Sokan nem értik, vagy nem akarják megérteni a mondandónkat, amit Sánta doktor oly szépen összefoglalt.
Előszöris: agresszív idióta kommentelőink, és a tegnapi oroszos poszt alatt mások személyes adataira rákérdezgető tudományos főmunkatársak a Mindentjobbantudás Egyeteméről köszönjék meg, hogy még itt vannak. A szerkesztőségi csoportban az én vétóm akadályozza meg a kasza beindítását, mivel amondó vagyok, hogy ameddig másba konkrétan nem szállnak bele, addig inkább legyen pár out of control thread, de nem akarok nekiállni cenzúrázni. A Múzsa azért van, hogy oszlassa a ködöt, nem pedig ködmentes buborékot akar csinálni. Még akkor is, ha passzív- és nempasszívagresszív pszichopatákkal kell is néha vesződni. Térjünk a trágya.
Kezdjük a legtöbbször felvetett kérdéssel. Seggfejek a végrehajtók? Igen, sokuk az. Mások meg nem azok. Ők egy olyan területen dolgoznak, amely egy ideális világban nem létezne. Az ítéletnek, ha az nem büntetőítélet, normális helyen eleget szoktak tenni. A büntető ítéletet is nagyrészt önkéntes alapon hajtják végre, az elítélt megissza az utolsó italát, elszívja az utolsó cigijét szabad emberként, majd becsenget a Nagy Ignác utcai kapun.
A polgári ügyekben az a szó, amit nagyon sokan keresnek: a jogbiztonság. Ahol van ilyen, ott kiszámíthatóak az ügyek következményei. Ahol teszem azt, Magyarország végrehajtja az EUB ítéleteit devizaügyekben, nem pedig módszeresen elszabotálja azokat. Ha jobb lenne a jogrendszerünk, akkor jobb ítéletek születnének, és talán sokkal kevesebb menne szembe a társadalom alapvető igazságérzetével.
De valamennyi akkor is szembenne, és itt jön a szociális biztonság és a jogvédelem fontossága.
Egy normális országban is előfordulna, hogy gyerekes családot kell kilakoltatni, vagy kisgyerek anyját kell börtönbe zárni. A gyerek nem azért van, hogy kedvezményt vagy mentő körülményt jelentsen.
Az államnak viszont minden eljárásában törekednie arra, hogy az eljárás közvetlen alanyán kívül másokat ne érjen sérelem. Erre több eszköze is kellene, hogy legyen. Nemcsak azért, hogy a gyereknek jobb legyen, hanem azért is amit Kürti kifejtett, hogy a traumatizált gyerek egész életében többletköltséget fog okozni, vagy azért mert kezelni kell, vagy mert nyomozni kell utána.
Normális országban tehát a gyerekvédelem gyakran hamarabb észlel bűncselekményt vagy aggasztó körülményeket, mint a rendőrség. Ha pedig a rendőrség vagy a végrehajtó kénytelen a gyerekek életkörülményeit lényegesen megváltoztató dolgot tenni, szintén állami feladat, hogy a gyerekekre eső hatásokat minimalizálja. Ha például a nyomozás érdekei megvédhetők úgy is, hogy az anyát nem szakítja el a gyerekétől, akkor megvédi úgy. Ha pedig az eljárásban felmerül az esély arra, hogy az anyát a végén majd be kell zárni, felkészül erre a helyzetre is. Állami pénzen gyerekpszichológus, speciális kapcsolattartási lehetőségek. Hozzáteszem, hogy ez nemcsak a gyerek érdeke, hanem a társadalomé is. A börtönben a legnehezebb probléma a BV oldaláról nézve a motiváció. Az a rab, aki a gyerekéért tehet, az esetek elsöprően nagy százalékában jobb eredményt fog elérni a reparáció és a reintegráció terén.
És igen, a nehéz helyzetbe kerülő és ezért kilakoltatott családokat is ugyanígy kéne megvédeni. Kellene lennie magáncsődnek, ehhez kapcsolódó vagyonfelügyelőnek, mentornak, szociális bérlakásnak.
Ez két olyan intézményrendeszer, ami nincs. Ehelyett van a stadion, a hungarikummá avatott Székely himnusz, a hatvanpusztai birtok, Lázár vadászkastélya, Völner milliói és Schadl milliárdjai.
És mi, ahelyett hogy velük foglalkoznánk, azzal vagyunk elfoglalva, hogy amikor a Múzsa arról ír, hogy egy alapvető állami feladatot végre kéne hajtani, egymást kutyázzuk, hogy de a köcsög végrehajtók megérdemlik.
Nem tudom ezt ennél egyszerűbben elmagyarázni, de azért megpróbálom: minden olyan kommenttel, amikor beleszállsz a másikba, küldesz Mészáros Lőrincnek ezer forintot. Remélem így azért érthető.
