra, amikor nem osztanak meg velünk információt, tartva attól, hogy amit elmondanak nekik, azt még aznap már az FSzB is tudni fogja. A jelenleg a világ top 20-30 útlevele között szereplő magyart fogják a határokon öt-hat percig nézegetni a határőrök.
Ilyen és ehhez hasonló következményekre gondolunk. Ezek közül nagyon kevés (konkrétan csak a visszatartott felújítási alap) zavarja Orbánt. Az összes többi minket sújt.
