Az anyagi kár jelentős, emberéletben valószínűleg tömeges kár nem esik, mivel már amikor másfél méterrel a szokásos szint fölé engedték az oroszok a vízszintet, az ukrán polgári védelem – és mindenki aki nem dombon lakik – tudta, hogy ez előbb-utóbb meg fog történni.
Az oroszok ezzel nem akadályoztak meg kb. semmit, épeszű tábornok nem a kilométer széles folyó és az utána kezdődő tíz-tizenöt kilométernyi mocsaras ártér felé kezdi az offenzívát, ha máshol vannak hídjait. Nem volt olyan ukrán terv, hogy arra menjen bármilyen hadművelet. A dolog arról szól, hogy amikor majd a Krím felé kanyarodik egy esetleges ukrán támadás, csak egy viszonylag szűk helyen lehessen oda bemenni. Vagyis az oroszok készülnek arra, hogy még ezt a mostani hódítást se tudják sokáig tartani.
Ráadásul az ukránok – nem először – húztak egy váratlant. Az “orosz szabadcsapatok” akik a határ orosz oldalán, Belgorod környékén portyáznak, és az itt-ott kigyulladó, piszkáló dróntámadások áldozatává váló orosz hátországi üzemek jelzik, hogy az oroszoknak nem elég 3-4 frontszektort túlterhelni, figyelni kéne a hátországra is.
Eljött az a pillanat, amikor a Nyugat legfélelmetesebb fegyvere elkezdi kifejteni a hatását. Ez a fegyver a kapitalizmus. Ennek a terméke a flexibilis ipar, ahol a japánok valami nyakatekert megoldással csak elérik, hogy a fegyverexportot tiltó alkotmányuk ellenére tudjanak TNT-t eladni az USA-nak, amely azt ágyúlőszerbe fogja tölteni. Miért? Azért mert a háború miatt a TNT kokain árban megy, és békepártiság ide, alkotmány oda, a keirecuk nagyhatalmú vezetői pénzt akarnak keresni. És pénzt fognak keresni.
Pénzt akarnak keresni a légiszállító vállalkozások. Connie Kalitta és a többi, az amerikai kormánynak sokszor és sok pénzért dolgozó Jumbo-flotta tulajdonosa köszöni szépen jól van. Ha van elég dollár, van elég Jumbo. És ha van elég Jumbo, akkor szépen visz mindent ami kell, hiszen a lőszergyár, a kötszergyár, a mobiltápegység-gyár, a dróngyár, mindenki pénzt akar keresni.
Minden európai iskolában rá kéne mutatni erre a dologra. Hogy a kapitalizmusnak ezer hátránya van, csúnya kizsákmányolásokra (emberekére és környezetére egyaránt) képes, ha nincs felette elég jó társadalmi-politikai kontroll.
Ugyanakkor viszont a problémát megoldja, egyszerűen azért, mert a keresletre mindig kínálat a válasza. Nem azonnal. Itt nincs fejedelem, aki parancsot ad, és akkor holnap a kormány rekvirálja a repülőket. Nem. A repülők le vannak foglalva, ki vannak fizetve. Jó pénzért két hónap, nagyon jó pénzért egy hónap múlva fognak rendelkezésre állni. Ha ennyire kellenek, akkor fél év múlva tízszer ennyi fog rendelkezésre állni.
A szabad, demokratikus országoknak ezért mindig van egy bizonyos felpörgési késedelme. Cserébe viszont a diktatúráknál magasabb fordulatra tudnak felpörögni és azt tartósabban tudják fenntartani. Ahányszor megy a károgás a “nyugat alkonyáról”, annyiszor történik meg, hogy eleinte nem olyan jó a reakció. Majd amikor például Olaf Scholz fél évnyi politikai alkudozás után eléri, hogy egyetlen jelentős német politikai erős sem fekszik keresztbe a dolognak, hirtelen kiderül, hogy a “két év alatt talán tucatnyi tankot meg tudunk javítani” az tud “holnap átadunk száz tankot” is lenni. Miért? Mert a politikai akadály elhárult, és a Rheinmetallnál tudták hogy el fog hárulni, és akkor viszont lesz megrendelés, régi tank megjavítására, új gyártására.
De emlékezhetünk a Covid idejére is, hogy mi károgás ment, hogy az oroszoknál rég kész van az oltóanyag, ők már oltanak, bezzegazusákok, a bigfarma meg lám, lószart se ér. Eltelt két-hónap, és mivel a Pfizernél pontosan tudták, hogy minden idők egyik legnagyobb gyógyszerüzletéről van szó, és minden, az oltásokkal kapcsolatos aggály (esetleges mellékhatások, újrafertőződéssel kapcsolatos kérdések) ellenére, milliárdos nagyságrendben fognak ilyet venni. Lesz dollár. Lesz áru.
Putyinnak nem jött össze a villámháború és nem kötött időben békét. Most pedig már nem tankokkal és rakétákkal néz szembe, hanem a probléma okozta kereslet kielégítésére felpörgött gazdasággal. Eltérő (szovjet) szabványú transzformátorok? Megoldjuk. Miért? Mert van aki kifizeti. 500 teherautó? Megoldjuk. Miért? Mert van aki kifizeti. Ezt egyébként a Sárkányellátóban is látjuk. Az első szállítmányt egy hónapig vadászgatta össze Trautmann Balázs, most a hetediknél magától értetődően kapunk néhány napon belül drónt. Miért? Mert kifizetjük. Ebben a pocsék magyar gazdasági helyzetben ha jelentkezik egy vevő hogy készpénzért venne két másfélmilliós drónt, a kezét-lábát megcsókolják.
Na pont ezért van az, hogy Olaf Scholzot és Karácsony Gergelyt ugyanakkor, ugyanúgy, ugyanazokat a jelszvakat skandálva fütyülik ki. Erra az oroszoknak még van pénze és embere. A fidikébe és az AfD-be (meg a Die Linke-be) beépült ügynökeik sikerrel érik el, hogy az ő jelszavaik harsogjanak. Cserébe politikai zűrzavart kínálnak, amelyben lehet rövidtávú politikai sikereket elérni.
Ez Putyin utolsó fegyvere, a szuperrepülő, a szuperrakéta, az utolsó, talán még meglevő előnyének kijátszása. Vietnamban működött, hátha most is fog. Mert ha nem fog, akkor persze lehet gondolkozni azon, hogy mi lesz ha bevetik a maradék Félelmetes Orosz Légierőt. Mégis mi lenne, a Raytheon, a Northrop Grumman, a General Electric már most gyártja az eszközöket (és nem akar lemaradni az európai Thales, MBDA stb. sem) amelyekkel majd szép sorban leszedik őket. Kilőnek az oroszok egy-két ukrán légvédelmi állást. Van pénz másikra? Van. Lesz másik? Lesz.
Úgyhogy kedves szakadt farmeros lány a virágágyásban, gondoltam szólok, hogy Putyin utolsó fegyvere vagy. Minden tekintetben hozod, amit az oroszok tudnak. Tönkreteszed mások munkáját, rombolod a saját hazádat azért hogy néhány moszkvai öregember még egy kicsit hatalomban maradhasson. Ráadásul a moszkvai öregemberek bukni fognak, te meg itt maradsz, és keresheted, hogy legközelebb kinek a nevében fogod letaposni a virágágyást. Bár ha Bencsiket addig nem viszi el az ördög, lehet megmondja majd. Ért hozzá.
