Nem szeretem, mikor a magyar válogatott kapcsán a százmilliárdok vannak első helyen. Igen, a magyar foci még magyar viszonyok között is nagy pénzmosoda. De erről azok a fiúk, akik a pályán vannak, nem tehetnek. Szerencsére a kilencvenes években látott, “csak le ne sérüljek” fogalmatlan ténfergés sincs mostanában. A válogatott tisztességesen szokott játszani, ez néha nagy bravúrokra jó, máskor pedig Európa valamelyik topcsapata átgyalogol rajtunk, mint tették ezt az angolok tegnap este.
Lehetne jobb? Biztos lehetne jobb, de ezek a fiúk ennyit tudnak, dolgoznak becsülettel. Szerintem sokkal idegesítőbb volt, amikor a ciprusi, belga, izraeli bajnokságban vitézkedő fiúk sétálgattak a pályán húsz éve. Lesz jobb? Lesz jobb, egy csomó olyan játékos van, akit a szülei időben normális szakmai színvonalú helyre visznek.
Akinek tehát kell egy csapat, szurkolni akar, szorítani, ez a magyar válogatott egyáltalán nem rossz csapat. Lehet nekik szurkolni, szorítani, nincs olyan pillanat, amikor az ember azt mondja, hogy elmentek ti a fenébe, erre nem viszem ki a gyereket, mert ártok neki. Lehet küzdést és akarást nézni, és néha nagy bravúrokat.
Illetve csak lehetne.
Nem meglepő módon tőlem elég távol áll az ultrák világa, de egy jó barátomtól aki szolid polgári foglalkozása mellett időnként kimegy üvöltözni és énekelni, tudom hogy alapvetően ez is egy közösség. Közösséghez tartozni pedig jó dolog, segítenek egymásnak, támogatják a másikat, amiben tudják. Az tulajdonképpen részletkérdés (legalábbis számomra) hogy ezt nem úgy teszik, hogy mindenkinek Suzuki motorja vagy Bianchi bringája van, hanem úgy hogy mindenki ugyanannak a csapatnak drukkol.
Még az is belefér, hogy eközben összejön egy kis anyázás, meg trágár gúnyversek és bárgyú költemények arról, hogy mennyire imádják ők a csapatot. Nem ízlésrendőrség vagyunk, ha nekik ez tetszik, ám csinálják. Ha készülnek egy jó ki élőképpel, ám tegyék, Magyarországnak szüksége van szervezetten cselekvő kis közösségekre.
Mindezt azért írom le ilyen részletesen, hogy kiderüljön: semmi bajom azzal, ha párezer ember egyforma pólóban megy meccsre, és annyira komolyan veszi a szurkolást, mintha ez a világ legfontosabb dolga lenne.
A bajom azzal van, hogy ezt már megint nem sikerült ork tempók nélkül intézni. Ultrák Európában mindenütt vannak. Valahogy egyre több helyen bírják ki rasszista huhogás és a pályára hajigált dolgok nélkül. Tudom, a régi szép idők a füstbombákkal, a pénztárszalagokkal.
Különösen annak fényében érdekes ez, hogy előtte közlemény volt hogy nem szabad felülni a provokációnak mert a gonosz UEFA/FIFA megint zártkapura ítél majd minket. Csak tudnám, hogy milyen provokáció kell ahhoz, hogy a másikat, bőrszíntől meg mindentől függetlenül söröspoharakkal hajigáljam meg.
Szegény fiúk, megint nincsenek megértve, megint majd a gonosz ellen tehet róla hogy megbüntetik őket. Illetve nem őket, hanem miattuk az összes szurkolót. Ha tényleg közösség lennének, nem pedig az a csürhe, aminek sajnos látszanak, a huhogókat és dobálókat kivetnék maguk közül. Én ennek örülnék, mert amúgy a fanatikus drukkerek a focikultúra fontos részei. Focink van, ha nem is a legjobb. Kultúra kéne még.
