Hétvégi reflexiók, mindenféle különösebb jelentés nélkül, avagy 15 éve ez az egész énblogként indult.
Vértesszőlős
Szóval kirándulás. Vértesszőlős, ősember. Odamegyünk, két kedves hölgy napozik egy nyárfa alatt egy-egy kerti székben üldögélve, hirtelen nagyon irigy leszek. Jöttünkre felugranak, veszünk jegyet (600.- Ft.). Majd egyikük, mindenféle kérés nélkül elmeséli nekünk a feltárás történetét, mi hol van, mit fogunk látni. Elmondja, hogy azért nagy durranásra ne számítsunk. Hát nem is kapunk.
A tüzet használó ősember legősibb bizonyított előfordulása? Pleisztocén megafauna? Hát, van pár kép, egy kis szöveg (ez legalább jó német és angol fordításban is…és ennyi. Végig azon gondolkozik az ember, hogy Amerikában ebből lenne egy theme park, de az osztrákoknál is 50 km-es körzetben ebből élne. Itt, ha a bejáratnál a kedves hölgy nem lenne, akkor kb semmi se lenne. Mikor kiderül, hogy gyerekkorom egyik kedvenc könyve Gáboriné Csánk Vera: Az ősember Magyarországon c. könyve volt, még elad nekem egy könyvet (1000.- Ft. ) a feltárást vezető régész emlékiratait.
Monostori Erőd
Mivel a (tiszta) WC-n kívül semmilyen más szolgáltatás nincs, jön az ötlet, itt van Komárom, nézzük meg valamelyik erődöt. A monostorihoz van tábla kirakva, oda megyünk. Itt is egy kedves hölgy unatkozik, veszünk tőle jegyet, elmondja mi merre lesz, a prospektusban írt útvonalon haladva… hát jaj. Szánalom. Nem tudom, hogy a NER ide épp mennyi pénzt borított, de itt van egy világviszonylatban is jelentős hadtörténeti emlék… és hát az a csoda, hogy nem pottyantós WC van. Az alja az, amikor a kazamatában mintegy 50 méteren keresztül konkrétan nincs világítás, mobiltelefon vakuját használva kell végigbotorkálni. Klausztrofóboknak borítékolt pánikroham. 50 km körzetben második olyan hely, amiből másutt komplett tartományok élnek, itt ezerkettőért be lehet menni, oszt ennyi. Üresen álló termek, ahova be lehetne lapátolni a hadtörténeti múzeum raktáraiból mindent, VR szemüveg, hologram show. QR kódos tárlatvezetés, akármi. Helyette botorkálás a sötétben.
007 Nincs idő meghalni
Este James Bond. Értem én a fanyalgókat, de szerintem nagyon jó film. Igaz, szerintem Daniel Craig James Bondja a legjobb az eddigiek közül, se a Sean Connery féle bunkó, se a Roger Moore-Pierce Brosnan bájgúnár nem tetszett. Craig is kilő hatvan lőszert a harmincas tárból, de legalább próbálják eltalálni azt, hogy egy különleges alakulatnál gyilkológéppé kiképzett alak hogy néz ki öltönyben, nem pedig egy skandinavisztikát végzett parkett tárcos/male escort figura, aki kicsit pofozkodik is.
Glamour napok
Lakásfelújítok és kéne új tűzhely, meg mosogatógép. Nosza elmegyünk egy kisebb boltba, ahol korábban nagyon jó tapasztalataim voltak, kedves kiszolgálás, jó választék, szolid árak. Ebből maradt a kedves kiszolgálás. Hát ez sincs, az sincs, sőt amaz sincs raktáron, de itt van ez a kiváló készülék, háromszáz. Vérző szívvel hagyom ott őket, elmegyünk – teljesen más miatt – az Auchanba, ahol merő kíváncsiságból ránézek az elektronikai osztályra. Három-négyféle pont olyan gép, mint amit keresek, egy kevésbé menő márkától, amelyből viszont egy mosógép már évek óta hibátlanul üzemel nálam. Elég jó áron kirakva. Közben egy ott vásároló úrtól megtudom, hogy Glamour napok vannak, ebből rögtön világossá válik, hogy miért nézett ki egész nap minden bolt úgy, mintha a Dózsa-féle parasztfelkelést játszanák újra. 1500 forintért lesz nekem egy elektronikus glamúrom, így az egyébként is jelentősen olcsóbb cuccokból még közel egy százas lejön. Eszembe jut a kapitalizmus, és az, hogy a nagy hal megeszi a kicsit, avagy a kicsi de nagyon elit szaküzlet logisztikai képességei sajnos nem versenyeznek az auchannal. Pénteken hozzák. Meg akkor hozzák a nyomdából a könyvemet is, vidám nap lesz.
Viszont a már említett ragnarök miatt végül nem jutottam el a Zeneakadémiára, pedig nagyon látni akartam Andres Orozco-Estradát élőben. Viszont helyette a szezonban először amerikaifocit nézek.
