Ezek fontos dolgok és a Világ Folyását Nagyban Befolyásolják, ám a Nagybetűs Köz szempontjából számomra a hétvége legfontosabb eseménye (azon kívül, hogy ősz óta először, látcsővel a kezemben bokrok tövében lapulva énekesmadarakra lestem) ez a cikk volt.
Rövid összefoglaló: Olcsó használt autók vásárlói, rendszerint cigány lókupecek, akik ma már nem lóval, hanem használt autóval csinálják azt, amit több száz éve. Elhozzák az autót, aztán reklamálnak, hogy ez se jó, az se jó, kérik vissza pénzt. Néha ezt megbolondítják azzal, hogy amikor a tulaj nem figyel, egy kis fáradt olajat löttyintenek a hűtővíz kiegyenlítőtartályába, amitől az zavaros lesz, ez pedig a repedt hengerfejű (minimum több százezres javítás) motor legjellemzőbb tünete. Ennek néhány állampolgár lépre ment, azonban a Totalcar ismeretterjesztő cikkei óta a jelenség ismertté vált, és a tudatos eladók ma már nem mennek oly könnyen lépre mint azelőtt.
Milyen szépen bele lehet látni a cikk nyitotta résen Magyarország lelkébe!
Előszöris, nagyon óvatosan kell fogalmaznom, mert nem akarok a cigány etnikumra en bloc következtetéseket írni. A lókupecekre, akik Magyarországon történetesen évszázadok óta cigányok, viszont igen, ezek a trükkök szintén évszázadok óta jellemzőek. Népművészetileg lásd itt.
Nem történik itt más, mint hogy az évszázados lóvásári trükkök szépen átköltöznek a használtpiacra. Kérdés, hogy reagálunk rá. Három dologra szeretném a kedves olvasók figyelmét irányítani. Öntudat, bizalom az államban, és a sajtó szerepe.
Eleve érdekes az, hogy mennyire sokan dőlünk be az erőszakos nyomulásnak és ezeknek a gyenge szövegeknek. Nem az az érdekes, hogy ezzel bepróbálkoznak, mert ezzel ugyanígy bepróbálkoznak a türkmén lócsiszárok az asgabati hetivásáron is. Az a figyelemre méltó, hogy mennyire nem jön természetesen az, hogy: “Igen? Szerintem meg a kocsinak semmi baja nincsen, legalábbis nem olyan, ami egy ennyi idős kocsinak bármikor lehet. Érdekes módon nálam működött. Egy fillért se adok vissza. Eridjél el szépen a bíróságra, kedves kocsinepper barátom, egy műszaki szakértő olcsón megszámítja, olyan negyedmillióért bevizsgálja a kocsit, a bíróság másfél év alatt akár le is tárgyalja neked az ügyet, és már nyertél is tőlem százezret, csittifitti, vajbőr, digitklíma, egyszerű ez, nem?”
Nade miért nem mondják ezt, és kezdenek el kétségbeesve azon gondolkozni, hogy lehetne minél kevesebbet visszaadni? Miért nincs bennük ez a magabiztos polgári öntudat? Mert nem bíznak az államban.
Az államra, mint annyi minden másra, az ellenségei tudnak igazán frappáns definíciókat alkotni. Esetünkben ezek az anarchista definíciók. A legtöbb ilyen szerint az állam erőszakos hatalom. Különbségek abban vannak, hogy önmagáért, öncélúan erőszakos hatalomnak tartják, vagy látnak valamilyen személyt vagy csoportot, akinek érdekében erőszakos hatalom az állam.
Annyi magva van a dolognak, konzervatív(abb) politikai felfogás szerint is, hogy az állam egyik funkciója valóban az, hogy a polgárait, a társadalmi együttélés írott és íratlan szabályait betartó emberek közösségét megvédi, akár drasztikus eszközökkel is azoktól, akik ezeket a szabályokat nem tartják be.
A polgári öntudat és az erős állam egymást erősítő dolgok. Egyben megmutatja ez a jelenség azt is, hogy az erős hatalom nem feltétlenül jelent erős államot. Magyarországon nem kétséges, hogy erős hatalom van, hiszen a kormánypárt megingathatatlan, döntéseit gyorsan és erőszakosan hajtja végre, és igyekszik az élet minden területén kontrollt gyakorolni.
De van-e erős állam?
Ha erre a kérdésre a válasz igen, akkor az autóját eladó állampolgárnak a legcsekélyebb félnivalója sincsen, hiszen ha igaza van, akkor a trükköző kupecekkel szemben (tehát a társadalmi együttélés szabályait megszegőkkel szemben) az állam őt gyorsan és hatékonyan meg fogja védeni. A bíróság gyorsan elhajtja őket a keresetükkel együtt, ha pedig úgy döntenének, hogy eljönnek hatan egy kicsit rábeszélni, hogy mégis vissza kéne adni a vételár felét, akkor öt perc múlva szirénázó rendőrautó érkezik és bilincsben viszi el őket, és két hónap múlva már önbíráskodásért állnak bíróság előtt, és köszönjék meg az ügyésznek, hogy nem zsarolásért.
Ha erre a kérdésre nem a válasz, akkor az állampolgár a hivatalos eljárás bármilyen formáját nyűgként éli meg. Örül, ha nem találkozik az állammal, nem kell hivatalba mennie. Nem bízik benne, hogy őt, a társadalmi együttélés szabályait betartót az állam meg fogja védeni. Ezzel pedig lejtőn indul el, maga sem fogja betartani ezeket a szabályokat, napról-napra kisebb-nagyobb mértékben megsérti őket. Fusizik, nem kér számlát, okosba’ oldja meg amit lehet. A következmény viszont az, hogy amikor olyan helyzetbe kerül, hogy erőszakosan lépnek fel vele szemben (elég ehhez a verbális erőszak is) akkor az automatikus reakciója nem az, hogy az államra, a polgárait megvédő erőszakos hatalomra hagyatkozik. Nem gondolja, hogy az őt ért erőszakkal szemben igénybe vehetné az erőszakmonopóliumot gyakorló államot. Úgy gondolja, hogy ebből csak kínos és hosszas procedúra lenne, ahol kiderülne, hogy az autóeladással kapcsolatban valamilyen fontos papírt nem töltött ki, hogy igazából a nagymutter nevén volt az autó, holott ő nem is vezet stb.
Persze a dolog nem fekete és fehér, de a totalcar cikke azt mutatja, hogy a polgári öntudat és a bizalom az államban nincs magas szinten. Ez pedig általános jelenség, amely más területeken (oktatás, egészségügy, a szakigazgatás különböző ágazatai) ugyanígy jellemző. Vagyis Magyarországon az erős hatalmat mindenki elismeri, de erős állam, az nincs, vagyis a hatalom nem a polgáraiért van. Innen egyébként egy lépés annak a megértése, hogy miért van a migránskampány: kreálni kell pár olyan ügyet, ahol a hatalom eljátssza, hogy valójában törődik a polgáraival.
A totalcar pedig nagyon fontos szerepet játszik, amikor azt teszi, ami a sajtó dolga. Tájékoztat egy jelenségről, utánajár, felvilágosít. Ez egy működő társadalomra jellemző funkció, amelyet egy normális sajtótermék ellát. Milyen kár, hogy szinte csak a használtautó-bizniszben működik.
