Az eredmény ismert és megváltoztahatattlan. Még a médiában futnak pár kört a különféle hírek, miszerint a Fidesz elcsalta a választásokat. Természetesen ahol tudta, valóban megtette, de nem ezen múlott. Mindenféle elemzés és tanulmány fog megjeleni arról, hol kúrták el az ellenzéki pártok, mit is kellett volna tenniük, de engem ez sem különösebben érdekel. Ami viszont igen, az a jövő.
A parlament összetétele láttán okkal lehet kétségbeesni, sokan – ismerőseim közül is – már a bőröndök becsomagolásának gondolatával játszadoznak, temetik a nemzetet. Ez teljesen érthető reakció, ahogyan a kormánypárti szavazók euforikus örömködése is. Mindkettőben közös, hogy a realitásokhoz legfeljebb annyiban van köze az érzéseiknek, hogy egy ilyen túlpörgetett állapot után valami módon oldani kell a feszültséget. Az önsajnálat és az örömködés erre tökéletesen alkalmas. Ideig-óráig, utána pedig jönnek a szürke mindennapok.
Hát ugye a parlamenten belül látványos, pláne izgalmas csatákkal nem kell számolni a jövőben. Az ellenzéki képviselőknek a következő ciklusban is lesz jövedelmük, dolgozniuk pedig nem nagyon kell. Kényelmes állapot. Talán egyedül a Jobbik mert ennél merészebbet álmodni, de bár sikeresen túlélték a válságot, az áttörés nem sikerült nekik, a rendszerváltást komolyan gondoló kisebb pártok pedig nem jutottak be.
A kormánynak azért így sincs könnyű dolga.
A Fidesz ebben a közegben folytathatja egy autoriter állam csinosítgatását, de nagyon nem kell izmoznia, nincs ki ellen. Éppen ez az egyik kihívás, amivel meg kell birkózniuk. Kíváncsi vagyok, mivel fogják elvonni a figyelmet a korrupcióról, az egészségügy és az oktatás állapotáról, a gazdaság minden bizonnyal bekövetkező lassulásáról, annak következményeiről. Még tudnak valamennyit harcolni az NGO-k, a független média ellen, de nem sok értelme van teljesen kinyírni őket. Brüsszel a jövőben inkább az uniós pénzek sajátos felhasználása ellen fog fellépni, illetve majd néha felemeli a hangját, ha Orbán a tolerálhatónál antidemokratikusabb lépéseket tesz. Ezt egyre nehezebb lesz az ország szuverenitása elleni támadásnak beállítani. Soros, a migránsok már most is eléggé unalmas téma. Nagy szükség lenne újabb ellenségekre, hiszen ez az Orbáni rendszer egyik létfeltétele. A kézivezérlésű médiának már most alig akad érdekfeszítő témája.
A másik probléma pedig maga Orbán. Az ő esetében az elmúlt nap történései valószínűleg nem annyira töltötték be egy önismereti tréning funkcióját. Ha eddig voltak is kétségei tévedhetetlenségében, mostanra biztosan elmúltak. A párt felépítését figyelembevéve ez komoly rizikót hordoz magában. Bár a Fideszben előfordulnak tehetséges – és itt leginkább Lázárt érdemes kiemelni – politikusok, de olyan akit vallásos áhitatt övez nem igen van. Ha lenne, akkor már nem lenne. Ez a párt nem párt, hanem egyetlen embert, Orbán Viktort kiszolgáló gépezet.
Meg kell küzdeni a párt fiatalitásának szükségszerűségével is. Tehetséges fiatalok nem nagyon tolonganak a párt körül, nem véletlenül. A tehetség veszélyes a jelenlegi pártvezetésre, pláne ha még fiatal is. A Fidelitaszban bulizó féleszűek eddig csak díszletnek kellettek, de szerintem hosszútávon ez kevés lesz a sikerhez.
A Fidesz, meg persze az ország bajaira gyógyírnak a szakszerű és felelős politizálást tudnám ajánlani, de hát a felelős szakembereket már az előző ciklusokban kinyírták. Olyan vállalat pedig nem létezik, aminek csak marketing osztálya van.
Na, de mi a fenét csináljon az ellenzék?
Hát az oldschool ellenzéki pártokkal most nem foglalkoznék. Gyurcsányékról, Karácsonyékról beszélni sem vagyok hajlandó. Inkább a “modernebb” formációk érdekelnek. Azt gondolom, hogy a Jobbik jól döntött, amikor távol tartotta magát az egésztől. Sokakkal ellentétben, azt gondolom, hogy a kétfarkúak és a Momentum a maguk küszöb alatti eredményével, meg azzal együtt, hogy a koordináció feketebárányaiként emlegetik őket, megéreztek valamit a korszellemből. Az LMP-re sem vagyok annyira kiakadva, mint pl. Tiboru, sőt taktikai okokból Dettikére szavaztam, de tény, hogy elégé jól magukévá tették a sunnyogás politikáját, ami szerintem nem lesz nyerő stratégia a jövőben.
Hát igen, lehet hogy a kétharmad a koordináció hiányán múlott, meg persze a külhoni magyarok szavazatain, de az abszolút többség már nem hinném. Bármilyen eszközökkel is, de a Fidesz nagyon hatékonyan mozgósította táborát.
Az ellenzéki pártoknak előbb-utóbb muszáj lesz foglalkoznia a saját potenciális választóival. Azokkal, akik kis falvakban élnek, de azokkal is, akik az elcsatolt területeken. A másik, amire már régóta próbáljuk okítani a népet, hogy nyiltan, félelem nélkül kell politizálni, de alternatívát kell felmutatni lehetőleg a társadalom minél szélesebb rétegei számára. Az nem elegendő, hogy ezek lopnak, vagy hogy nem is Soros a világ ura, a migránsok meg akkor se jönnének ide, ha kötelező lenne. Ez kevés. Az az ötlet is megbukott, hogy mi vagyunk az ELLENZÉK, szavazzon ránk, akinek elege van a kormányból.
Most, hogy eléggé kicsinálták magukat, felmerül a kérdés, mégis mit lehet egyáltalán bármit is tenni?
A kormány és az ellenzék jelenlegi viszonyából adódik, hogy a következő ciklus történéseiért a felelősséget egyedül a Fidesznek kell vállalnia. Nincsenek könnyű helyzetben. Ha a nyugati liberális demokráciák gazdasága és társadalma mégse omlana össze mostanában, akkor a Fidesznek meg kell oldania, hogy a miénkkel se forduljon elő hasonló, vagy ha mégis, akkor meg kell magyaráznia, hogy miért, hogyan történt. Utóbbira nem nagyon lesz kíváncsi senki.
Kényelmes és felhőtlen állapot az ellenzék számára, amit ki lehet használni. Az ország több mint fele kormányváltást akart, rengetegen el is mentek szavazni. Olyanok, akik eddig soha. A jelenlegi felálásban, a hagyományos, jól megszokott lébecolással nem nagyon lehet őket összefogdosni, erre kizárólag olyan politikai erők képesek, akik gondolataikban és eszközeikben is korszerűek. Itt jönnek képbe a Momentumhoz és KKP-hez hasonló pofátlanul magabiztos és pimasz formációk. Nem biztos, hogy pont ezt kell követni, de szerintem így kell gondolkodni. Persze itt nem a programokról van szó (azon dolgozni kell), hanem arról, hogy ezek a kis pártok nem tudnak országos médiát vásárolni maguknak, nem tudnak tízezreket buszoztatni, százezreket megfenyegetni, vagy lekenyerezni, kénytelenek dolgozni, olyan innovatív és alternatív módszereket kiötleni, amivel még a jelenlegi körülmények között is elérik az embereket. Ez az ő esetükbe ennyire volt elegendő (egyáltalán nem kevés), de mi lett volna ha a nagyobb ellenzéki pártok is hasonlóan kreatívak?
Na, de mi általában nem a pártokhoz beszélünk, hanem a választókhoz.
A nap egyik rémes felvetése az IQ hiány. Hát az jellegéből adódóan pont úgy oszlik meg Magyarországon, mint akárhol másutt a világban. A Napirajz univerzum gyönyörűen ábrázolja azt a világot, amiben egyáltalán nem biztos, hogy a disznóvágást láncfűrésszel megoldó figura a hülye.
Mindenkit óva intenék attól, hogy elkezdje gyűlölni a vidékieket, legyenek akár Fidesz szimpatizánsok, vagy konkrétan szavazók. Az az információhiányos állapot, amit a hatalom tudatosan idéz elő és tart fenn, felszámolható, de nem úgy, hogy a Fideszen (esetleg Jobbikon) kívül mindenki kerüli őket, mint a három napos vizihullát. A többség, és itt nem azokra gondolok, akiket terroral kényszerítettek, racionálisan választott abból a kínálatból, amit az orruk elé toltak, és hát nagyon nem traktálta őket semmi csábítóval.
Ami talán a fentiekknél is fontosabb, hogy a jelen pillanatban teljesen indokolt elkeseredetséget és apátiát követően mindenkinek továbbra is foglalkoznia kell a politikával és közélettel. Felesleges rejtőzködni, lehajtott fejjel az orrunk alatt mormogva téblábolni. Jelen pillanatban is könnyebb felvállalni, pláne megmagyarázni azt, hogy miért akarunk rendszerváltást, mint azt, hogy miért nem.
