Első ok

A politikai közbeszéd fenntartása és fejlesztése.

Konok Péter tanaival itt a Múzsánál nem értünk egyet. Mi a piacpárti liberalizmust szeretjük, mint gazdasági- és a konzervativizmust mint politikai ideológiát. Konok ehhez képest a kommunizmusból is inkább az anarchista vonalat. Mi úgy gondoljuk, hogy ahol eddig a Konok által is hirdetett tanokat megpróbálták megvalósítani, ott diktatúra, éhezés, polgárháború következett, esetleg többször egymás után.

Viszont tudjuk azt is, hogy Konok szerint alighanem az általunk hirdetett tanok gyakorlatba ültetésének eredménye a Föld túlnépesedése, egy csomó háború, gazdasági válságok, társadalmi egyenlőtlenségek.

Nem tudunk, de nem is kell igazságot tenni, ugyanis a XX. század legfontosabb fejleményeinek egyike, hogy nincs egy igaz és állandó ideológia, hanem ezek párbeszéde viszi előre a társadalmat.

Ennek a párbeszédnek a megőrzése az, ami igazán fontos, és ennek a párbeszédnek fontos résztvevője Konok Péter, még ha időnként sem a stílusával, sem a mondanivalójával nem értünk egyet.

Fontos megérteni, hogy a minket (mármint az országot) foglalkoztató politikai kérdésekre a “jó” de legalábbis használható válasz abból fog kibontakozni, ha az emberek vitatkoznak. A vitához jogunk van, és a vitának nem lehet gátja az, hogy valakinek nincs pénze részt venni benne.

Második ok

Szolidaritás

A Múzsát magyar viszonylatban jómódú emberek írják, akiknek nem okoz gondot előfizetni az Economist, a Spiegel, a New York Times, a Le Monde és még a fene tudja hány újság online szolgáltatásait és nem kell a két műszak közötti műhelytakarítás idejéből lecsípni, hogy végigolvassanak egy cikket a Railway Gazette-ben a kínai vasútfejlesztésekről, vagy a Balkan Insight-on a szerb kultúrpolitikáról.

De lehetne ez másképpen. Sajnos Magyarország nem polgárosodott ország, értelmisége nagyrészt nem polgári értelmiség, hanem orosz módra (naná, Kádár hatalmának egyik legfontosabb támasza volt, hogy ezt kialakította) az államtól függő “intelligencia”.

Az állam nem szereti az okoskodást, de úgy van vele, hogy bizonyos szinten finanszírozza, mert addig sem kezdenek el balhékat szervezni az okosok.

Ennek viszont egyenes következménye, hogy bárki, egy pillanat alatt egy fillér jövedelem nélkül a padlón találhatja magát. A polgári demokrácia (amire mi is vágyunk) fontos sarokköve a szolidaritás. Vagyis az, hogy a szólásszabadságával bárki nyugodtan élhet, abban a tudatban, hogy nem fogja a padlón találni magát, mert lesz segítség.

Harmadik ok

Igény a jó sajtóra és az új politikára

Az utóbbi néhány választást Magyarországon röviden úgy is lehet jellemezni: a magyar szívesen választana valaki mást, mint Orbán Viktor, de nincs más.

Nincs olyan aki érdemben mást mondana, vagy tudna azon kívül mondani valamit, hogy bármit, csak Viktort nem.

A magyar politikai színtér: sivatag.

A nép, annak a valamennyire is gondolkodó része meg várja a jó pártot, az újságírók várják az új sajtóorgánumot, ahova el lehet menni dolgozni. Hiába várják mindkettőt.

Ugyanis sem Simicska Lajos, sem Soros György, sem senki más nem fog a magyaroknak másik kormányt vagy sajtót vásárolni. Nem lesz százmilliókért kamera, mikrofon, stúdió véve, és a stábnak havi bér fizetve. Nem éri meg.

A média útja előre az olyan sufniműsorokon át vezet, amelyet Konokék csináltak, miután kirúgták őket. Meg az olyan facebook oldalakon, amilyeneket mi írunk. Meg persze az olyan újságokon át, mint a Magyar Hang. Nehéz.

De van a magyar társadalomnak olyan rétege (Budapesten, vidéki városokban dolgozó, nagyrészt multik alkalmazásában álló emberek) akiknek igenis van havi 1-5 mozijegyre elegendő nélkülözhető pénze arra, hogy támogassák a sajtót, a változást.

Ez az új politikai kultúra. Az olyan média, amelyiknek érdekesnek és relevánsnak kell lennie ahhoz, hogy megéljen. Amelyiknek nem kell megalkudnia Orbán korábbi pénztárosával. Országosan erre évi több milliárd forintnyi forrás van, olyan emberek ezreinek a zsebében, akik erre nem költenek. A következő négy év legfontosabb feladata minél több embert rávenni arra, hogy változtasson ezen. Mert akkor lesz új nyilvánosság és párt (tehát nemcsak kormánypárt) független sajtó. Meg szólásszabadság, meg demokrácia, meg az összes többi ilyen dolog, amire vágyunk, de pénzt költeni rá, na azt nem akarunk. Pedig minél hamarabb kezdünk hozzá, annál hamarabb lesz.

Figyeljünk oda, melyik odúból szól a jó műsor, és küldjünk oda pénzt. Magunknak küldjük.