És akkor most vegyük elő értelmiségi felsőbbrendű énünket, és gondoljunk lesajnálóan a telepi parkolóban a húszéves bimmerben feszítő, Lonsdale pulóveres viccgengszterekre (ez úgy hangzik majdnem, mint Wittgenstein, menni fog, koncentráljunk), akik macsóságukat egy frankó pitbullal is kiegészítették. Aztán mikor kiderült, hogy vagy ötezerért tankolnak, vagy ugyanennyiért féregtelenítenek, akkor hamar a benzint választották, elvégre életük egyik fontos színtere a helyi MOL kút, ahol a brúszviliszes Hellt kortyolgatva lehet fűzni a pultos csajt.
Ugye, milyen jó érzés, hogy ezektől mi mennyivel különbek vagyunk? Na, irány a fürdőszoba, borotválkozzunk meg. Zsilett. Férfiasan tőkéleteeehees. Hiszen mi mind híres focisták vagyunk, de legalábbis baltaarcú férfiak, akik az orosz nyomtávnál is szélesebb arccsontunkról mesteri mozdulatokkal húzzuk le a borostát a háromszoros hangsebességről elnevezett pengénkről.
Két dologra tudok gondolni, hogy miért nem hívják Excaliburnek szegény borotvát. Az egyik, hogy a nevet már levédette valaki, a másik meg hogy tartottak a kiejtési nehézségektől. Tudok szabolcsi községet, ahol a helyiek az Excalibur diszkót “kálibur”-nak hívták. Később kálibörnek.
Pedig ez az. Mi vagyunk a lovagok. Csupa érzelemmentes, rettenthetetlen, izmos, bátor, a világ fölött csodakardjával őrködő Férfi.
Na az Excalibur helyett jut nekünk egy borotva. A borotvagyár pedig nyomja-nyomja a reklámot, hogy egy igazi, olyan dzsémszbondosan férfias férfi csak a Zsilettel lesz igazán tökéletes.
Közben nem vesszük észre, hogy ennek a férfiképnek annyi köze van hozzá, mint a béemvés-pitbullos suttyónak az igazi gengszterekhez. És kb. ugyanannyira vagyunk röhejesek, amikor elhisszük a hamis képet.
Aztán csodálkozunk, hogy mindenkit civilizációs betegségek sújtanak. A nők aggódva nézik, hogy vajon ők is olyanok-e mint a címlapon levő csaj. És veszik-veszik azokat a dolgokat, amelyektől majd azzá változnak. Mi férfiak meg vesszük-vesszük azokat a dolgokat, amelyektől meg mi leszünk hős lovagok.
Pedig nem vagyunk azok, ráadásul a hős lovag szerepével nemcsak magunkat törjük kerékbe, hanem ezzel a szereppel rengeteg más embert bántunk is.
Szegény zsilett-reklám erre világít rá. Hogy tán jó lenne, ha a világ leállna a frusztrált, agresszív alakok újratermelésével. Hogy a férfias tökéletesség nemcsak azáltal érhető el, hogy száz évvel ezelőtti dolgokhoz ragaszkodunk, csak mostmár lézerrel.
Ezek a férfiszerepek el fognak múlni. Az elitiskolák végzőseinek nagyobb része már rég nő. Megfordultak a trendek és előbb-utóbb el fog indulni a változás a vezetői szinteken is. Előbb-utóbb azok az iparágak, ahova most még rendes macsó nem megy dolgozni, fontosabbak lesznek azoknál, ahol most a macsók dolgoznak. A macsók meg majd néznek. Illetve néznek már most is, mert a hagyományos “férfi” szakmákra, Nyugaton már most is kevesebb az igény. Már nem a gyári munkás a hős, és azok, akiknek apái jól éltek gyári munkából, most sok helyen úgy érzik, elvették tőlük a világot.
Persze túl lehet ezt élni. Ott kezdődik a dolog, hogy kicsit kinyitjuk a szemünket. Visszanyesünk a felesleges agresszióból, tisztelettel kezelünk másokat, ilyesmi. Mellesleg ezek ősi keresztény alapértékek.
Szóval én nem nagyon láttam a feminizmust abban a reklámban. Lehet, hogy annak szánták, de szerintem nem feminista kampányfilm lett. Inkább ébresztő ez, az ébresztőóráját pedig az ember gyűlöli, és ez a gyűlölet vet most hullámokat a neten.
A reklám az alábbi cikkben található:
