A múlt héten Gottfried Péter, most Szájer József távozik a Fidesz szűk kül- és EU-politikai élcsapatából. Gottfriedről sokan azt se tudták, hogy létezik, Szájer nyilvánosan volt a csapat esze. Mindketten távoznak.
A vörös és a szürke eminenciás (gyk. Előbbi Richelieu bíboros jelzője volt, utóbbi József atyáé, akinek szép hosszú francia nemesi nevét már elfelejtettem, és Richelieu vörös érseki ruhájával ellentétben szürke szerzetesi reverendát viselt. Richelieu volt a látható mastermind, a szürke eminenciás pedig aki hivatalosan nem volt senki, viszont nagyon nagy informális befolyása volt ) szóval a vörös és a szürke eminenciás szerepe vonzó az okos ember számára.
Miközben a Főnök minden támadás céltáblája, a háttérben emberekkel lehet beszélni, szívességek bonyolult hálóját lehet építeni, az eseményeket finoman úgy lehet alakítani, hogy a Főnöknek pont a jó megoldás jusson az eszébe. Benne lenni a fontos diplomaták noteszében, fontos megbeszéléseken ott ülni a zárt ajtók mögött, egy kiállításmegnyitón szendvicsezés közben a galéria tulajdonosával, aki közismerten X állam titkosszolgálati rezidense, üzenni a nagykövet megkerülésével közvetlen X állam kormányának egy-egy elejtett megjegyzéssel, ez sok embernek vonzóbb, mint James Bondnak lenni.
A tudat, hogy én vagyok a finom csiszolóvászon, aki a Főnök érdes megjegyzéseit tárgyalási alappá simítja, én vagyok az, akire számítanak, hogy a Főnök dolgait egyenesben tartom, én vagyok az, akiről egy kiadós jacuzzis-kurvázós bulin valahogy sose tud kompromittáló felvétel készülni, mert én akkor éppen a városban nyílt Modigliani-kiállítást nézem meg, izgató.
Ez a tudat képes lehet elfeledtetni azt a körülményt, hogy a Főnök engem csak szükséges rossznak tart. Annak a ficsúrnak, aki szót ért a német meg a francia ficsúrokkal, aki hat körmondatban fogalmazza meg azt is, amit a Főnök csak két szóban szeretne. Akinek az önálló elképzeléseit addig tolerálja a Főnök, ameddig az egybevág a sajátjaival. Annak a ficsúrnak, aki önállónak képzeli magát, pedig akármilyen fontos, cserélhető. Meglehet, egy gyengébb képességű ficsúrra. A lecserélése pedig jelzés.
Az senkinek sem titok, hogy Szijjártó Péter és Menczer Tamás nem a magyar külpolitika hangja. Annak a hangja például az EP-ben intellektusával és politikusi képességeivel befolyásos szerepet kivívó Szájer József és a szótlan diplomata Gottfried Péter. A vörös és a szürke eminenciás. Nem azt kell figyelni, hogy Menczer kinek üzeni meg, hogy Soros, hanem azt, hogy Gottfried kivel beszélget egy fogadáson és ott mit mond. Mert ő az a típusú ember, aki pontosan azt mondja, amit mondani akar. Ha pedig valamit mondani akar, annak oka van. Ennek az okát nem rejti véka alá, hiszen ha véka alá akarná rejteni, akkor nem szólalna meg.
Ennek a két embernek a kivonása a forgalomból elég aggasztó dolog. Azt jelzi ugyanis, hogy Orbán nem kíván a továbbiakban a finom háttérdiplomácia eszközével élni. A Fidesz holdudvarából ezt a két embert nem lehet pótolni. A Fidesz holdudvarában vannak értelmes, nyelveket beszélő emberek (minden utálkozás ellenére ilyen Gulyás Gergely, Varga Judit, Novák Katalin) de ezekből az emberekből a függetlenség, az évtizedes tapasztalat és a kapcsolati háló hiányzik. Ha valakit közülük, vagy akár egy háttérembert meg is tesznek új fő háttérembernek, még évekbe telik, ameddig mindenki kitapasztalja őt. Hányszor történik meg tényleg, amit ő egy háttérbeszélgetésen elpöttyent, mint lehetséges forgatókönyvet? Hányszor bólint Orbán valamire, hogy köszöni, tudja, amikor egy héttel korábban azt egy beszélgetésen elmondták az új szürke eminenciásnak? Mennyire szószátyár? Mennyi időbe telik neki “levenni” hogy XY túl kíváncsi? Mennyire vigyáz arra hogy kompromittálhatatlan legyen, akivel lehet nyugodtan érintkezni, mert nem fogják kellemetlen videókkal megzsarolni és ezért nem fog minden infót kiadni? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre a választ az alapos titkosszolgálati háttérmunkán kívül két-három év közös munka adja meg.
Nyilvánvaló, hogy Orbánnak ennyi ideje nincs, innentől viszont nincs más következtetés, hogy Orbán nem akar ezekre az emberekre hallgatni, nem akar semmilyen színű eminenciást maga körül. A veszély az, hogy emiatt aztán nem lehet tudni, hogy mit akar. Az pedig veszélyes, és erre a veszélyre az EU részéről reagálni fognak. Sajnos azt kell mondani, hogy nehéz másra következtetni, mint arra, hogy Orbán épp fejjel készül a falnak menni. Az ő fejét annyira nem sajnáljuk, az országét annál inkább.
