Olvasom, hogy a kormány már épp 4,4 milliárd eurót, 1600 milliárd forintot kínál a ferihegyi repülőtérért. Ez egyszerre őrültség és gazemberség.
Kezdjük azzal, hogy a magyar kormánynak most épp ezerrel tartalékokat kellene képeznie és a nem feltétlenül szükséges kiadásokat kellene visszafognia. A világ összes közgazdasági elemzője arról beszél, hogy nagyon nagy változások várhatók. Alighanem, legalábbis egy időre vége van a kamatnélküliség korának, a különböző állami szereplők által nyakló nélkül osztott pénz végtelen áramlásának mindenkihez. Persze az elemzők ilyet gyakran mondanak, és kb. minden ötvenedik ilyen jóslatból lesz tényleg baj, de a kockázatok ott vannak, és Magyarország számára különösen ott vannak.
Magyarországot több dolog is különösen sebezhetővé teszi.
Az egyik ilyen, hogy teljesen nyitott gazdaság vagyunk, zéró saját eszközzel a folyamatok befolyásolására. A magyar kormány nem olyan mint a német vagy az amerikai, hogy valamilyen nemzetközi erős pénzeszköz fölött kontrollja lenne. A FED vagy az ECB közgazdászai számára a közgazdasági folyamatok befolyásolható dolgok. A dollár és az euró kamata, pénzkínálata olyan dolog, amely lényegesen befolyásolja azt ami a világgazdaságban történik, a forint ezzel szemben súlytalan. A nemzetközi folyamatok a magyar gazdaság irányítói számára olyanok mint az időjárás. Nem lehet olyat választani, hogy az a mediterrán ciklon, amelyik egyik nap elmosta fél Szlovéniát, másnap ne mossa el fél Zala megyét is.
A magyar gazdaság irányítói kizárólag azt választhatják meg, hogyan alkalmazkodunk az időjáráshoz. Semmi mást. Ha tehát a világ összes nyersanyaga épp szédítő ütemben drágul, Putyin és Erdogan, az európai gázellátásra leginkább befolyással lévő két despota egyszerre keménykedik hatalma megtartása érdekében, akkor Magyarországon számolni kellene azzal, hogy a gazdaság beleszaladhat a késbe, két fronton is. Az egyik, hogy a szép magyar GDP adatokért felelős ide helyezett német ipari termelés is lassulhat illetve megdrágulhat, másrészt az egyik napról a másikra élő magyar KKV-k is pillanatok alatt kerülhetnek katasztrofális helyzetbe.
Épeszű kormány, ha bármilyen forrásból van 1600 milliárd forintja, most nem reptérre költi. Épeszű kormány ilyenkor nem keménykedik az EU-val, hanem igyekszik azt biztosítani, hogy az elképzelhető összes pénz, amire akár a legapróbb betűvel az van írva, hogy az jöhet Magyarországra, jöjjön Magyarországra. Ehelyett ész nélkül vesszük fel a hiteleket, és olyan osztogatás megy (legalábbis olyan van beígérve) amely Medgyessy hírhedt száznapos programját juttatja az ember eszébe. Mindezt úgy, hogy az állam alapvető rendszereit működtető emberek (tanár, rendőr, kórházi ápoló) fizetését nem rendezik annak érdekében, hogy azok menjenek át a magánszektorba minél nagyobb számban.
A racionális magatartás tehát az lenne, hogy felkészülnek egy olyan helyzetre, amikor adott esetben akár ezermilliárdokat kellene fordítani arra, hogy a magyar gazdaságot átsegítsék a nehézségeken. Persze az EU-tól majd fog jönni pénz, de az nem mindegy, a közép-európai vezető szerep szempontjából sem, hogy melyik ország kormányának van lehetősége arra, hogy megelőzzön egy csődhullámot, egy tömeges lakossági hitelbedőlést a kasszában levő pénz jó ütemű bevetésével. A magyar kormánynak ilyen lehetősége nem lesz. Pedig az infláció nőni fog, és a már megkezdett MNB kamatemelések folytatódni fognak. A forint jobb esetben nagyot nem gyengül, de azért ez sem kizárt.
De sebaj, mi ilyenkor repteret veszük, mert az majd 15 éven belül megtérül. A 15 éves megtérülés egy igen érdekes kérdés. Nézzük meg egy pillanatra, hogy miért volt jó üzleti döntés a reptér 2005-ben. A fapadosok sikere miatt. De mi kellett a fapadosok sikeréhez?
- korlátlan mennyiségű olcsó hitel (lízingkonstrukció) amelynek segítségével viszonylag kevés befektetéssel óriási flottákat lehetett összerakni. A filléres hitelek korának egy időre vége, és ez az az üzletág, amelynek a pénzügyeit fél százalék kamatemelés egy az egyben bedönti.
- olcsó kerozin, ennek is vége
- tömegesen rendelkezésre álló, minden eddiginél kevesebbet fogyasztó a fapadosok számára optimális 160-200 ülés közötti kapacitású repülőgépek. Ezek megvannak, bár a Boeing majdnem csődbe vitte magát annak érdekében, hogy még pár százaléknyi fogyasztáscsökkenést érjen el.
- Olcsó repterek mindenhol. Ezek is megvannak, hiszen az egykori NATO és VSZ repterekből kialakult másodlagos repterek nem tűntek el a Föld színéről, de két év covid után pont elég nagy bajban vannak, mindegyik dotálni kell majd valami állami forrásból.
Összességében az látszik, hogy a repülés helyreállhat, de olyan aranykora, mint amilyen a covidot megelőző 15 évben volt, egy darabig nem lesz. Például most egy időre vége van az Angliába naponta ingázó munkás-ezrek világának. Ki tudja, mikor találja meg a brit kormány azt a hétszer csavarodó magyarázatot, ami visszaengedi a lengyel, szlovák és magyar kamionsofőröket Angliába. Mert majd meg fogja, csak a Wizzairnek addig is fizetni kell a repülők lízingdíját meg a reptéri indulási-érkezési “slotok” díjait.
Most beleborítani esztelen mennyiségű pénzt a budapesti reptérbe tehát lehet akár nyerő fogadás is, ha valami rapid talpraállás jön. Csak nem látszik, hogy jönne. Épp a negyedik Covid hullámban vagyunk, amely az eddigiek alapján még vagy 3-4 hónapig velünk lesz és még utána is jön egy több hónapos lábadozás. Közben a reptérre költendő pénznek nagyon hamarosan lesz helye máshol is.
És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a NER utáni kijózanodás kormánya, kormányozzon 2022-től vagy 2026-tól, azt fogja találni, hogy rengeteg alapvető állami rendszer elmaradt költéseit pótolni kell. A rezsicsökivel tönkretett infrastruktúrában be kell majd avatkozni. A közalkalmazottak jogi státuszát és béreit rendezni kell. A szociális kiadásokat alapjaiban meg kell reformálni. Bűnmegelőzésre kell költeni. Orbánék nullára szétverték Magyarország szociális rendszereit, amelynek jelen írás szempontjából két hatása van. Az egyik, hogy a magyar lakosság nagyon nagy része vár letolt gatyával egy válságot, zéró tartalékokkal, az első elromlott mosógép után már a hajléktalanságtól fenyegetve. A másik, hogy egy ilyen válság után nemcsak a bajba jutott embereken kell majd segíteni, hanem az egész rendszert újra kell majd építeni.
Többször 1600 milliárd forintból. De sebaj, basszuk el reptérre, amelynek veszteségeit jelenleg mindenféle befektetők nyelik le és döntik bele a pénzt, hogy amikor majd javul a gazdasági időjárás, akkor a talpon maradt, versenyképes repterek között legyen. Milyen jó is lesz ezt lecserélni középszerű nerencekből álló menedzsmentre, akiknek a legfontosabb dolga lesz fejenként 2-3 balatoni ingatlan árát kilopni belőle, mielőtt összedől az egész és a legendás 15 éves megtérülés nagyjából 4-5. évében odaadják bárkinek egy tál meleg bablevesért, csak ne kelljen finanszírozni tovább…
