Ugyan még kevesen mernek azon gondolkodni, mi lesz az ukrajnai háború lezárása után, de a történelem arra tanít minket, hogy a háborúk egyszer véget érnek. És egyáltalán nem mindegy, mi lesz az új status quo. Ukrajna esetében már nagyjából biztosra vehető, hogy Oroszország veszített. Legalábbis abban az értelemben, hogy nem tudta, és nem is fogja tudni elérni az eredetileg kitűzött céljait: a nyugat-barát és demokratikus ukrán kormány megdöntését, és egy Belarusz-típusú vazallus-állam létrehozását.
Nem véletlen, hogy azóta már meg is változtatta a célt, amint ez a keleti ukrán területek “hivatalos” annexiója is mutatja – itt már az a fő kérdés, hogy mennyit tud majd megtartani belőlük (ebből a szempontból a mostani terrorbombázás amúgy kifejezetten kontraproduktív taktika).
Mindenesetre a háború egy katonailag kimerült, gazdaságilag meggyengült, nemzetközileg elszigetelődött és belül (legalábbis relatíve) destabilizálódott Oroszországot fog hagyni maga után. Ezzel szemben ott fog állni egy megtépázott, talán területileg összezsugorodott, de demokratikus elveiben és nyugat-orientációjában megerősödött Ukrajna, amely történelme során eddig példátlan diplomáciai befolyásra tett szert a nyugati hatalmaknál.
És ez még nem minden: emellett Ukrajna az amerikai (és kisebb részben európai) fegyverszállításokkal, valamint a legnaprakészebb NATO-kiképzéssel feltuningolt, és az európai kontinensen a Második Világháború óta példátlan harci tapasztalatokat szerzett hadseregével gyakorlatilag katonai középhatalommá válik, legalábbis Lengyelországgal egy szinten. Az sem kizárt, hogy egy évtizeden belül felveszik a NATO-ba (az EU-tagság azért messzebb lesz, viszont tíz- ha nem százmilliárdokban mérhető újáépítési segélyekre számíthatnak majd).
Innentől kezdve Oroszország geostratégiailag pontosan abba a helyzetbe fog kerülni, amitől Putyin annyira félt, hogy megindította a háborút: nyugatról és keletről egyaránt szorongatott, az EU és Kína közé ékelődött eurázsiai senkiföldje lesz, amelynek a területe és nyersanyagkincse mindenkit izgatni fog, de nem lesz meg se a népessége, se a gazdasági-technológiai fejlettsége ahhoz, hogy maga profitáljon belőle.
Magyarország pedig nagyon jól tenné, ha kimászna az oroszok seggéből, mert elég csak ránézni a térképre, hogy felfogjuk, miért érdemesebb már középtávon is Ukrajnával jóban lenni.
