Galla Miklóstól visszavontak egy humorkitüntetést, miközben Bozsik Péter megkapta a legjobb szakkommentátor díjat. Mindkét eseményről felháborodott véleményeket olvastam.
Galla néhány kirándulást tett a mainstreambe, egyebekben a művészetéhez szükség van egyfajta kedves megértésre. Ugyanakkor csendben irigyelhető is, mert a legtöbben ezeket a művészeti dolgainkat többé-kevésbé kinőjük, tanult viselkedésformaként elsajátítjuk, hogy ez gáz és nem szabad csinálni. Ő meg csinálhatja, és sokan még jegyet is váltanak rá.
Persze a jegyváltás oka sokaknál az, hogy ő Galla Miklós. Annyiban rokon lelkek vagyunk Gallával, hogy az én szóvicceim 90%-a is értékelhetetlenül rossz és/vagy fájdalmas, a maradék 10% viszont nagyon szellemes, így megéri mindenből kretén vicceket gyártani. Szerintem. Csire doktor ugyanilyen hajlamai szívlapáttal kezelném.
A támogató közeg fontos, ámbátor (ah, de hiányzott ez a modorosság így reggelre) baráti körömben egy időben csúnyán néztek arra, aki engedte, hogy kettő vagy több kávét igyak. Gallát a támogató közege kitüntette. Én erről nem is tudtam, akkor értesültem róla, amikor valaki ürügyet talált arra, hogy szorgos ízlésrendőrként visszavonassa a kitüntetését.
Bozsik Pétert, akinek apja legendás focista volt, ő maga pedig tizenkettő egy tucat magyarfoci-edző (ez ugyanaz, mint a rendes foci, csak itt ér két labdaérintés közben néhány másodpercet gondolkodni, ezt türelmetlenebb ellenfelek nem nagyon szokták kivárni).
Magyarország tele van olyan srácokkal, akik értik a modern focit, és el tudják magyarázni, hogy mi a jó abban, hogy féltucat kigyúrt szenegáli iszonyatos sebességgel rugdossa egymásnak a labdát a középpályán. Ez nagyon fontos dolog, a focinézés ugyanis, ha az ember ereiben nem folyik zöld, lila, kék stb. vér, tanult ízlés, mint a tonik, a sör vagy a pacalpörkölt. Tehát nem jó, viszont megtanultuk szeretni. Ehhez pedig az kell, hogy értő ember elmagyarázza, hogy miért jó nekünk ezt nézni. Emlékeztetek a néhai Sipos János munkásságára, aki egy egész országnak tanította meg, hogy miért jó egy csomó cicanadrágba öltözött szúnyogcsődört nézni, amint kilógó nyelvvel biciklizik hegynek fel.
Valamiért a foci ugyanilyen alakjait nálunk mellőzik, helyette vén salabakterek pufogtatnak alja közhelyeket. Hát igen, az egyik csapat jobban akarta mint a másik, buta egyéni hibák vezettek a vereséghez, többet birtokoltuk a labdát.
Ehhez is kell egy támogató közeg, ez esetben a mindenkori kormánynál a szigma kanyarig behelyezkedő ingyenélők, akik kitüntettek egy segg-unalmas focikommentátort.
A közös a két eseményben az, hogy tök mindegy. Ennyit is teljesen felesleges volt róla írni.
