Talán láttátok a videót, amelyen Kürtivel megmutatjuk a 68. ukrán területvédelmi zászlóalj, a Kárpátaljai Sárkányok felvarróit. Ezeket Sándor Fegyirék küldték, valódi, az ukrán katonák által is viselt felvarrók. Azok kaptak belőlük, akik a gyűjtést szervezik, vagy népszerűsítik. Maga a videó kicsit baromkodóra sikerült, mert pont az idióta CPAC megtekintése napján kaptuk meg.
Ma a felvarrónak szomorú aktualitása van. Pár napja, a Hatvannyolcasok a frontvonalban voltak. Az ukrán haderő, az orosszal ellentétben, rotál, vagyis meghatározott ideig van kint egy-egy alakulat a fronton, majd visszajön feltöltésre, pihenésre, a harci tapasztalatok kiértékelésére. Nem nagy titok, ilyenkor írják össze Fegyirék, hogy mire lenne szükség. Ezért is nem próbáljuk kitalálni, hogy pokróc vagy gyógyszer vagy mi kéne nekik. Ha öt darab vadászbolti távmérő, akkor az. Ha paprikakrém, akkor az. Ettől lesz az ukrán haderő ha napról napra fáradtabb, megviseltebb, kimerültebb, megkeseredettebb is, napról napra jobb, tapasztaltabb, ütőképesebb.
Ebben tudunk mi segíteni azzal, hogy amikor tanulnak valamit a fronton, hogy akár két zsebkendő mennyit segített volna a múltkor, akkor mi küldjük azt a két zsebkendőt. Fegyvert, speciális eszközt küldenek nálunk nagyobb, fontosabb, katonább erők. Mi kicsit tudunk segíteni. De tudunk, és ott kint a fronton egy olyan alakulat, amelyben magyarok, és magyarok közvetlen személyes barátai harcolnak, kicsit miattunk is lesz különb és jobb katona, mint a gyülevész orosz had, melyet ellene zavarnak megalomán urai.
A mai hír szomorú emlékeztető: ezeket a “kívánságlistákat” Fegyirék vérrel írják. A Hatvannyolcasok sem kivételek a háború hideg és kegyetlen logikája alól. Nem operettkatonák, akiket arra tartanak, hogy a magyarok lelkiismeretfurdalását ruszkibérenc miniszterelnökük miatt drónná és távcsővé alakítsák. Nem, ezek a fiúk ott vannak, ahol arat a halál. Ahol hiába vagy jobb katona mint az orosz mobik. Ha a te állásodba csapódik egy rakéta, akkor meghalsz, vagy életre megnyomorodsz.
Akár az eredeti, akár a gyűjtés szervezői által gyártatott felvarród van, nézz most rá, és gondolj
Tyahik Szerhij
Hutai Iván
Hodanics Bogdán
Burtyn Vaszil
Meskó Valentin
Pylypiv Eduárd
Kuszik Vitalij
emlékére. Ők a Hatvannyolcasok hősi halottai. Minél előbb van vége ennek az őrületnek, annál hamarabb marad abba az öldöklés. Minél előbb takarodnak haza az agresszorok, marad abba ártatlan városok és emberek rakétázása, ágyúzása, annál kevesebb kárpátaljainak kell hazája védelmében meghalnia.
Még nem tudjuk, hogy ennek a hét halálesetnek mi a közvetlen tanulsága. Még drón kellett volna? Egy jobb távcső? Több kötszer? Nem tudjuk, de hamarosan meg fogjuk tudni, és akkor megvesszük és kiküldjük. Mi ezt tudjuk tenni. Még mindig több, mint álnok módon békéről papolni, miközben valójában az agresszor szekerét toljuk, mint egyesek. De ez most nem a vagdalkozás ideje, hanem a gyászé. Nyugodjanak békében, remélem hozzátartozóikat valamennyire vigasztalja a tudat, hogy nem hiába haltak meg, és akik élnek, nincsenek egyedül.
Dicsőség a hősöknek! Herojam szláva!
