Kínából már egy ideje csordogálnak ilyen hírek, de egyelőre nagyon szórványosan. Twitter- és telegram accountok, Kínát követő bloggerek írnak már napok óta arról, hogy Kínában, egyelőre vidéken vannak kisebb-nagyobb bankpánikok.
Egy olyan gazdaságban, mint Kína ez annyira nem meglepő és rendkívüli. A kínai kapitalizmus még mindig nem túl idős. A gründolási válság a kapitalizmus természetes velejárója. Kb. olyan, mint a másnap reggel azután, hogy a vallásos leánygimnázium diákja érettségi után, először mentek Zsolt atya és Szvasztika nővér szigorú felügyelete nélkül bulizni. A szabad vállalkozás lehetőségétől megrészegült emberek egy idő után rájönnek, hogy a bab az bab, nem pedig hús. Ez rendszerint tömegesen szokott végigsöpörni a hirtelen felpörgött gazdaságokon.
Ezzel nem is lenne gond, illetve lenne, de mindenki túltenné magát a dolgon kisebb-nagyobb sérülésekkel és rossz emlékekkel, ám Kínában nem vad individualizmus van, hanem konfuciánus rend, ahol a válság azt jelenti, hogy az állam bölcs vezetői valamit nagyon elrontottak.
A bölcs vezetés pedig nem ront el semmit, a bölcs vezetés abban a rendszerben gondoskodik az ország harmonikus működéséről. A kapitalizmus jellegzetessége az, hogy a harmónia csak hosszú távon létező dolog. Az összes kapitalizmus-kritika foglalkozik azzal, hogy a kapitalizmus és annak politikai ideológiája, a liberális demokrácia hibáról hibára bukdácsol.
Ott van például a Covid. Ha nem haltak volna bele olyan sokan, kb a Yakety sax (a Benny Hill Show zenéje) mehetne a különböző országok Covid-intézkedései alatt. A liberális demokrácia azonban természetes jelenségként kezeli a politikai bukást. A covid jó sok politikust megbuktatott, komplett pártelitek mentek a levesbe, mások pedig feltörtek. Az aktív ellenzéki kritika az öltönyös politikus által elharsogottól kezdve az összeesküvés-elméleteket rágcsáló podcastekig, folyamatos munkát adott az épp kormányzó erőknek. A vége az lett, hogy mire a járvány csillapodni kezdett, kialakult valamiféle konszenzus, hogy mit kéne csinálni.
A kínai covid-policy nemcsak azért volt teljesen más, mert egy Sanghaj- vagy Kanton-méretű megapoliszban egészen apokaliptikus dolgokat tud csinálni a covid. Azért is más, mert egy konfuciánus rendszerben a harmónia nem a politikai és gazdasági elcseszések eredője, hanem a napi valóság. Kellene, hogy legyen. A mérsékelt és visszafogott gondolkodás és döntési kultúra azért van, mert a vezetés felelőssége az, hogy az élet nagyobb kilengések nélküli legyen. Legyen mit enni, legyen hol aludni, mindenki a társadalmi státuszának megfelelő szerény jólétet élvezze.
Az a vezetés, amely nem képes a bajoktól megvédeni a népét nem megbukik és újjászerveződik a következő választásokra, hanem meghal. Néha biológiai értelemben is, de mindenképpen bukott, megszégyenült, társadalmi státuszát elvesztett emberekké válik. Akármennyire nem gondoljuk demokratikusnak Kínát (mert a mi fogalmaink szerint nem is az) ez meg tud történni, még olyan erős vezérekkel is, mint Hszi-csin Ping.
Amikor tehát pénzügyi gondok keletkeznek, akkor nem az van, hogy a hajléktalanokat majd megetetjük, a csődtömeget elárverezzük, néhány ember főbe lövi magát, mások átülnek a villantós Audiból a használt Suzukiba. Az van, hogy az a vezetés, amelyiknek lehetősége van milliárdosokat néhány hónapra bezárni, mint történt az a pár hónapra eltűnő Jack Ma Alibaba-vezérrel, annak felelőssége is van. Az a felelőssége, hogy ne történjen baj.
Ezért aztán ha baj van, mert egy csomó bank túl sok hitelt helyezett ki, a szép csendben (vagy nem annyira szép csendben) kipukkanó ingatlanlufi miatt likviditás-válság van (értsd: akinek van pénze, mert valami biztosba tette az vigyáz rá és nem adja oda másnak, vagy csak magas kamatra), amikor a nagy ipar és nagy népesség miatt az olaj- és gabonaár-emelkedés meg fogja lökni az inflációt (lásd SCMP cikk), amikor a jüan árfolyama kerülhet veszélybe, ha tömegesen kezdik feketepiacon átváltani euróba és/vagy dollárba (pedig ez most nem feltétlen jó üzlet, de ha pánik van, az emberek csinálnak hülyeségeket) akkor a reakció az, hogy…nincs baj.
Tagadás van, a vidéki bankpánikok eltussolása és játszadozás az inflációs adattal. Ez az a csata, amikor kiderül, hogy milyen lesz a kínai kapitalizmus. Ha nem lehetnek neki válságai, ahol a rossz gazdasági döntéseknek következményei vannak, akkor nem lesz kínai kapitalizmus, hanem hosszú és dicsőséges hanyatlás következik, drákói eltussoló intézkedésekkel tarkítva.
