A meccs tétje egyébként több szempontból is érdekes. Az egyik természetesen az, hogy a valamikor a hatvanas-hetvenes években először felrajzolt budapesti urbanisztikai tervekre nagyjából a tizenötödik alkalommal költenek egy zsák pénzt, anélkül, hogy megvalósítanák őket.
Ezek között vannak annyira grandiózus dolgok, amelyekre Magyarország a világ összes pénzéből is nehezen lenne képes. Én ilyennek gondolom a Déli pályaudvart a Nyugatival összekötő alagutat. Minden bizonnyal létezik a mérnöki megoldás erre, az emberiség fúrt már alagutat az Alpok és a Le Manche csatorna alá is, miért pont a Duna és a Belváros alá ne tudna még egyet fúrni.
A kérdés inkább az, hogy nem tudom hány budapesti kerület, a főváros, csomó hivatal és a NER-lopógép munkáját kellene koordinálni annak érdekében, hogy ez sikerüljön. Szerintem ez a fokú koordináció a NER-ben lehetetlenség, mindjárt kifejtem miért, de előbb jegyezzük meg, hogy elkaszálódnak olyan dolgok is, mint hogy a ráckevei HÉV végállomásától csináljanak még 692 méter sínt a csepeli hévhez, hogy mindkettő befuthasson legalább a Boráros térig, a ráckevei végállomása ne a soroksári út szélén legyen a semmi és az ördög valaga között félúton.
Ennek két oka van. Az egyik, hogy az erre szánt pénz nagy részét ellopták, magántőkealapok, unokaöcsik, egyetemi haverok számláin kamatozgat szép csendben. Ezért nem jön a maradék pénz, de ezt már számtalanszor kitárgyaltuk. Persze próbálkozások vannak, Varga Judit lassan nemcsak a szokásos hajdobálós videóit, hanem a Dallas összes évadát leforgathatná Brüsszelben, de csak nem jön közelebb az a pénzeső.
Érdekesebb a Fürjes-Lázár meccsben a pártélet. A régi, MSZMP-ből lett MSZP viselkedésének értelmezésekor teljesen természetes volt, hogy volt fővárosi és vidéki frakció. Mindenki tudta, hogy kik a vidéki erős emberek, akik egy-két megyét maguk mögött tudva szövetkeztek hol egymással, hol a fővárossal. Meg persze lehetett tudni a pártközpont mindenkori sztárjait is.
Aztán persze ahogy egyre kevésbé volt országos párt a maszop, előbb szép sorban kiszálltak a vidékiek, rendszerint úgy, hogy megkötötték az alkujukat a fidesszel. Majd a fővárosi szervezetet Gyurcsány szétrobbantotta és elvitte magához.
A Fideszben az első Orbán-kormány idején nyírtak ki mindenkit, aki akkor úgy gondolta, hogy a Fidesz hasonlóan lesz országos párt, mint az MSZP. Megakadályozták, hogy akkora hátországok épüljenek ki, mint az MSZP-ben.
A 2010 óta eltelt három és fél parlamenti ciklusban rengeteg pénz zúdult az országban, azonban arra továbbra is nagyon vigyázott a Fidesz, hogy ebből senki se lophasson akkora kiskirályságra valót, hogy pótolhatatlanná váljék. Az, hogy időnként egy-egy Mengyi, Simonka vagy Boldog kinyíródik, az nem azért van, mert a Fidesz annyira küzdeni akar a korrupció ellen. Nagyon nem. Azért van, hogy senki ne képzelje azt, hogy a Fideszben meghatározó tényező lehet.
Lázár ezt maga is megtapasztalhatta, amikor a Gyurcsány-Bajnai korszakból örökölt kormányzati struktúra szétverése és a helyettesállamtitkár-világ felépítése után Budapesten sokan elkezdtek tőle jobban félni, mint Orbán Viktortól, sőt titulusa is lett neki, “első miniszter úrként” hivatkoztak rá azok, akik nem viccből hívták Orbánt “doktor miniszter elnök úrnak”. Ki is lett vonva a forgalomból, igaz nem nyírták ki.
Ha Fürjesnek elegendő pénze lett volna, és képes lett volna végigcsinálni a budapesti fejlesztéseket, még akkor is, ha az utolsó fillérig leadott volna mindent a Mészáros-cégeknek, tényezővé vált volna, lehetett volna belőle az új Puch László, a Párt budapesti pénzosztó-királycsináló embere.
A pénzhiány mellett tehát ezért küldték rá Lázárt, akiből nem lett új Veres János, a Párt stabil bázissal rendelkező, az országos politikában is megkerülhetetlen erős embere.
A NER-ben mindkét pozíciót Orbán tölti be, és ameddig ő elég erős, addig ő ilyen Kwisatz Haderach módjára uralja a vidéket és a várost, csak itt a kozmikus La Festa por helyett az EU-pénzt szedi elő a dűnék alól. Apró eltérés az ismert sci-fi regénytől, hogy ő itt egyben a Harkonnen-klán is.
