1) Hadnagyok és őrmesterek
Az orosz katonai doktrína tömeghadseregre épül, amelyet van is esély, legalább lokálisan létrehozniul. A NATO katonai doktrínája sokkal jobban épít arra, hogy kisebb egységek önállóan működnek. Ennek megfelelően egy tipikus kisalegység-parancsnok (őrmester vagy hadnagy-százados, az alegység méretétől függően) könnyebb az oroszoknál, mint a NATO-nál. De attól még jó hadnagyra és őrmesterre szükség van, különben bármilyen egyszerű taktika sem valósítható meg. Az oroszok ilyen rutinos altisztből és tisztből vesztették a legtöbbet, és nagy kérdés, hogy a hátországban zajló kiképzés ezt mennyire tudja pótolni. Mondják, hogy a frontra hajtott mobikok azért kellettek, mert mögöttük majd jön egy alaposabban kiképzett hadsereg. Nekem ezzel kapcsolatban vannak kétségeim, de majd meglátjuk.
Mindeközben nyár óta folyamatosan, és már százas-ezres nagyságrendben mennek ki ukrán katonák NATO hadseregek kiképzőbázisaira. A NATO az elmúlt 30 évben folyamatosan bővült, tele van olyan szakértővel, akik ex-keleti hadseregek átképzésében járatosak. (Magyarország különösen tele van, most el is kezdte tömegesen kirúgni a NATO-csatlakozást levezénylő főtiszti állományt, nyilván meghonosítjuk a helyettesállamtitkár-kultúrát a hadseregben is). Vagyis az ukránok, nagy veszteségeik ellenére várhatóan ezen a téren tavasszal ugyanúgy jobbak lesznek az oroszoknál, mint eddig.
2) Definiált célok
Ebben a háborúban az ukránok célja egy szóval leírható: honvédelem. Az oroszoké? Valami homályos birodalmi ideológia oroszbarát kormányról, az ukrán népet elnyomó banderisták kiűzéséről, az oroszajkú területek ősi juss alapján elfoglalásáról. Nem lehet az orosz tisztek, főleg politikai tisztek kezébe adni egy brosúrát, hogy na fiúk az állománynak azt kell elmondani, hogy ha kint van a zászló Kijeven, mindenki mehet haza.
3) Felsővezetés
Az ukránok a háború korai szakaszában kilőttek jó pár magasrangú orosz tisztet, és a HIMARS gondoskodik arról, hogy továbbra se egészsége a front mögött 60 km-en belül nagyon komoly vezetői infrastruktúrát tartani, ami azt jelenti, hogy az orosz vezérkarnak a közvetlen hátországban is tábori körülmények között kell dolgozni. Ehhez persze lehet alkalmazkodni, de mindenképp csökkenti a hatékonyságot.
4) Légi fölény
Már érkeztek és folyamatosan érkeznek még légvédelmi fegyverek az ukrán hadsereghez. Ha akár csak még ötven kilométert előrenyomulnak az oroszok, egyre nehezebb lesz létezni légi fedezet nélkül. Ha a Nagy Tavaszi Offenzívához bevetik a légierőt és a helikoptereket, akkor számolni kell azzal, hogy napi hír lesz egy-egy Szu-34 vagy Ka-52 leszedése. Persze ezekből van még bőven, a pilóták és a függesztett fegyverzet már sokkal nehezebb kérdés.
5) Ukrán mélységi csapásmérés
A tegnap bejelentett amerikai csomagban már van 150 km mélyen csapást mérni képes fegyver. Ehhez pedig, mint már kiderült, kapcsolódik minőségi felderítő-hírszerző kapacitás, vagyis az ukrán hadvezetés eldöntheti, hogy vezetési pontot, csapatösszevonást vagy utánpótlást támad vele. Az ennél nagyobb hatótávolságú (konkrétan a 300 km-en is hatásos ATACMS rakéta) lebegtetése valójában egy rendkívül bonyolult politikai játszma része. Ez a fegyver ugyanis már most kifejti a hatását a háborúban. Az már közismert, hogy a most ott levő kilövőkből is kilőhető. Noha a nevében a T betű a “Tactical” szót jelöli, a helyi viszonyok között ez már stratégiai fegyver lehet, amely stratégiai reakciót követel. Ez egyrészt felveti az eszkaláció kérdését, azonban van olyan hatása is, hogy egy csomó dolgot, amit most az oroszok csinálnak, értelmetlenné tesz. Vagyis az orosz hadvezetésnek már most is gondolkodni kell azon, hogy mi lesz, ha ezt az ukránok megkapják. Hol legyenek az utánpótlási bázisok? Hogyan tervezzük a hadműveletek hosszát? Meddig számolhatunk a kercsi híddal?
6) Romló minőség
A mobikok száma impresszív, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy ezt az embertömeget etetni, öltöztetni és lőszerrel ellátni is sikerülni fog. Hétvégén tervezek egy update-posztot kitenni a gyűjtésünkről, de csak mi, egy kis pont a világméretű összefogásban is olyan segítséget adunk egy ukrán egységnek, amilyet a legelitebb orosz erők sem kapnak meg. A mostantól áprilisig tartó időszakban a hadszíntéren még lesznek kemény fagyok, óriási sár, eső, szél. Egyáltalán nem mindegy melyik lövészárokban van pöccre induló Honda generátor és melyikben nincsen, melyik kötözőhelyre érkezett a múlt héten 10000 steril kötszercsomag és melyikre nem.
A másik dolog, hogy az élőerő-pazarlásra épülő orosz taktika először a jobb katonákat emészti fel. Ha a szoledari módszerrel akarják Bahmutot is elfoglalni az oroszok, az tízezer katonájukba fog kerülni. Sziverszk, Kramatorszk, a többi város a környéken százezer halottat fog jelenteni. Persze tudom, ezt a mindenkori moszkvai cáratyuska simán bevállalja, de azért az nem pont úgy van, hogy az utolsó emberig lehet rohamozni. Az első ötvenezer halott után elkezd nehezebbé válni a dolog. Ráadásul a folyamatos tüzérségi pergőtűz sem biztos hogy fenntartható, a fizika törvényei az orosz ágyúcsőre is vonatkoznak, és abból is az egyre régebbi tartalék jön a frontra.
Vagyis a kérdés az, hogy az orosz haderő folyamatos minőségi romlásában lesz-e olyan pont február-márciusban, amikor az addig folyamatosan csökkenő vonal folyamatosan zuhanóba vált át. Visszautalva a fent tárgyalt őrmesterekre és hadnagyokra, mikor vált át az orosz sereg oda, hogy nem tud leküzdeni egy géppuskafészket. Pontosítok: mindig le fog tudni, csak kérdés hogy 5 vagy 150 halott árán.
Ennek ellenére az biztos, hogy az orosz hadseregben van potenciál egy nagy offenzívára, és az is látszik, hogy bőven van olyan főtisztjük, aki tudja hogy kell csinálni. Ahogy a KARD is helyesen utal rá, amint odamegy valaki, aki Bahmut frontális ostroma helyett bekerítő műveletbe kezd, jön a siker. De ez egy siker, egy még mindig több száz km hosszú frontvonalon, ahol egy több tízezer emberből és több száz tüzérségi eszközből álló súlyt képeztek az áttöréshez. Akármekkora a mozgósítás, ilyen súlyból legfeljebb 3-4 képezhető a fronton, de valószínűbb a 2-3. És ezzel is egy többnapos, verduni és isonzói képekkel leírható csata után haladtak 3-4 kilométert.
Szóval a kérdőjelek száma nem kicsi, és nagyon sok múlik azon, hogy a héten Ramsteinben milyen további lépésekről állapodnak meg Ukrajna szövetségesei.
