Amint arra kedves bajai olvasónk felhívta figyelmünket, Baja (és Esztergom) megyei jogú város lesz. Dicséretes szerénység Kormányunk részéről, hogy így a kampányban nem nyilvánította mindkettőt mélytengeri kikötőnek is.
Persze ez nem a mostani kormány hülyesége, a korábbiak is osztogattak ilyen címeket, ha politikai érdek úgy kívánta. Jó pár porfészek kapott városi rangot, és jó pár kistérségi központ maradt sokáig nagyközség, mert nem úgy jött ki a lépés.
Talán felesleges is leírni, hogy ez a gyakorlat is káros, az ország versenyképességét, kormányozhatóságát rontja.
Magyarország eleve speciális helyzetben van, mert a határaitól “befelé” a legtöbb helyen van egy 30-40 kilométeres sáv, amelynek a természetes regionális központja a másik oldalon van. Így alakultak ki olyan speciális helyzetű települések, amelyek a “szemben” levő tradicionális várost voltak hivatottak kiváltani. Ilyen például Kassa helyett Encs, Ungvár helyett Záhony, Beregszász helyett Vásárosnamény, Szatmárnémeti helyett Csenger, Nagyvárad helyett Berettyóújfalu. Ahol a határok múltbeli tologatása már nem a sérelempolitika része, ott az államhatár ebbe a dologba már kevésbé zavar bele, ld. pl. az “Eurometropol” Belgium és Franciaország határán.
Mindezzel együtt, volt immár száz évünk kitalálni Magyarország működőképes regionális beosztását és településszerkezetét. Nyilván helyi sajátosságok mindenütt vannak, az egykori hódoltsági területek mezővárosai és a törökök által el nem ért, vagy rövidebb időre elért, vagy terepviszonyok miatt kevesebbet bolygatott részeinek aprófalvas szerkezete különbözik egymástól. De ezek a helyi egyenetlenségek mindenütt megvannak. Ideális esetben sikerül megalkotni 5-6 kategóriát, amelyek valamelyikébe az ország valamennyi települése besorolható.
Miért fontos ez? Például jogszabályt írni is sokkal könnyebb úgy, hogy a “város” kifejezés olyan településeket takar, amelyek jelentősen nem térnek el egymástól méretükben, lakosságszámukban és még pár hasonló ismérvükben. Ugyanígy a “nagyközség” alatt is minden esetben kb. egyforma méretű és jelentőségű településeket lehet érteni. Ha ezek megvannak, lehet pl. eldönteni, hogy ha város, akkor legyen benne olyan kórház, ahol van laparoszkópiás műtéthez való orvos és műtő, ha nagyközség, akkor legyen ott egy ultrahang-masina, és ha átmegy rajta vasútvonal, a sebesvonat még álljon meg, de a gyors már nem. Ha viszont város, akkor a gyorsvonat is.
Igen, tudom, hogy ez sose ennyire steril, de megintcsak az a helyzet, hogy minden országban van olyan város, ahol helyi Conan a barbár meglóbálta a feje fölött a pallost, mielőtt 875-ben egybekelt volna a helyi Vörös Szonjával. A legtöbb helyen erre tudnak úgy emlékezni, hogy közben az ötvenezer lakosú Hagyománykőhidát nem rakják ugyanabba a kategóriába, mint a nyolcszázezer lakosú várost ugyanabban a régióban.
Ha mégis, abból jogalkotási kavarás lesz. Lesz olyan város, amelyben van felsőoktatás, de nem megyei jogú, meg olyan is, amelyik fel tudja mutatni a legendás habart pacsirtakrémlevest, felsőoktatás nincs, de azért megyei jogú. Meg lesz olyan kistérségi központ, amely nagyközség (dacára az SZTK-nak és a Tesconak) meg olyan, amelyik város, dacára annak, hogy a Posta tavaly bezárt, és várják a Penny Market megnyitását mint a Messiást.
Jó, persze ez nem a világ vége, lehet így is élni, meg ez egy nagy darázsfészek, a magyarok bármilyen szerzett ősi jussába belenyúlkálni, csak amúgy sokkal egyszerűbb lenne a településkategóriákat nem pofára osztogatni…
