Fazekas Tamás ügyvéd és jó barátunk írása
A szexuális orientáció, nemi identitás kérdésével természetesen én is akkor találkoztam, amikor még fogalmam sem volt ezekről a kifejezésekről és ami igazából mögöttük van.
Apám, utólag azt gondolom, szerencsémre, egyszerű, klasszikus liberális elveket tanított erről: senkinek a világon semmi köze ahhoz, hogy ki kicsodát és hogyan szeret, amíg a másik is ezt akarja. Se államnak, se szomszédnak, se egyháznak de még a családnak sem, ez csak az érintett két egyenlő emberre tartozik és ők döntik el, hogy bárki mással megosztják-e a boldogságukat, nehézségeiket.
Persze apám azt is hozzátette, hogy a legtöbb ember nem így gondolja és ahogy lassan felnőtté váltam, ezt magam is láttam. Hogy sajnos (túl) sok egyházi személy valóban azt hiszi, hogy melegnek lenni bűn, az ördögöt ki kell űzni, mindegy mit mondanak a próféták szeretetről, elfogadásról. Ahogy még a legfelvilágosultabb helyeken is mennek a nem mindenki számára szórakoztató, ártalmatlannak tűnő, tornatermi színvonalú buziviccek, az összekacsintgatós leszbizés és végül ahogy más országokban, itthon is, sima hatalmi megfontolások alapján röffentik be a homofób propagandát.
Hosszú folyamat volt aztán, mire valóban megértettem, hogy miért fontos nyíltan megmutatnia az elnyomottaknak, hogy ők is a közösség egyenlő részei és hogy mekkora megtiszteltetés, ha ebben elfogadják a segítséged és hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy valaki konzervatív, vagy baloldali.
Nem szeretnék hosszasan írni a pedofilokról, akik gyakorlatilag minden támasz nélkül, javarészt magányosan szenvednek életük végéig borzasztó szégyenben, részben, a gyengébbek, valóban áldozatokat szednek és tesznek tönkre akár, s sokszor maguk is áldozatok. Nem akarok írni a nem-pedofil, személyiségzavaros, alkoholista stb. gyerek-erőszakolókról sem.
Nem azért, mert mindezzel nem fontos foglalkozni. Hanem mert azt gondolom sértő és megalázó ezeket válogatás nélkül összemosni LMBTQIA (bocsánat, de tényleg kéne valami jobb terminológia) emberekkel, akik ugyanúgy többségében egyenlő felek konszenzuális kapcsolatait élik meg. És épp ez történik.
Nem kérdés, hogy a gyerekeket fontos megvédeni a valódi erőszaktól, különösen attól, ami ellenük közvetlenül irányul. Az a kormány azonban, amelyik genderlobbizik, Putyin propagandatörvényét sima szavazatszerzésre használva a magyar közösség tagjait egymás ellen uszítja, valójában maga veszélyezteti a gyerekeket.
Semmi sem jelent nagyobb veszélyt a gyerekek fejlődésére, mint a hiszterizált, gyűlölködő közeg, ahol a bűn mérgező stigmája a megoldás, ahol a titok és az elfojtott lelki nyomor mindent ragacsosan beburkol, ahol valójában rettegnek az áldozatok segítséget kérni az idióta listákat lengető, fröcsögő és ordibáló politikusokkal fenyegető államtól.
Ahol az éhezést és nyomort számolják fel, ahol minden magyar honfitársunk egyenlő, ahol az állam nem ellopja a közpénzt, hanem az egyenlő oktatásra és gyógyításra fordítja, ott van jó esély, szeretettel és odafigyeléssel, a gyerekek megsegítésére.
Nem tudom elég jól leírni mennyire fontos a helyes szavak használata, de azért talán mindebből érthető, miért gondolom, hogy a magyar kormány nem “pedofilellenes-törvényt” alkot most, hanem nettó homofób-törvényt.
Nem gyereket véd, egyetlenegynek sem fog segíteni igazán, mert gyűlöletkeltéssel még soha semmilyen erőszakot nem állitottak meg. Ezzel a törvénnyel kizárólag barátainkat, kollégáinkat, szeretteinket, magyar honfitársainkat bélyegzi meg és veszélyezteti.
Gyertek ma tüntetni ezért a Kossuth térre. Mutassuk meg, hogy nem értünk ezzel egyet.
