A Donald Trump elleni vádemelés a múlt hét egyik vezető híre volt. Nyilvánosságra került a vádirat is, ezt fogom most összefoglalni, szokásos módon egy kis magyarázattal.

Valójában két iratról beszélünk, az egyik az “Indictment” amely pontokba szedve tartalmazza, hogy mivel vádolják a volt elnököt. Ez összesen 34 vádpontot tartalmaz, 34 meghamisított irathoz kapcsolódva. A másik irat a “Statement of Facts” amely azt a tényállást tartalmazza, amely alapján a vádat előterjesztették.

A cselekmény jogi minősítése minden esetben New York Állam Büntető Törvénykönyve (NYBtk) 175.10§ szerinti “Falsifying business records in the first degree” vagyis kb. Vállalkozás könyveinek meghamisítása minősített esete. (Az amerikai jogi angolban számozzák a minősített eseteket, a first degree jelzi a legsúlyosabbat, a second és a third degree az enyhébben minősülőket. Ebből a cselekményből first és second degree van. Magyar szaknyelvben a second degree-nek az alapeset, a first degreenek a minősített eset felelthethető meg.)

Ennek a cselekménynek az elkövetési magatartásai a NYBtk. szerint a következők:

1) valótlan adat feltüntetése egy vállalkozás könyveiben
2) valós adat megváltoztatása vagy törlése
3) valós adat feltüntetésének elmulasztása, az erre irányuló kötelezettség megszegésével
4) valós adat feltüntetésének megakadályozása

Az alapesetben (175.5§) ennek csalási célja van, a minősített eset akkor valósul meg, ha valaki ezzel bűncselekményt akar leplezni, vagy a hamisítást bűncselekmény elkövetéséhez akarja felhasználni.

Szokás szerint az amerikai és a magyar büntetőjog között vannak eltérések. “Nézzük össze” a két jogi szabályozást!

A fenti amerikai törvényi tényállás kb. a magyar “hamis magánokirat felhasználása”, régi nevén magánokirat-hamisítás törvényi tényállásának (Btk. 345. §) feleltethető meg, azonban nem teljesen.

A NYBtk. 170. fejezete a “hamisítás jellegű” bűncselekményeket tartalmazza, ide tartozik a közokirat- és magánokirat-hamisítás, az egyedi azonosító jel (pl. rendszám) meghamisítása, a pénzhamisítás, a “slug” vagyis automatában használható pénz helyetti fémdarab gyártása, hamis elektronikus hozzáférési adatok generálása, valamint a fentiek birtoklása és előállításukhoz szükséges eszközök birtoklása. Mindkét birtoklásnál feltétel a bűnös célzat, azzal, hogy a hamisítványok szándékos birtoklása alól nem lehet kibújni, vélelmezni kell a célzatot.

A magyar Btk. is tartalmazza ezeket a cselekményeket, csak más beosztásban, pl. a pénzhamisítás önálló helyen van.

A magyar Btk. viszont másként gondolkozik a vállalkozás könyveinek meghamisításáról. A magyar büntetőjog csalást vagy költségvetési csalást ismer. A csalás akkor áll meg, ha valaki célzatosan (azért hogy jogtalan haszonhoz jusson) valakit tévedésbe ejt (v. tévedésben tart) kárt okoz. A költségvetési csalás annyival speciálisabb ennél, hogy ott a cél a költségvetésbe befizetendőkkel kapcsolatos a tévedésbe ejtés.

A magyar jog a csalási vagy költségvetési csalási cselekmény mellett, úgynevezett járulékos cselekményként értékeli az okirathamisítást, nincs külön “könyvelési csalási okirathamisítás” mint a NYBtk 175. fejezetében.

A magyar ügyészeknek minden haja szála égnek állna, ha azt hallanák, hogy egy hamisítási cselekmény célzataként kéne bizonyítaniuk (pontosabban beleírniuk a vádiratba…) a csalást és nem csalás (költségvetési csalás) miatt vádat emelni, amelynek mellékszála lesz az, hogy közben amúgy mindenféle okiratokat is meghamisítottak.

Még mielőtt a konkrét történeti tényállásra térnénk, egy szó a rendbeliségről. A vádirat 34 vádpontot tartalmaz, ezek mindegyikében ítélet fog születni, vagyis az ítélet kb. úgy fog hangozni, hogy “mind a 34 vádpontban bűnösnek találták” vagy “20 vádpontban bűnösnek találkták, 14 vád alól felmentették” vagy “mind a 34 vádpontban felmentették”.

A magyar megoldás más, itt ez sok cselekmény egy rendbeli de folytatólagos (ugyanazon sértett sérelmére többször elkövetett, vagy ugyanazon jogviszonnyal kapcsolatos) cselekménynek minősülne. Vagyis a jogi minősítés nálunk ugyanaz lenne, ha a 34-ből 15-ben felmentik.

Térjünk most rá a történeti tényállásra.

A vádirat szerint a következő szereplők vannak:

Woman 1: nő, akinek pénzt ígérnek azért, hogy ne beszéljen arról, hogy szexuális kapcsolata volt Trumppal (valószínűleg Karen McDougal korábbi Playboy-címlaplány)

Woman 2: ugyanez, Stormy Daniels pornószínésznő

Portás: a Trump-tower portása, értesülése van arról, hogy Trumpnak korábban házasságon kívül gyereke született

Lawyer A: Trump ügyvédje, Michael Cohen, 2018-ban kampány-pénzügyekkel kapcsolatos bűncselekmények miatt elítélték, miután bűnösnek vallotta magát. Három évet kapott, ebből egy évet börtönben, a többit házi őrizetben letöltötte.

American Media Incoporated (AMI): Lapkiadó vállalalat, többek között a National Enquirer nevű bulvárlap kiadója

AMI CEO: a kiadóvállalat elnök-vezérigazgatója

Lawyer B: Woman 2 ügyvédje

TO CFO: a Trump Organization pénzügyi vezetője

AMI

Az AMI Trump kampányát egyrészt azzal segítette, hogy Trump ellenfeleit sarazta (ebben semmi illegális nincs, nyilván ameddig nem rágalmaz) másrészt viszont ők voltak felelősek a “Catch and Kill” módszerért, vagyis ha feltűnt valaki, akinek lejárató sztorija volt Trumpról, attól a National Enquirer, mint bulvárlap megvette a sztori kizárólagos jogait, majd természetesen nem közölte.

Ez alapvetően jó ötlet volt, mert a kampányfinanszírozási szabályok alól elég jól ki lehet így bújni, hiszen a bulvárlap rendszeresen köt ilyen üzleteket. Aztán a jogokat pedig átadták egy cégnek (ezeket alapította Cohen). A Trump Organization (a Trump-vagyont kezelő szervezet, mert amerikai elnökjelöltjént és elnökként Trumpnak bizonyos üzleti érdekeltségeiből formálisan ki kellett szállnia) pedig megtalálta a módját, hogy végül odaadja a pénzt amit az AMI beletett.

A pontos működési mechanizmust az AMI feltárta amikor az FBI nyomozni kezdett. Az FBI pedig alkut kötött velük, így mindent elmondtak. Ennek a vádirat szempontjából az a jelentősége, hogy bemutatják, hogy Trump nem háborítatlan családi élete miatt üzletetelt Stormy Daniels-szel, és nem elszigetelt esetről volt szó, hanem egy felépített, bejáratott módszerről.

Stromy Daniels

A Stormy Daniels sztori veszélye sokrétű. Trump szavazói között nagyon sok vidéki, puritán erkölcsű ember van, aki 17 évesen jön össze gimis szerelmével majd összeházasodnak, aztán felnevelnek 5-6 ugyanilyen gyereket. Persze, regények szólnak arról, hogy ebben a világban mennyi elnyomás, képmutatás van, de akkor is, nem véletlen, hogy az amerikai politikus, különösen ha jobboldali szavazatokra hajt, kifogástalan boldog családi életet mutat. Vagy színlel.

A másik, hogy az amerikai politikusnak kell hozni egyfajta maszkulin határozottságot. Legyen jóképű, határozott fellépésű stb. A Karen McDougal, Stormy Daniels és hasonló sztorikkal az a gond, hogy mindenki pontosan tudja, hogy ezek a nők nem a két szép szeméért feküdtek le Trumppal. Ezek a lányok hivatásos szexmunkások. Van amelyik direkt pornószínésznő, van amelyik luxus-eszkort, de az egy másodpercre se kétséges, hogy ezeket az alkalmakat Trump pénzért vette. A szavazók egy elég jelentős részének (pl. a legendás királycsináló kertvárosi feleségeknek) elég sarkos véleménye van azokról a férfiakról, akiknek a mostani meg a korábbi felesége is kifogástalan alakú glam-modell, ehhez képest viszont prostituáltakkal hetyeg. A szavazóbázis jelentős részének ez “nem fér bele”.

Nem csoda tehát, hogy Trump ilyen kalandjait nagyon el akarták tüntetni a közvélemény előtt. Tegyük hozzá, nehéz dolguk volt, mert gondolhatjuk, hogy nem csak a vádiratban emlegetett három nő szexelt Trumppal pénzért.

A dolog önmagában nem illegális, legalábbis New York állam törvényei szerint. Itt jön be az amerikai jog materialista gondolkodása. Amint valaki sztorit (árut) csinál a magánéletéből vagy annak egy részéből, a dolog szabadon adható-vehető. Így tehát az üzletnek az a része, hogy különböző playmate-ek, pornószínésznők pénzt kapnak azért hogy ne teregessék a szennyest, legális.

Az illegális része az, hogy Trumpék nem akarták, hogy ezek a kifizetések feltűnjenek a könyvelésben. A könyvelés ugyanis nyilvános. Trump ugye emlékezetesen küzdött azért hogy a saját adóbevallásait ne kelljen nyilvánosságra hoznia, viszont a Trump Organizationnal kapcsolatban nincs kibúvó, az egy üzleti vállalkozás, ami szépen kimutatja mire költ.

Egyrészt furán jön ki, ha a számlák között feltűnik egy ismert pornószínésznő neve. Elég nehéz azt elbábozni, hogy a hölgy már felhagyott a pornóval és valójában azt a szolgáltatást nyújtotta, hogy öööö megtanította a munkatársakat csábosan mosolyogni. Nyilván a legnaivabb ember is arra gondol, hogy a hölgy azért kapott pénzt hogy 1) erotikus szolgáltatást nyújtson vagy 2) ne beszéljen arról, hogy erotikus szolgáltatást nyújtott.

Kampánytámogatás

Ennél is komolyabb gond, hogy a kampánypénzügyekkel Amerikában nem nagyon szabad viccelni. Vagy az van, hogy donorszervezetek gyűjtenek, vagy pedig magándonorok adnak. Nincs központi támogatás mint nálunk, viszont fillérre ki kell mutatni mindent. Vannak bizonyos kibúvók, értékhatárok, miegymás, de a lényeg az, hogy Trump vagy 1) a magánvagyonából ad Stormy Danielsnek (és más nőknek) pénzt azért hogy ne teregessék a szennyest vagy 2) ha bármilyen más entitás (ideértve a saját üzleti vállalkozásait kezelő Trump Organizationt) ad ezért pénzt, azt ki kell mutatni kampányadományként, függetlenül attól, hogy nem óriásplakátokat vettek belőle Chicagoban, hanem egy pornószínésznő hallgatását fizették meg.

Ha viszont ki van mutatva, akkor előbb-utóbb (előbb…) kiderül és Trump ellen fordítható. Ezért akarták eltitkolni, azonban ebbe több hiba is csúszott.

Először ott csúszott meg a dolog, hogy a Cohen által alapított cégbe a Stormy Danielsnek fizetendő összeget Cohen a saját folyószámla hiteléből (HELOC: Home Equity Line Of Credit, ingatlanfedezetű folyószámlahitel) fizette be. Alighanem utóbb elég nehéz volt megmagyaráznia a kihallgatásán, hogy miért. Illetve persze mindenki tudta hogy miért, csak a magyarázatok hangoztak, khm. furán.

Amikor Trumpot elnökké választották, jött a visszafizetés. Itt jön a következő gond. Ugyanis a visszafizetendő összeget megduplázták, azért hogy Cohen ezt ne költségként mutassa ki, (amelyet az ügyfele nevében fizetett ki) hanem jövedelemként, amiből viszont 50% adó fizetendő.

A jövedelmet viszont meg kell indokolni, ehhez egy ügyvédi megbízási szerződés (“retainer agreement”) lett kitalálva, és ez a harmadik gond. Nem volt ügyvédi megbízási szerződés. Tolvajnyelven: nem papírozták le. Több ügyvéd kollégával beszélgettem erről a héten, néztünk hogy de baszki ezt még a Magyarországon se szokták benézni, Cohen viszont benézte. Miért? Ez az egyik legnagyobb kérdés az egész ügyben. A dolog magyarázata főleg kriminálpszichológiai: nem gondolta, hogy egy ilyen piti dologgal fogják megbuktatni. Látom magam előtt a nyomozók vigyorgó fejét, amikor erre az infóra ráfutottak…

Az összesen 420.000 dollárt 12*35.000 dolláros részletekben fizették ki. Ezekről eleinte a Trump Organization állította ki a csekkeket, azonban a későbbieket már Donald Trump személyesen. Ez majd önmagában is gond lesz, mert ugye a Trump Organization azért lett, hogy az amerikai elnök és az üzletember között határozott választóvonal legyen. Ehhez képest ugyanabban a jogviszonyban hol a Trump üzleti érdekeltségeit kezelő szervezet, hol pedig Trump tűnik fel. A Trump Organization pénzügyi vezetőjének alighanem voltak nehéz percei-órái emiatt…

A vádiratban ezt olyan adatok fűszerezik, amelyek arra utalnak, hogy az AMI és Cohen is nagyon-nagyon részletes vallomást tett annak érdekében hogy ne induljon büntetőeljárás, illetve Cohen esetében ne legyen súlyos büntetés. Szóba kerül rögzített beszélgetés, az, hogy pl. a 420k dollárt Trump a Cohen által vitt számlakivonat hátuljára firkálva számolta ki.

Miután Cohent elfogták, egy harmadik ügyvéd, a vádirat szerint “Lawyer C” Trump érdekében masszírozta Cohent, hogy az ne “borítson”. Az ilyen masszírozásokat általában a hatóságok már hallgatni szokták. Az egésznek olyan szaga van, hogy egyszerűen nem hitték el, hogy az FBI ennyire komolyan rámozdult az ügyre.

A könyvelés tehát hamis lett, és – legalábbis a vádirat szerint – egy olyan művelet részeként, amelynek kifejezetten bűnös célja, a kampányköltések követhetetlenné tétele volt. Cohent a kampányfinanszírozási szabályok miatt már elítélték, ez a játék pedig arra megy ki, hogy Trump ezeknek a részese volt valahogyan. Megvádolva nincs vele, de nagyon figyelni kell a védekezés során.

Az mindenképp érdekes, hogy ebből most lett vádemelés, az adatok elsöprő többsége hat éve rendelkezésre áll. Ebben nem nehéz politikai motívumot felfedezni, viszont a vádirat elég megalapozottnak tűnik.

Felmerül, hogy erre az ügyészt “utasították”. Az a gond, hogy itt azért nagyon nagy különbségek vannak a magyar és az amerikai ügyészi szervezet között. Az amerikai ügyészeket (legalábbis a vezetőket) választják. A tevékenységük is más, mint a magyar ügyészé, mert a legtöbb helyen az igazságügyminisztérium sok funkcióját is ellátják.

Az igaz, hogy a vádiratot jegyző Alvin Bragg “district attorney” (kb. kerületi ügyész, de a posztja egyszerre több és kevesebb ennél a magyar posztnál) közismerten demokrata, ilyen színekben nyerte el posztját. Ráadásul a demokrata párt progresszív vonulatához tartozik, pl. egy csomó kisebb bűncselekmény (pl. fű sima fogyasztása, prostitúció) esetében beszüntette a vádemeléseket, ha nem kapcsolódtak komolyabb (ún. felony) bűncselekményhez. Ezen kívül ismert arról is, hogy beleáll politikai ügyekbe, mint az itt tárgyalt ügy is, de emelt ő vádat Steve Bannon ellen is.

Ennek ellenére olyan nincs, hogy őt Biden vagy Biden környezetéből valaki utasítsa. Az amerikai “győztes mindent visz” demokrácia egyik jellegzetessége, hogy minden választott tisztségviselő a helyi sherifftől a kerületi ügyészen át az elnökig folyamatosan számol azzal, hogy posztját újraválasztási kampányban négyévente meg kell védenie. Ennek megfelelően ha a saját posztját veszélyben látja, simán szembemegy a központtal.

Ebben újdonság Trump feltűnése, ugyanis ő teljes lojalitást vár el az általa támogatott politikusoktól, és a republikánus pártban az előválasztásokat nehéz vagy lehetetlen megnyerni a Trump-hívek támogatása nélkül. A tavalyi midterm választásokon viszont az derült ki, hogy a rendes választáson viszont ebbe bele lehet bukni.

Alvin Bragg egy nyíltan politizáló ügyész, aki jól láthatóan akar még valaki lenni, most ötven éves, ha az ő nevéhez fűződik a Trump elleni büntetőeljárás, kb. élete végéig lesz valamilyen választott tisztsége, lehet akár szenátor vagy ennél is nagyobb ember is. Vagyis ő erősen a saját pecsenyéjét sütögeti ezzel a vádemeléssel. Hogy ez jól jön-e az elnökválasztásra készülő demokratáknak? Az egy nagyon jó kérdés. Hogy az óvatos vén róka Biden amúgy bevállalta volna ezt az ügyet vagy nem, nem tudom. Azonban nem ő döntött róla, bármilyen hihetetlennek is tűnik ez Orbán és Polt országából nézve. Lehet hogy megkérdezték róla, de simán lehet, hogy az újraválasztása egy kerületi ügyész politikai ambícióin fog elvérezni. Ha Trumpot elítélik, akkor persze más a helyzet, ezért aztán annyi biztosan állítható, hogy az ügy az amerikai közvélemény figyelmének középpontjában lesz.