A magyar médiában viszonylag kisebb súllyal szerepel az a hír, hogy a gáz (a holland gáztőzsdén jegyzett 1000 köbméteres gázügyletek ára) a múlt heti 350 eurós rekord szint után most “csak” 220 euró.
Sovány vigasz persze, mert tavaly ilyenkor 28 dollár volt. De mi magyaráz egy 130 eurós “beszakadást”? Nem vagyok gázár-szakértő, ezért csak általános dolgokat írok le, talán hasznos lesz ahhoz hogy megértsük miért fontos a kérdés: Mi a fenét keresnek magyar kormánytagok Moszkvában?
Gazdasági hírekben sokszor halljuk, hogy az xy állam vagy vállalat nyilvánosságra hoz valamit, de a kötvények/részvények ára nem változik nagyon, mert a bejelentést “a piac már beárazta”. Például ha tudják, hogy két hónapja dühöng a sertéspestis, akkor tudják, hogy a sertéstakarmány-gyártó cégnek a negyedéve rosszul fog sikerülni. A részvényeinek az ára már akkor elindult lefelé, amikor az első hírek jöttek.
A tőzsde bizonyos szempontból egy óriási lóverseny, ahol mindenki különböző lovakra fogad. Ahogy a lovin, a jó tipp itt is különösen fontos dolog. Mindenféle bennfentes bácsik helyett a tőzsdei szereplők elemzéseket szereznek be. Például egy gázkereskedőnek nagyon fontos infó, hogy a tél hideg lesz vagy sem. Ezért aztán alkalmaz meteorológust, aki olyan dolgokat is ért, hogy makroszinoptikus helyzet.
Amikor viszont extrém bizonytalanság van, akkor a tőzsdepánik egyik formája következik: rövid idő alatt felszökik az ár, ilyenkor a tőzsdei árgörbén egy kiugrás (spike) van.
A gázár egy ilyet csinált, és ebben nagyjából a következő bizonytalansági tényezők játszottak szerepet:
nem lehetett tudni, hogy Putyin meglépheti-e a teljes elzárást.
- Mellette szól: sarokba van szorulva, más zsarolási potenciálja nem nagyon van.
- Ellene szól sok műszaki indok és az, hogy az eddigi hímes tojáson táncoló német és francia diplomáciai hozzáállás megváltozik
nem lehetett tudni, hogy a német vészhelyzeti szabályozás hatékony lesz-e
nem lehetett tudni, hogy a CNG ellátás a meglevő hajókon és terminálokon keresztül menni fog-e
nem lehetett tudni, hogy a Donbasz-offenzíva Liszicsanszk és Szeverodonyeck után lendületben tud-e maradni
nem lehetett tudni hogy Kína magához tér-e az ingatlanpiaci pánik, a szárazság és a covid miatti megtorpanásból
nem lehetett tudni, hogy az európai ősz mikor hoz annyi esőt, hogy franciák fel tudják tekerni az atomerőműveiket
nem lehetett tudni, hogy az európai tél milyen lesz
nem lehetett tudni, hogy valaki felrobbantja-e az energodar-i erőművet
nem lehetett tudni, hogy a francia erőfeszítések, hogy hat, karbantartás alatt álló, és csak később újraindítani tervezett erőművi blokkot hamarabb elindítsanak, eredményesek lesznek-e
nem lehetett tudni, hogy a német atomerőművek ún. stressztesztje milyen eredményt hoz
nem lehetett tudni, hogy a tartalékok feltöltésére irányuló német pánikvásárlás meddig tart
nem lehetett tudni, hogy az EU képes-e valamilyen egységes fellépésre
Ennyi bizonytalansági tényező nyilván pánikreakciókat kelt. Ha megnézzük az egyéves görbét, azt látjuk, hogy kb. június óta folyamatos a durva drágulás (előtte is volt de nem ennyire meredek) aztán augusztus elején jött a spike és augusztus 26-án tetőzött, most már a spike előtti (marha drága) szinten vagyunk.
Azt, hogy fog-e lejjebb menni a gázár, nehéz megmondani. Hosszú távon biztos hogy fog (erre mindjárt kitérünk) a közeljövő azonban bizonytalan továbbra is. Jó hír, hogy a bizonytalansági tényezők napról napra válnak kevésbé bizonytalanná, egyik vagy másik irányba eldőlnek. Érdekes módon a rossz irányba eldőlés is eredményezhet árcsökkenés, hiszen a biztos rossz hír ára kiszámolható és beárazható.
Menjünk sorban:
Putyin továbbra is fenyegetőzik végleges elzárással, de egyre inkább úgy tűnik, hogy nem meri meglépni.
A német szabályozás hatékony, a tartalékszintek emelkednek. Ez nem arról mond sokat, hogy tudnak-e majd télen fűteni, hanem arról, hogy a német kormány ura-e az otthoni helyzetnek. A válasz: óriási politikai kupleráj van, de alapvetően igen.
A CNC szállítások működnek. Nyilván lényegesen bővülni nem most fognak, de ami van, az működik. Naná, a CNG bizniszben résztvevők az év végi prémiumaikból kb. a Marson fognak orgiákat szervezni.
Az oroszok a Donbaszban Bahmut (Artemovszk) határában vannak egy bő hónapja. Főerejük pedig épp Herszon környékén csatázik. Az látszik, hogy döntő nagy támadásra nem képesek sehol.
A kínai gazdaság gondban van, nem várható, hogy elkezdenek mindenáron minden orosz gázt megvenni. Egyébként ⅓ Pakisztán víz alatt. India persze vesz olajat, de nyomott áron. Nincs a láthatáron se akkora vásárló mint az EU.
A francia erőműveknek jót tesz az eső (a spike kiváltó okainak egyike az a francia bejelentés volt, hogy korlátozni kell a teljesítményüket) ugyanakkor van rossz hír is, négy nagy teljesítményű (megawatt fölötti) blokk újraindítását szeptember-októberről november-januárra kellett halasztani a csőrendszereikben talált korróziós problémák miatt. Ez kb. két Paksnyi áram kiesését jelenti. Ugyanakkor az új dátumok megbízhatónak tűnnek.
Az európai téllel kapcsolatban az látszik, hogy a kínai, amerikai és pakisztáni extrém időjárási jelenségek konzisztensek a La Nina jelenséggel, ami viszont Európában enyhe telet szokott jelenteni. Persze ez változhat, de ha muszáj fogadni, inkább az enyhére fogad mindenki.
Az energodari erőműben épp kutyakomédia zajlik a NAÜ embereinek részvételével, de nem merték az oroszok felrobbantani.
A német stressztesztre még várunk.
Végül, de nagyon nem utolsó sorban az EU-nak úgy tűnik lesz közös gázstratégiája. Vagyis a német pánikvásárlás lassú csökkenésével, és a helyzet tisztulásával lassan kezd megnyugodni a piac. Rövid- és középtávon a gáz drága marad, de alighanem valamennyire azért csökken az ára. De mi lesz hosszú távon?
Erre van történelmi példa, az olajválság. Fontos, hogy Putyin rövid távon nagyon megszorította mindenki tökeit, hosszú távon viszont a saját ugyanilyen szervébe szúrt.
Mert az most világossá vált, hogy a Schröder-Merkel paradigma, ami lényegében az, hogy Putyin nagyon olcsón ad gázt, de még ezzel is annyit keres, hogy alapvetően csendben van, persze terjeszkedik a keleti blokkban de majd szépen azt mi felosztjuk, nem működik. Putyint senki se gondolta valami européer üzletembernek, de mindenki úgy volt vele, hogy a pénzt jobban szereti annál, hogy hülyeséget csináljon. Nos nem.
Innentől kezdve Putyin megbízhatatlanságát hosszú távon be kell árazni, vagyis belátható időn belül nincs visszatérés a 20-30 dolláros gázárhoz.
Minden olyan intézkedés, amely Európa biztonságosabb energiaellátását célozza, pénzbe és időbe kerül. Pénz és idő a Kaszpi-tenger irányába menő alternatív csővezetékek lerakása, LNG hajók és terminálok építése. Ameddig meg nem épülnek mindenki magasabban tudja tartani az árakat, hiszen az oroszok kiszállásával csökkent a konkurencia.
Pénz és idő az alternatív energiaforrásokra átállás. Ezeknek a költsége részben visszaköszön majd a fogyasztói árakban, más része az adókban.
Viszont ha ezekkel mind megvagyunk, akkor jobb lesz a helyzet, hiszen nem kell majd annyi gáz, ami meg kell, az több forrásból lesz beszerezhető. Az orosz vezetés pedig kénytelen lesz szembenézni azzal, hogy nem bíznak benne és már neki kell engedményt tennie, hogy ne a (még) megbízhatónak tartott másik diktátorral üzleteljenek.
Csak ez, ugyanúgy, ahogy a hetvenes években, beletelik majd 4-5 évbe, és közben politikai, társadalmi változásokat fog okozni. A világvége viszont szokás szerint elmarad.
