Kommersz egri bort iszok. Pár hete ittam nem kommersz egri bort is.
A vicc az, hogy rossznak nem mondanám egyiket se. Nyilván az én fejem is elcsavarták az újvilági típusú borok, ahol nincs semmi savasság-savanyússág, a legdaliásabb tannin is fél kiló marshmallowba csomagolva érkezik. Ugyanakkor én szeretem a kicsit véknyabb, savanyúbb magyar vörösöket. Jobban, mint amikor borászok erre alkalmatlan terepen, alkalmatlan eszközökkel, alkalmatlan szaktudással próbálnak olyan borokat utánozni, amelyek termőterületén a szőlőre két-három héttel többet sütött a nap mint nálunk. Ez amit most iszok is ahhoz képest meglepően jó, hogy nem volt 2000 a lidiben. Celeste nevezetű egri bikavér. Azt sajnálom csak, hogy superior és classicus, hiperminőségvédett, van rajta vagy két plecsni, aminek nem emlékszem a feliratára.
Pedig ez minimumbor. Mármint ennek kéne lenni a minimumnak. Iható, finom, nem bánt. Annak kéne ráírva lenni, hogy nem, ez nem olyan, mint a bordói és az argentin. Kicsit fanyarabb, savasabb. De nagyon jó, kóstold meg.
Épp a múlt héten mondtam egy barátomnak (a téma Újvári kolléga kiváló kövidinkája volt, amelyet valahol a Kiskunságban termel) hogy a kedvenc magyar borvidékem az Alföld. Az ugyanis az egyetlen borvidékünk, amelyik nincs megverve a világhírrel, az álruhában arra utazó piréz trónörökössel, a százötven évvel ezelőtti világkiállítás nagy aranyérmével, és XVIII. Piast Szaniszló latin oklevelével, melyben a macedón kurvákat és a magyar bort tartja a világ két legjobb dolgának. Az Alföld az a borvidék, ahol nem kell azt hazudni, hogy vastagabb a merlot mint a triász mészkőréteg. Frászt. Terem kövidinka, kadarka, zweigelt, generosa, irsai, meg örök kedvenceim a *.meunier képlettel leírható számtalan, ötvenes-hetvenes években nemesített borkombinát-szőlő. Nem kell délceg tanninokat és az utókorty harmadik kanyarjában előosonó határozatlan birsalmasajtokat hazudni. Hülye vagy? Kövidinka. Egy kis szódát bele Sanyikám? Hogy a viharba ne, de érzéssel, berúgni akarok, nem behugyozni.
Persze vége-hossza nincs az alföldi pancsolóknak, ugyanakkor vannak páran (az egyik ilyen a Gedeon pincészet pl.) akik felvállalják, hogy ez itt kérem becsülettel megcsinált, de nem prémium bor. Arra termett, hogy megigyák. Érdemes ezekre vadászni, mert meglepően jó élményei lesznek tőle az embernek.
Valahogy ezt kívánnám Egernek is. Meg Szekszárdnak, meg a Balaton környékének. Hogy érkezzenek meg oda, ahova az Alföld (meg egyébként jórészt Sopron) már megérkezett. Hogy nézzenek bele a tükörbe, és mondják azt, hogy a mi borvidékünkön van 2-3 dűlő, amelyik jó évben tud extra minőséget. Amúgy meg, arra vagyunk képesek, hogy jellegzetes magyar borokat csináljunk. Kicsit fanyar, kicsit vékony, de elrontva nincsen, agyonvegyszerezve nincsen, szépen kijön, hogy milyen talajon termett, szakértő módon, korrekten kezeltük, beletettünk a palackba, ha akarod keresd meg benne az osonkodó déligyümölcsöket, de mi inkább azt javasoljuk, hogy igyad jóízűen. Legfeljebb, ha hirtelen megiszol egy pohárral éhgyomorra, akkor sekélyes bölcselkedéseket fogsz írni, mint az a nagyfejű ügyvéd vagy blogger vagy mi a fene, aki a múltkor vett egy üveggel a lidiben a borunkból, pörköltfőzés örve alatt.
(a pörkölt nagyon jó lett
