Hogyaszongya a telex szerint az MNB:
“A jegybank elemzésének legérdekesebb része az infláció felbontásáról szól. Ez nem mérések, hanem becslések eredménye, és azt próbálja megfejteni, hogy az árak növekedését vagy csökkenését mi okozza. Ebben vannak külső tényezők (például globális energiaárak, alapanyagárak, külföldi infláció), vannak belső tényezők (mint a termékenység, bérköltség, az euró-forint-árfolyam), és van az egésznek egy olyan része, ami egyikkel sem megmagyarázható.”
Az infláció külső okai nyilván világosak, ha többért fűtjük a csirkekeltetőt, drágább lesz a csirke. A kutya nem itt van eltemetve, hanem a belső tényezőknél.
Nézzük meg a grafikont.
A 2020-21-es időszakban a “külső” tényezők lefelé húzták az átlagot (Covid, alacsony energiaárak) majd amikor “külső” tényezők növekedni kezdenek, akkor eleinte a “belső” és az “egyéb” tényezők stagnálnak, majd ugrásszerűen megnövekednek, ezzel a külső tényezők révén nagyjából az EU átlagnak megfelelő inflációt annak több mint duplájára hízlalva.
Idézzük fel Panamajack tegnapelőtti, a populizmus pályaívéről szóló cikkét!
“de a lényeg, hogy legalább egy pár évig pörögjön a gazdaság, és mindenki jól érezze magát.(…) a populista gazdaságpolitika jellemzően prociklikus, vagyis az állam akkor is fűti a gazdaságot, amikor nem kéne (mert menne magától is). Ennek az az eredménye, hogy amikor fordul a széljárás, nem marad miből tompítani a visszaesést. Illetve egy ideig még fel lehet élni az előző, értelmesebb (és népszerűtlenebb) kormányok által létrehozott tartalékokat. (…)ahol a populista faszagyerek-kormánynak meg kellene mutatnia, mit tud, egyszer csak kiderül, hogy semmit. Azonban ekkorra már annyira maguk alá gyűrték az államot és a médiát, hogy a tömegeken eluralkodik a reménytelenség. Nem érdemes hőzöngeni, úgysem változik semmi.”
Vissza a grafikonhoz.
Az összes közgazdaságtani bevezető és ismeretterjesztő könyv leszögezi, hogy az egyensúlyi ár kialakulásához vezető tankönyvi folyamat egy illusztráció. Ilyen a valóságban nincs. Nagyon hosszú távon és nagy átlagban mindig ez történik, de a pillanatnyi árazási döntéseket más tényezők is alakítják.
Például ilyen a gazdaságszerkezet és a gazdaságpolitika. A grafikonon 2021-22-ben az X tengely alá benéző szürke oszlopok a kivárást mutatják. Épp a covid pánik tetejéről jövünk le, mindenki bízik a “nagy tervben”. Az összeomlott globális ellátási láncolatok és az energiaár (külső tényezők) már megindulnak felfele, a belső tényezők stagnálnak. Várjuk, hogy mi lesz. Ugye ekkor megjelennek a hírek, hogy az EU mennyi pénzt tervez a tagállamokra borítani és nyilvánosságot kapnak az első aggályok, hogy esetleg mi abból nem kapunk.
A kivárás és a nagyon törékeny piac miatt (képzeljük magunkat egy söröző helyébe, ahol úgy, hogy a tulaj felesége már hat éve nem pultozott, de most újra beáll, túlélték, nyitva maradtak, minden be van fizetve, éppenhogy de nullán vannak, NYILVÁN nem azzal kezdik, hogy árat emelnek) az áremelkedés késik. Ha majd jön valami jó ökoturisztikai-esélyegyenlőségi-innovációs-sikerpénz-operatívprogram, abból majd helyre lódítják a dolgokat. Vagy egye fene, legyen a neve növekedési hitel vagy Széchenyi-kártya.
Ez ugye az a jelenség, hogy az EU pénzét nem fejlesztésre, hanem működésre költöttük (végtelen buli, ahogy Panama hívta). Majd amikor jön egy energiapiaci árpánik ÉS kiderül hogy Orbánnak annyira sikeresen sikerült összeveszni az EU-val, hogy se támogatás, se hitel, akkor hirtelen mindenki rájön, hogy nincs más választása mint beépíteni mindent az áraiba. Ezen nem segít, hogy a drágulás egyenetlenül történik meg, hiszen pl. az építőanyagoknál ekkor már évek óta ment a CSOK miatt.
Vagyis az a szürke izé ami az MNB szerint a “nem tudjuk megmagyarázni hogy mitől van, se nem belső, se nem külső ok” része az inflációnak az a kijózanodás rész. A hitelből bulizás elmaradása, a szolgáltatások beárazódása, amibe most hirtelen az “úgyis lesz valami EU-pénz” helyett az “úgyse lesz EU-pénz” árazódik bele.
Azt a kis szürke részt lenne a legegyszerűbb lekapni a tetejéről. El kéne engedni a bírók státuszával izmozást Vargazsé és népi zenekara kedvéért, el kéne engedni a homofób törvényeket, el kéne engedni, hogy Szili Katalin meg a többi haribogerincű üljön a közalapítványokban, meg még 4-5 dolgot. Az a helyzet ugyanis, visszatérve most nem a grafikonhoz, hanem a közgáz könyvhöz, hogy a jövőbeni bizonytalan dolog drága. Minél inkább bizonytalan, annál drágább.
Kérdés, hogy mi fogja megnyugtatni a gazdaságot. Egyrészt nyilván a beletörődés, hiszen ha a jövő biztosan nem jó, az is egy válasz, az ezzel kapcsolatos aggodalmak beépülnek az árakba aztán ott maradnak, nem kell őket újra beépíteni. Ez fékezheti valamelyest az inflációt, de csak ideig-óráig. Mert ha a jövő biztosan rossz, egy ponton megéri inkább bezárni a boltot, és annak a következménye megint infláció lesz. Szóval jó-jó ez az MNB várakozás…ha nincs csődhullám. Ha nincs csődhullám.
