Mint ahogyan bizonyos nyugalommal figyelem a körülöttem zajló akárhanyadik Covid-hullámot (hírek nincsenek róla, de az ismeretségi körömben tucatnyi pozitív eset az elmúlt két hétben, a híradó szerint Romániában és Németországban van, utóbbiban migráns-apokalipszissel kiegészítve) ugyanúgy vagyok eléggé immunis a Doktor Miniszter Elnök Úr beszédeire is. Hát, istenem, rohadék náci, aki szítja a rohadék nácizmust az ilyesmire érzékeny csoportokban, úgy mint volt munkásőr szavazók, református lelkészek, katolikus papok, megafonos bubik.
Nem azzal kell foglalkozni, hogy mit mond, hanem azzal, hogy miért mondja. A beszéd sok szempontból olyan volt, mint az AC/DC Stiff Upper Lip című albuma. Semmi olyan nem volt benne, amit ne hallott volna mindenki már tizenöt különböző változatban az előadótól, mégis, akinek ez bejön, kiválóan tud a ritmusára ugrálni. A gyűlöletkeltés most már absztrakt (Soros György bármikor meghalhat, migránsok nincsenek).
Számomra az a nagyon érdekes, hogy vajon mire számíthat Orbán? A beszéd előtt pár nappal kiment Szijjártó Moszkvába. Talán felesleges is említeni, hogy ezzel újfent feliratkozott a Putyin Buttplugja díj fő jelöltjének immár 2022-ben is. De ennél fontosabb, hogy mennyire eredménytelen volt ez a látogatás.
Lavrov NEM ígérte meg neki, hogy mindenképpen jön ide gáz. Azért nem ígérte meg, mert Oroszországnak itt nincs mozgástere. A nemzetközi politika lényege a mozgástér pontos felmérése, és a mozgástér növelése. (érdemes erről elolvasni Panamajack nyolc éve írt, “Sakk és gó” című cikkét kommentbe megpróbálom linkelni.) Nézzük meg a mozgástereket ebben az esetben!
Az oroszoknak természetesen továbbra is a kezükben van az eszköz, hogy az általuk szállított gáz nélkül az EU komoly válsággal néz szembe. A német politika most már láthatóan korszakos hibája miatt különösen Németország nagyon érzékeny arra, hogy jöjjön elég gáz Oroszország felől. Ezzel az eszközzel viszont kicsit úgy vannak, mint a sztriptíztáncosnő a melltartóval: ha egyszer levette, akkor ezzel az eszközzel már nem tudja tovább csigázni a közönséget. Szijjártó moszkvai fogadása, az Északi áramlat és a Kanadában javított gázturbina körüli pávatánc mind-mind azt szolgálja, hogy ne kelljen az oroszoknak se azt mondani, hogy van gáz, se pedig azt, hogy nincs gáz. Dobáljon még egy kis dollárt a közönség a színpadra, mire ez kiderül. Ráadásul ha nincs gáz, akkor jó eséllyel megbukik a mérsékelt-langyosvíz Scholz és német kormányválság jön, adott esetben választásokkal és borítékolhatóan Friedrich Merz kormányával. Na ha valamit nem akarnak Moszkvában, az ez. Ha Oroszország azt mondja, hogy van gáz, akkor meg mégis mi akadályoz meg bárkit abban, hogy az ukránoknak kb. csillagrombolókat is átadjon?
Ráadásul az oroszoknak – minden ellenkező híresztelés ellenére – nagyon komoly gazdasági gondjai vannak. Ezek nemcsak pénzügyiek, hanem számolniuk kell a katasztrófa szélére sodródott nyugati gépparkkal is. Nem véletlen, hogy (nyilván nem függetlenül az Airbus lobbijától) újra engedik, hogy menjenek alkatrészek a nyugati utasszállító gépekhez. Az iparuk nagyrészt olyan nyugati gépparkra épül, ami semmivel sem kevésbé bonyolult, mint egy repülőgép. Itt is rég ki kellett volna cserélni bizonyos kritikus alkatrészeket, amelyek a szoros gyári tűréseket biztosítják, itt is voltak szoftverfrissítések.
Ezek így együtt azt adják ki, hogy az oroszok számára a mozgástér akkor lenne ideális, ha lenne egy jó kemény tél közép-európában és valamikor november közepe-január eleje táján lehetne tárgyalni arról, hogy akkor adjanak-e több gázt és mit kérnek azért cserébe.
Az amerikai érdekek és mozgástér azon alapul, hogy 1) felismerték, hogy Oroszországot itt és most ki lehet véreztetni 2) nem boríthatják fel az EU-t de az amerikai befolyást nagyon megerősíthetik.
Az oroszok, most már látszik, hogy pirruszi győzelmet arattak Liszicsanszknál. A frontvonal jelenleg mentes az ilyen kitüremkedésektől, a védelem tervezhető. Az amerikai HIMARS rakétavetők megtörték az orosz lendületet, nem működik a tüzérségi gőzhenger, és a megritkult és bizonytalanná vált (na miért, azért mert az ukránok készülnek valamire) hírek szerint a GMLRS rakéták immár vezetési- és távközlési pontokat támadnak. Mivel az oroszok politikailag nem engedhetik meg semmilyen terület feladását egy dolgot tehetnek: toboroznak, és minden erővel egy újabb offenzívára készülnek. Közben persze használják az olyan szövetségeseket/vazallusokat mint Orbán és az amerikai republikánusok szélső-trumpista szárnya, hogy széthúzást keltsenek, de ez nem a fő front.
Tekintettel arra is, hogy novemberben már jönnek a választások is Amerikában, az rajzolódik ki, hogy az amerikai érdek az lenne, hogy az ukrajnai helyzetben kb. szeptember közepére-október elejére álljon be döntő változás, méghozzá az ukránok javára. Ez a pozitív változás pedig az lenne, hogy az orosz offenzíva végleg kifullad és az ukránok visszaveszik Herszont és Zaporozsje környékét, fenyegetve az oroszokat azzal, hogy minden, február óta elfoglalt területük veszélybe kerül.
Ezért van az, hogy se az amerikai, se az orosz fél nem nagyon akar tárgyalni. Egyszerűen az amerikaiak azt gondolják, hogy ha számításuk beválik (a HIMARS tüzérségi kampány után újra jönnek a Bayraktarok, ukrán előrenyomulás) sokkal jobb tárgyalási pozícióik lesznek októberben. Az oroszok meg azt gondolják, hogy a németek, magyarok, olaszok, spanyolok stb. jobban fognak fázni novemberben annál, hogy az oroszok alárendelt szerepet játsszanak a tárgyalásokon, területveszteségek ide vagy oda.
Az európai érdekeket és mozgástereket elég nehéz meghatározni, mivel azok korántsem egységesek.
A németeknél alighanem rá kellett jönni, hogy Putyin elintézett nekik egy elég jelentős kelet-közép európai befolyásvesztést. A Baltikum, Lengyelország, Ukrajna rájött, hogy őket az USA megpróbálja felépíteni nyugatbarát ütközőzónának arra az esetre, ha a németeknél tovább folytatódna a Molotov-Ribbentropp nosztalgia, amelyet most azért minden közép- és kelet-európai ország észrevett. Németország, bármilyen kellemetlen a gazdag ám gyenge rab lett a cellában, aki kétségbeesetten telefonálgat ki a hozzátartozóknak, hogy kinek és mennyi pénzt kéne még adni, hogy ne verjék meg. Ráadásul biztosnak tűnik, hogy ha lesz is valamiféle EU gázszolidaritás, annak kőkeményen meg fogják kérni az árát a németektől. Ha például a PIGS országok ügyesek, akkor most benyújthatják a számlát a tíz évvel ezelőtti német kioktatásért. A német érdek tehát az, hogy lapítanak és megpróbálják átvészelni a telet és tavasszal a saját feltételeik (és a rengeteg pénzük) szerint elfoglalni a helyet a háború utáni Európában.
Amely Európában a balti államoknak, Szlovákiának, Lengyelországnak jelentősen kibővült mozgástere lesz. Egyrészt katonailag meg lesznek erősítve, másrészt rajtuk keresztül fog nagyon sok pénz folyni az ukrán újjáépítésbe. A német befolyás csökkenni fog. Az ő érdekük Putyin megregulázása és meggyengítése. Ezekben az országokban – ellentétben a németekkel – egy jó kis szénszünet simán belefér annak érdekében, hogy az orosz fenyegetés jelentősen csökkenjen. Lelkesen adnak hát oda minden fegyvert az ukránoknak, mert az érdekük az, hogy idén őszig az elérhetetlen célt elérni próbáló Oroszország a lehető legnagyobb veszteséget szenvedje el.
Orbán tusnádfürdői beszéde azt mutatja, hogy Magyarország valahol a németek farvizén van. Elváltak az érdekeink a többi volt szocialista országétól. Pedig naturálisan azok azonosak lennének: reccsenjen meg az orosz hadsereg Ukrajnában, üljenek tárgyalóasztalhoz az oroszok, ettől azonnal zuhanjon le az olaj és a gáz ára. De nem, nekünk német gyarmatként a mostani status quo minél teljesebb átmentése az érdekünk, ahol a Putyin körüli pávatánc miatt egész Kelet-Európát sakkban lehet tartani és ezért Kelet-Európa a sajátos dealek, a megtűrt egzotikumok világa maradhat, a megtűrt egzotikumok között fő helyen Viktorral.
Innen nézve tehát érthető Viktor beszéde, amelyhez a náculás csak a szokásos tusnádfürdői fűszer, egy kis ideológiai fájdalomcsillapítót adva az előttünk álló rohadt nehéz évre. Minden más szempontból viszont Orbán elszigetelődése látszik. Egyszerűen várja, hogy melyik forgatókönyv jön be. Hozzátenni egyikhez sem tud, ez kiderült Szijjártó moszkvai útján. Innentől kezdve kivár, és arra koncentrál, hogy a nyeregben maradjon. Egy apró történelmi adalék. Nemrég volt a századik évfordulója annak, hogy a közép-európai német dominanciát szétzúzták. Akkor nem volt kivétel, a Birodalom minden csatlósa sorra kerül, és nekünk fájt a legjobban. Akkor is azon búsongtunk, hogy ezzel a fasza európai országgal hogy lehetett ezt megtenni. Most is egyre inkább így alakulnak a dolgok. Akár kevert fajúak vagyunk, akár nem…
