Hópihék és szövetségek
Itt a Múzsán, illetve a magyar interneten két dologgal szembesültem az elmúlt 2-3 napban. Az egyik a snowflake jelenség, a másik meg meglepődés azon, hogy a győzelem tudatában a demokratáknál megindult a helyezkedés.
Többféle hópihével is találkoztam.
Az egyik fajta a Mandiner kifutójában szaladgál. Azok a jobboldali újságírók, akik magas lóról szokták osztani az észt a ballib gyengusz városi treehuggereknek, felemlegetve, hogy nyüszítés van azon is, ha nincs mandulatej a chai lattéhoz, most pontosan az általuk kigúnyolt hangnemben hisztikéznek, hogy jáj, hát itt kérem a deep state és a városi liberális összeesküvés bántja az igaz és senkinek sem (kivéve: más bőrszín, más vallás, más szexuális szokások, másképp issza a kávét, más zenét hallgat, másik csapatnak drukkol) rosszat akaró békés jobboldaliakat. Lehetne gúnyolódni, de minek.
A Múzsán fogtunk egy olvasót, aki sérelmezte Trump kapcsán a Hitler-párhuzamot, amelyet azóta egyébként Bede Márton is leírt a 444-en. Pedig ebben semmi különös nincsen. Eszünk ágában sincs Trumpot Hitlerhez hasonlítani. Egyszerűen tündöklésükben és bukásukban vannak párhuzamok, amelyeket nehéz nem észrevenni. De persze megkaptuk, hogy Hitler tabu. Nem az. Pont az a lényeg, hogy minél többet említjük tárgyilagosan, annál kevesebb teret hagyunk a körülötte és a többi populista ámokfutó körüli misztikumnak.
Végül megjelent hagyományos, baloldali snowflake (balfék?) olvasóink, akik felhördültek, hogy a Guardian újságíróját, aki szerint azért nem volt földcsuszamlásszerű Biden-győzelem, mert Biden nem volt elég baloldali, Panamajack barátom egyszerűen idiótának nevezte. Nyilván nevezhette volna kékes rétihéjának is, de az nem írta volna le olyan pontosan a cikkben kifejtett álláspontját, mint az idióta.
Biden ugyanis kompletten megnyert minden olyan megyét Amerikában, ahol baloldali gondolkodású emberek laknak. Az összes városi agglomerációt. Azért lett ő a jelölt, mert még épp elég baloldali volt ahhoz (hiszen adót emelne, támogatja a zöldpolitikát), hogy itt is rá szavazzanak, ugyanakkor a maradék Amerikából, melyet baloldali olvasóink oly könnyedén ignorálnak, is el tudott hozni annyit, amennyi pont a győzelemhez kellett.
Az amerikai választási rendszer, eltérően pl. a némettől nem magában a választási rendszerben alkalmaz kompenzációt, hanem bonyolult közjogi szabályok összességében, amelyeket szokás fékeknek és ellensúlyoknak nevezni. Ezek sokszor látványosan tartották vissza Trumpot attól, hogy őrültségeket csináljon, és ugyanilyen látványosan akadályoznának meg egy Bidennél erősebben baloldali vezetőt is. Mivel választási kompenzáció (listás szavazatok vagy hasonló) hiányában nincs sokpártrendszer Amerikában, így nem lehet szélsőbal, szélsőjobb és hasonló pártokba szétszerveződni. Az elnökjelölt vagy letarolja az előválasztásokat, mint tette Trump 2016-ban, vagy előnyt szerez és kiegyezik a többiekkel, mint tette az Biden.
A baloldalra jellemző a forradalmi hevület, de Biden előválasztási győzelmei pont azt jelezték, hogy sok helyen erre nincs fogadókészség. Ezért aztán Sanderstől Ocasio-Cortezig minden politikus felmérte lehetőségeit és beállt Biden mögé. Biden, akinek van öt évtizednyi tapasztalata politikai alkukban, nyilván megígérte amit meg kellett. Maga mellé vette alelnökjelöltnek a nyugati partot stabilan hozó, ugyanakkor rendpárti ügyész, ugyanakkor színesbőrű Harrist, és nyilván megígért dolgokat a keleti parton, majd elment meghódítani a csatatér-államokat, sikerrel. A demokratáknak nem volt más jelöltjük, akiknek ez sikerült volna. Mert lehet, hogy 10 amerikaiból 4 fix trumpista, és 4 fixen megválasztaná Warrent vagy Sanderst, a választást az döntötte el, hogy Biden képes volt elhozni a maradék két emberből másfelet, michigani, wisconsini kisvárosokból, Atlanta környékéről és így tovább.
Most hogy megvan a győzelem, nem holmi titkos összeesküvés kerül felszínre. Épp ellenkezőleg. Nagyonis kiszámíthatóan az történik, hogy akik a kampányban életüket és vérüket ajánlották a győzelemért, most benyújtják a számlát, mégpedig erőszakosan, ahogy azt a politikában szokás.
Elkezdődött a tolakodás a pozíciókért, amelyeket Bidennek és Harrisnek ésszel kell kiosztani, hiszen két év múlva midterm választás. Ma még nem tudjuk hogy megtartani vagy megszerezni kell akkor majd a szenátust, de az biztos, hogy a nyilvánosságnak nagyon határozottan nyilatkozó Ocasio-Cortezzel most ülnek le először komolyan beszélni, hogy na figyelj, most ez van, akkor az lesz, te ezt akarod, mi azt, közös érdek ez, ellentét az. Semmi más nem történik, mint egy viszonylag átlátható hatalmi alku. Nekünk ez azért furcsa, mert mi a demokráciát holmi szűzi életet élő szentként képzeljük el itt Magyarországon. Pedig ahol működik, ott a tabuk nélkül, de nagyon pragmatikus alkuk alapján működő rendszer, amely most Amerikában épp 100%-on pörög, mert mindenki fog benne valamekkora szerepet kapni.
Kivéve a hópihéket.