Szál 1: a törvényjavaslat

A sztori ott kezdődik, hogy a tory kormány egyik kedvenc témája a migráció. (honnan ismerős ez? a fene tudja). Az Egyesült Királyság nem működne bevándorlók nélkül, ennek megfelelően százezernyi magyar mellett több százezernyi román, lengyel és más kelet-európai bevándorló dolgozik ott. Másik forrás pedig az egykori gyarmatbirodalom. A később botrányt kavaró törvényjavaslatot az a Suella Braverman (sz. Fernandes) terjeszti elő, akinek a szülei Mauritiusról és Kenyából bevándorolt indiaiak voltak. Az Impérium előszeretettel telepített szorgalmas indiaiakat szerte Afrikában, mivel jobb munkaerőnek gondolták őket az alsóbbrendűnek tekintett feketék helyett. Ezek leszármazottaiból, meg magából az egykori brit gyarmat Indiából és Pakisztánból bevándoroltakból (és leszármazottjaikból) több millió él Angliában. Ők olyannyira angolok már, hogy a miniszterelnök Rishi Sunak is egykori gyarmati indiaiak leszármazottja, Suella Braverman pedig belügyminiszter lett (elődje, Priti Patel nagyszülei Gudzsarátból vándoroltak Ugandába, a szülei Ugandából Angliába) és annak az European Research Groupnak a tagja, amelyet az eton-i hülyegyerek karikatúrájának kinéző Jacob Reeg-Moggal kapcsolatban szokás ismerni. De tovább menve az angolok tele vannak feketével is, legkülönbözőbb gyarmataikról.

A mostani bevándorlással kapcsolatos törvény azonban nem ezt a beáramlást célozza, hanem a Csatornán keresztül gumicsónak érkező évi pár tízezer embert. Olvastam ezzel kapcsolatban egy görög pasas elemzését, aki konkrétan röhög az angolokon, hogy évi pár tízezer ember miatt ilyen patáliát kell csapni.

Természetesen a bevándorlók léteznek, foglalkozni kell velük, azonban sem a számuk, sem az általuk okozott bajok sincsenek sehol ahhoz képest, amit a Brexit okozott az angoloknak. A boltokban random árucikkek (legutóbb a zöldség) hiánycikkek, a gazdaság nem és nem heveri ki a Brexit okozta sokkot.

A dolog tehát pótcselekvés, nem is kicsi pótcselekvés. Ezt lassan a bulvárlapok olvasótábora is felfogja, de a biztosítékot mégsem ez verte le, hanem az a megoldás, amelyet Őfelsége kormánya kitalált. Ez ugyanis az illegális bevándorlókat – ha biztonságos – a hazájukba, ha meg nem biztonságos, akkor Ruandába toloncolná, ahol “támogatást kapnának életük újraépítéséhez”.

A dolog számtalan kulturális húrt megpenget, és nem nagyon tiszta az akkord ami megszólal. A “biztonságos afrikai ország” hagyományos problémaeltüntetési hely az angoloknál, volt nekik Uganda-tervük is az orosz pogromok elől menekülő zsidók letelepítésére.

A másik probléma (és lassan megérkezünk Linekerhez) a törvény és a hozzá kapcsolódó kommunikáció álszentsége. Mindenki pontosan tudja, hogy ha egyszer valakit kiraktak a repülőről Ruandában, Őfelsége kormánya elfelejti őket vagy valami olyasmi helyen lesznek, mint az ausztrál tolonctáborban, Nauru szigetén az ottani migránsok.

Szál 2: Gary Lineker

Angliában a foci szentebb dolog mint az anglikán egyház. Gary Lineker pedig az egyik főpap. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának sztárja, a Leicesterből indult, aztán nemzetközi karriert is befutott csatárlegenda. Legalább ennyire fontos, hogy aktív karrierje végén a BBC szerződtette hogy legyen “pundit” vagyis ilyen okoskodó exfocista a Match Of The Day műsorban, ami Angliában talán a legnézettebb tévéműsor, az bizonyos hogy a király megkoronázását nem fogják rátűzni a MOTD műsorsávjára.

Linekerről kiderült hogy amellett, hogy jóvágású, kameraképes pasas, van is érzéke a műsorvezetéshez, így immár generációk ismerik elsősorban műsorvezetőként, akinek a foci-hitelességét a mindenféle gólrekordjai adják. Angliában nem lehet nem tudni, hogy mi volt a héten a Match of the Dayben.

Lineker viszont nemcsak arról ismert, hogy jól vezeti a műsorát, hanem hogy sarkos politikai véleménye is van, a mi fogalmaink szerint baloldali jelleggel. De mindenképpen a toryk éppen a kormányt birtokló seggfej-szárnyával ellentétes nézetei vannak. Ennek megfelelően a mostani bevándorlási törvényt is úgy jellemezte egy tweetben, hogy a szóhasználata a 30-as évek Németországát idézi (egyébként tényleg), ezzel elindítva a balhét.

Szál 3: a BBC

A belügyminiszter kioktatólag elküldte Linekert a fenébe. Ilyet tényleg csak nagyon hülye tory csinál, ugyanis Gary Lineker népszerűsége magasan meghaladja bármilyen oldali brit politikusét, nagyjából az elhunyt királynő és anyakirályné ligájában játszik. Lineker, aki azért eredetileg egy toronyház méretű egóval bíró befejező csatár, természetesen nem kért bocsánatot, azután se, hogy a BBC megkérte erre, majd a BBC levette őt a Match Of The Day műsorvezetéséről.

A dolog oda megy vissza, hogy a BBC-t 2020 óta egy bizonyos Tim Davie vezeti, aki szerette volna erősíteni a BBC pártatlanságát. A BBC pártatlansága érdekes dolog. A BBC ugye sokak számára viszonyítási pont, a magyar kormány által alkalmazott szoponcok is rendszeresen szoktak hivatkozni rá. A BBC valójában pont ugyanúgy nem pártatlan, ahogy amerikai NPR vagy a német közmédia mindenféle részlegei sem azok. Természetesen a sajtóetikai elveket nagyon magas szinten tiszteletben tartják és beszámolnak mindenről, megkérdeznek mindenkit, és azok az alányalós műsorok, mint például nálunk a Parasztreggeli (újabb múzsaolvasóknak: Orbán péntek reggeli rádióinterjúja), ott elképzelhetetlenek.

Azonban a közmédiát – ahol van – a városi értelmiségi elit csinálja, amely ösztönösen idegenkedik a populizmustól és a populista nacionalizmustól, emellett pedig hajlamos a vidék problémáit bagatellizálni. Ennek megfelelően a közmédiát mindenütt az a vád éri, hogy lefitymálja az Emberek Igazi Hangján Beszélő Jobboldali Pártot. Ami sajnos vagy szerencsére inkább igaz, mint nem.

Lineker erre erősen rá is játszott, ezt a BBC sokáig azzal intézte el, hogy Lineker sportriporter, és a politikai véleménye – ahogy mifelénk mondják – “írói munkásságához tartozik”. Davies 2020-ban olyan policyt vezetett be, hogy Lineker (és más BBC műsorvezetők) nem tehetnek pártos nyilatkozatokat.

A BBC tehát egy előre írásba adott policyt érvényesített Linekeren. Igenám, de azután, hogy a belügyminiszter toporzékolt Lineker miatt. Ja és a dolognak az sem használt, hogy közben a BBC elnökéről Richard Sharpról kiderült, hogy nyolcszázezer fontnyi kölcsönt adott Boris Johnsonnak. Amikor tehát a BBC azt mondja, hogy ők valójában csak az előre elhatározott pártatlansági elveikei próbálják érvényesíteni, ezt a brit közvélemény simán nem hiszi el, hanem azt gondolja, hogy a BBC becsicskult a kormánynak.

Szál 4: a vihar és a hullámai

Lineker tehát, népszerűsége biztos hátterével nem engedett. Erre viszont a műsorban szereplő más focilegendák, így Alan Shearer és Ian Wright szolidaritásból szintén visszaléptek a műsortól, beugrani meg értelemszerűen senki nem volt hajlandó. Majd ezt követően a kommentátorok is bedobták a törölközőt, a BBC pedig hétvégi fociműsor nélkül maradt, egy szöveg nélküli gólösszefoglalót adtak le, ahol a klasszikus három angol pasas viccelődik műsorformátumnak (vö. Top Gear) kellett volna mennie.

Amikor ezt írom épp ott tartanak a dolgok, hogy a BBC lehet hogy majd enged és Lineker visszatérhet.

Tanulságok

Az esetnek nagyon messzemenő tanulságai vannak, Angliában és azon túl is.

Egyrészt egy mozdulattal rántotta le a leplet a brexit óta vergődő tory kormányról.

Másrészt megmutatta, hogy a BBC messze nem az a független szupermédium, aminek szereti gondolni magát.

Harmadrészt megmutatta, hogy egy igen nagy követőtáborral rendelkező celeb, ha akarja, egyetlen tweetjével egész országok politikáját alakíthatja, és adott esetben ennek a kormány és az évszázados hagyománnyal bíró közmédia is kénytelen engedni.

A dolog tehát több annál, mint hogy ki okoskodik a heti focifordulóról a tévében, meghatározó média- és politikai esemény, amelynek a hatásait még nagyon sokáig fogják elemezni.