Más szavakkal a diplomáciai nyelv alapelve az, hogy a kimondott mondatokat csak egyféleképpen lehessen érteni. A külvilág értheti többféleképpen, de a címzett pontosan tudja, hogy a nagykövet őexcellenciája miért beszélt előbb a flottáról és utána a drogügyi együttműködésről és nem fordítva.
Ilyenkor normális külügyminisztériumokban utánanéznek, hogy ugyan mi baja van bergengóc barátainknak a flottával, és miért pont ők mondják, amikor ugyanez a baja lehetne piréz és pomogács barátainknak is a flottánkkal. Lehet, hogy ezek tudtunkon kívül megegyeztek valamiben? Elszólta magát a bergengóc nagykövet? Esetleg üzenni akar, hogy ti hülyék, hát hívjatok már meg egy szoboravatásra, hogy ott vattába csomagolás nélkül is elmondjam mi az ábra? A diplomatáinknak, hírszerzésünknek ilyenkor kimegy az utasítás, hogy tessék fülelni, a külügy bergengóc főosztálya pedig túlórázik. Mondom, egy normális külügyben.
Az nagyon valószínű, hogy a Lengyelországot és Magyarországot az EU-reformok felé rúgdosni, és a folytonos, lukasenkóista különútról lerúgdosni próbáló diplomáciai offenzíva közepette, nem volt az véletlen, hogy Gajus Scheltema nagykövet őexcellenciája a köztudottan a kormánnyal ellentétes irányvonalat képviselő, ráadásul kellemetlenül naftalinszagú 168 órának nyilatkozott. Köztudott, hogy ott senki sem kíváncsi az Orbán-kormánnyal szembeni konstruktív kritikára, az olvasótábor különbnek képzeli magát a Mandiner trollhadseregénél, valójában azonban fröcsögést akar fogyasztani, csak meisseni porcelán csészéből, hozzá omlós vajas kekszet harapdálva, hogy könnyebben lemenjen a vér.
Az interjú a félreérthető kijelentések nélkül is tudatos, kemény provokáció, diplomáciai gyomros.
És innen a magyar diplomáciai reakció hibái jönnek.
Ha ugyanis ezt a holland nagykövet engedély nélkül csinálta, más szavakkal: hülye, akkor fel van adva egy labda, amelyet le kell csapni. Határozott, sértődött, ugyanakkor az udvariassági szabályoknak megfelelő reakció, maximum egy szóbeli jegyzék, melyben udvariasan érdeklődünk, hogy kérem, ez mi volt? A hollandok elnézéskérésre kényszerülnek, látványosan hazarendelik a nagykövetet, és látványosan legalább két évig nem küldik ki sehova. A holland külügyben felírják, hogy jövünk eggyel a magyaroknak, akik ugyan szerintünk korrupt disznók, de az a hülye Scheltema még le is terroristázta őket, majd beszavazzuk valamelyik emberüket valahova, vagy kitüntetünk valami kormánypárti művészt, vagy valahogy ezt letörlesztjük.
A (jó) magyar külügy pedig ilyenkor elégedetten dörzsöli a tenyerét, hogy oké, nézzük meg, hol fogjuk behajtani ezt a szívességet, ó igen, meg is van, a belgák nagyon be vannak feszülve. a … miatt, a hollandok igazán odaszólhatnának…és már megy is a szervezés.
Ha viszont az derülne ki, hogy a holland provokáció tudatos volt, akkor itt az ideje nagyon alaposan körülnézni, hogy ugyan miért rúg belénk Hollandia? Kivel egyeztették ezt? Miért nem a német, a francia vagy az amerikai nagykövet rúgott belénk? Amerikai nagykövet jelenleg nincs, egy gyors pillantás a Német Nagykövetség honlapjára (bár a külügy ezt nem a honlapról tudja), látjuk, hogy az sincs, Macron keleti körútja miatt a francia biztos nem nyilatkozik. Ez a pasas meg most úgyis megy haza…lehetséges, hogy ez egy egyeztetett, nagyhatalmi rábólintás melletti belerúgás volt?
Erre mit csinál a magyar külügy? Az írásos jegyzék és a hadüzenet kivételével legdurvább eszközt alkalmazza, és szétrúgja a viszonyt egy olyan országgal, amelyik velünk nem szokott ellenséges lenni, amelyiknek protestáns egyháza kiváló kapcsolatokat ápol azzal a református egyházzal, amelyiknek egyik lelkésze fontos miniszter a magyar kormányban…lehet, hogy azért vállalta Hollandia ezt a nyilatkozatot, mert úgy gondolták, hogy őket nem nézik azonnal ellenségnek? Lehet hogy ezt a nyilaktkozatot megelőzték finomabb jelzések, amelyekre nem figyeltünk eléggé?
Szinte biztos, hogy Gajus Scheltema “túltolta” a feladatot, és a holland külügyminiszter kénytelen volt tüzet oltani. Azonban az egyébként jogos kritika miatt öt évszázadnyi jó kapcsolatot messzire hajító magyar külügy azt mutatta csak meg, hogy mint ahogy semmi máshoz, a magyar kormány a diplomáciához se ért. Természetesen ezek után negyven prédikátor ide, de Ruyter admirális (képünkön) oda, kizárt dolog, hogy Balog miniszter úr holland református kapcsolatain keresztül valamit megpróbáljunk elérni holland barátainknál.
Mármint azelőtt, hogy lemennénk kutyába. Mert ha egy kicsi ország ugrál, annak ez a vége. Mert sok szép udvariassági szabály ide, higgadt kommunikáció oda, azért nem szabad elfelejteni: A politika alapelve még mindig az, hogy az erősebb kutya baszik. A Miniszterelnök Úr itthon naponta felmondja ezt a leckét, az ilyen botrányok csak arra jók, hogy ez EU-ban is felmondassák vele…
