Én azonban nem szeretnék a helyettes államtitkár személyével túl sokat foglalkozni. Mivel a magyarok jelentős része nem szép, nem szőke, nem karcsú, sokak egyszerűen egy ilyen tulajdonságokkal rendelkező nő látványától fröcsögve ribancozni kezdenek. Főleg ismerve a Fidesz közelében azért bőséggel megtalálható, finoman szólva nem intellektuális képességeikkel előre jutó elemeket, férfiakat-nőket egyaránt. Vagyis a reakció akkor is dühös anyázás lenne, ha időközben kiderülne, hogy egy hét nyelven beszélő hiperintelligens valakiről van szó, akinek a nemzet hozsannázva kellene, hogy örüljön.
Ehhez képest a helyettes államtitkárról azt tudjuk, hogy eddigi tevékenysége nagyrészt egyetemi helyezkedésből és a hörrtévé Miniszterelnök Urat elvtelenül dicsőítő műsorában szereplésből áll. Hogy kinek és milyen szívességet tettek azzal, hogy államtitkár lett belőle, szerencsére nem az én dolgom.
Így a negyedik bekezdésben a cikk témájához érve, engem inkább az szomorít el, hogy ez nem erről a kislányról bizonyítvány. Felkínálták neki a helyet és elfogadta. Tudom, minden kedves olvasóm akkora jellemgróf, hogy ő bizony nem fogadná el, miként a régi szép szocialista időkben se csináltak csak úgy minden csitriből nagyságos asszonyt, teszem azt a miniszterelnök nevelt lányából főműsoridős tévériportert.
Húsz éve még az ELTE jogi kara vért izzadt, hogy a szerény képességekkel megáldott, ám akkoriban még magas, vállas, jóképű fiatalemberből valahogy diplomás jogászt csináljanak. Neves professzorok, akik egyébként a szakma szentségéről és mindenkire irányadó gyémántsztenderdekről szoktak prédikálni, miniszterelnöki kérésre (akkor még nem utasítás volt) simán lementek kutyába (ám azóta is elvárják, hogy őket mindenki professzornak és ne kutyának tartsa) és a fiatalemberből hirtelen doktor majd rögtön utána miniszter lett.
Ma már ez nem kell, meg se moccan senki, hogy az egyébként valószínűleg elég okos, és záros határidőn belül egyébként is leállamvizsgázó csajból egy héten belül egyéni tanrendben doktort csináljanak. Minek? Nem kell a látszatra sem ügyelni.
A dolog persze nem szokatlan, nem csak Magyarországon kerül pozícióba a mi kutyánk kölke. Aztán persze ha tud, bizonyít. 2008-ban a diplomaosztómon a St. Louis-i jezsuita egyetemen egy bizonyos Joe Buck mondta a beszédet. Ő kb. az ottani ifjabb Knézy Jenő, egy legendás sportkommentátor fia, aki pár évvel korábban azzal keltett feltűnést, hogy szemtelenül fiatalon ő kommentálhatta a World Series-t, a baseball nagydöntőt.
A beszéde arról szólt, hogy igen, ő senki előtt nem tagadja, hogy azért kapott lehetőséget a FOX-nál, mert a nagy Jack Buck bevitte a nagyfőnökhöz és közölte, hogy itt a fia, akinek lehetőséget kell adni. Azt is elmondta, hogy viszont a FOX-nál ez egy lehetőség volt. Kapott egy meccset, jól leközvetítette, a nézők nézték, szerették, hozta a számokat, maradhatott, azóta is ott van, időnként a magyar NFL-közvetítésben is látható.
A helyettes államtitkár is bizonyíthat, mi biztosan nem fogjuk elhallgatni az eredményeit, ahogy például nem szoktuk elhallgatni azt sem, hogy Vitézy Dávid, aki azért került pozícióba, mert Orbán Viktor unokanagykabátja, az egyik legjobb dolog volt a Tarlós-éra Budapestjében, jól ki is nyírták érte.
A baj inkább az, hogy a helyettes államtitkár egy nagyon érdekes pozíció, amelyre vigyázni kellett volna. Ez a pozíció a szakmai munkát végző főosztályvezetők és a tényleges politikai pozíciót jelentő államtitkár közötti olyan szint lehetne, amellyel a kormány bizonyos prioritásokat megmutathat. Ez pontosan az a szint, ahol nem huszon-harmincéves elemeknek kellene mászkálni, hanem több területet összefogó, tapasztalt szakembereknek. A névjegyük kb. azt jelezné, hogy az illetőnek van bizonyos önállósága, a téma a kormánynak fontos. Nem csinálnak neki külön államtitkárságot, de kiemelten kezelik. A helyettes államtitkár kabinetje 2-3 főosztály munkáját koordinálja (koordinálná) egy bizonyos cél megvalósítása érdekében.
Ehhez képest nálunk ez a poszt csak annyit jelent, hogy nem állítunk fel egy főosztályt, mert
1) ott valamit dolgozni kell
2) a főosztályvezető nem csillog elég szépen a névjegyen.
A helyettes államtitkárság az egy szép iroda, 1-2 titkárnő, és a vég nélküli fingreszelés szinonimája. A kitartó helyezkedéssel magasra törő fiataloké.
Jobb helyeken a helyi nagyhatalmi külképviselet számon tartja a kormánytagokat, kivel, hol miről kell vagy érdemes beszélni. A több tucatnyi helyettes államtitkárról szerintem annyit jegyeznek meg a Szabadság téren, a Bajza-Andrássy sarkon, a Várban és még pár helyen, hogy ja, még egy senkihelyettes, akit excellenciásnak szólítanánk, ha valaha szóba állnánk vele. Dehát nincsen ennek a kormánynak arca, csak egy. Már a miniszter is olyan, hogy mond valamit, aztán vagy úgy van, vagy nem, lehet holnap lehajtott fejjel kell Canossa-járásba kezdenie, vagy lemondatják a francba.
Az igazi probléma tehát nem az, hogy egy random fiatalból, aki nem felel meg a feltételeknek, helyettes államtitkárt csinálnak, azon az áron is, hogy emiatt törvényt módosítanak.
A baj az, hogy tök mindegy, hogy itt kiből lesz államtitkár vagy miniszter.
