A PestiTv és az Antall József Tudásközpont kapcsán vannak kisebb érdekességek.
Például az, hogy ezek lesznek a fügefalevelek, amikor majd számonkérik Magyarországon az antikorrupciót, akkor ezeket fogják lobogtatni, hogy lám itt azért vannak következmények.
A másik pedig az érett brezsnyevcsinának az a tulajdonsága, hogy megjelenik a prüdéria. Mindenki tolvaj, orgiázik, kokózik, de eljön a pont, amikor az Alapító Atyák olyan öregek, hogy elkezdi a szemüket szúrni, hogy a fiatalok hogy lopnak, orgiáznak, kokóznak. Ilyenkor egy-egy ilyet kikapnak a sorból, és az arcvonal előtt főbe lövik dekadenciája miatt. Nyilván nagyon sajnáljuk szegénykéket.
A PestiTv elsüllyedése okán azonban szerintem érdekesebb a jobboldal újabb sikertelen coolsági kísérletéről írni.
A cool nagyon nehezen definiálható, hiszen helyenként és koronként más a cool. Amikor tehát most coolról beszélek, akkor nem a coolságról úgy általában beszélek, hanem arról a coolról, amelyet a magyar jobboldal irigyel és sikertelenül ostromol.
Ez a cool eléggé túlértékelt dolog, az ország nagy része úgy van vele, hogy létezik, de nem akar a pesti (tessék, kimondtam) módjára cool lenni, még akkor se, ha a pesti cool embereket vagy trendeket tényleg coolnak tart. Egyszerűen helyén kezeli. A cool nagy részét a szórakoztatóipar adja, a fogyasztó pedig fogyasztja és szórakozik.
A pesti cool a magyar politikai jobboldalt idegesíti, immár legalább száz éve. Valójában a Nyugat és a kor kultúrpolitikája közötti hűvös viszony is azért volt, mert a Nyugat szerzőgárdája cool volt, a kor kultúrpolitikusai (és az általuk futtatott szerzők) meg nem voltak azok. Én azt is értem, hogy az irigykedés miért vegyül utálattal (már a nyilvánvaló antiszemitizmuson felül). A városi cool a vidékiek szemében sokszor visszatetsző. Tapasztalatom szerint Saint Louisban pont azzal a hangsúllyal mondják azt, hogy new yorki, mint ahogy Nyíregyházán azt hogy pesti. A new yorki cool emberek gyakran tartják a vidékieket valamiféle gatyás parasztoknak, akik egyáltalán nem coolak. Pedig egyrészt de, a cool ott is jelen van, másrészt pedig a cool egy része ott értelmezhetetlen.
De ettől még az van, hogy a magyar jobboldal és a pesti cool viszonya elkeseredetten ellenséges. Persze ezt a pesti cool szcéna pontosan érzi, és rájátszik. Nem tudom ki csinálta a cool listát, 2016-ban volt utoljára (már nem volt annyira cool ezért abbahagyták) de aki követte (nekem nagy kedvencem volt) az láthatta, hogy kizárólag gizda pesti gyerekek voltak rajta, jól körülírható féltucatnyi pesti gimnáziumból. Én szívesen nézegettem, egyrészt hogy megtudjam mi mostanában a cool, másrészt meg lehetett röhögni az odatévedő boomereken, akik hörögve bizonygatták, hogy tucatnyi gizda pesti zsidógyerek felsorolása nem cool.
Kössünk át most Bede Mártonhoz, aki újkorában vitathatatlanul cool gizda pesti zsidógyerek volt, és ebben a minőségében alapította néhány hasonszőrű társával a Matulát, ifjúságom meghatározó magazinját. Ott tette azt a nagyon jó megfigyelést, hogy a nyugati trendeket Magyarországra budapesti úrigyerekek hozzák be. Földes László vagy Zana Zoltán jó házból való úrifiúk, és különösen akkor képez ez (Bede helyes megfigyelése szerint) érdekes kontrasztot, amikor olyan trendet hoznak be, amelyet Nyugaton szegény proligyerekek találnak fel.
Azt már én teszem hozzá, hogy szórványosan a magyar proligyerekek is rendkívül cool dolgokat alkotnak, azonban ezek a magyar kultúrpolitika mellett pont úgy mennek el, mint minden idők talán legcoolabb proligyereke, József Attila művészete. Erről még eszembe jut Katharina Roters, aki zseniális fényképsorozatokat készített a magyar Kádár-kocka dekorálásról, és akit megpirongatott a magyar kultúrpolitika, hogy inkább az igazi népművészetet kellene fotóznia. Igen, a magyar kultúrpolitika a tősgyökeres vidéki coolhoz pont olyan hülye, mint a pesti vagy a nyugati coolhoz, ezért például nem veszi észre hogy a Kádár-kockák révén Magyarország a legmenőbb épületdekoráló népművészet hazája volt a Kádár-érában. Ezért aztán Roters fotói pont olyan leletmentések, mint amikor Bartók járta fonográffal a vidéket.
De kanyarodjunk vissza a pesti coolhoz (elnézést, végigültem ma étlen-szomjan egy 6 órás tárgyalást, nem vagyok összeszedett) amely tehát immár generációk óta betölti azt a funkciót, hogy a nyugati coolt közvetíti a magyar kultúrába. Ez a szerep önmaga is kifejleszt egy bizonyos metacoolságot, hiszen sokszor az van, hogy a mostani cool trendet követő gyerekeket olyan szülők nevelik, akik 30 éve maguk is valami rendkívül hülye cool trendet követtek, ezért aztán akárcsak az iskolában 5 éves kora óta öltönyt hordó angol úrigyerekek, akik úgy tudnak öltönyt viselni, coolan tudnak coolak lenni.
Rengeteg vidéki származású értelmiséginek ez feszengő kisebbrendűségi komplexust okoz. Kivéve persze, ha beleverték, hogy “fiam az is ugyanolyan büdöset fingik mint te”. Ez a feszengő komplexus az egyik gyökere az olyan próbálkozásoknak, mint a PestiTV.
A Fidesz kultúracsinálói ugyanis pontosan érzik, amit szegény Varga István kolléga, párnapos KESMA-vezetői megbízatása utolsó előtti napján ki is mondott: ha az ember jó sajtót akar olvasni, nem a kormánysajtót olvassa. Általánosabban: a közönség nem hever ugyan a 444 vagy a telex szerzőgárdája lábainál, nincs is miért, de ezerszer inkább ezeket olvassa, mint Huth Gergelyt és Stefka Istvánt.
Újra és újra nekifutnak hát, hogy megcsinálják a jobboldali, nemzeti coolt. Az eredmény mindig ugyanaz. Pontosan úgy nem értik, hogy mitől a cool a cool, ahogy a vanuatui bennszülöttek nem értették mitől repül John Frum repülőgépe.
Lemásolják hát a flegma testtartást, a trágárságokat, és úgy általában minden külsőséget. Ezzel több baj is van. Az egyik rögtön az, hogy ezzel nem szettelik a trendet, hanem követik, és az nem cool. Már itt vége is lehetnek a magyarázatnak, de akkor nem írhatnék Jeszyről, aki ötvenévesen próbál huszonéves cool valami lenni, aztán csodálkozik, hogy a műsorát mindenki egyszer nézi meg, mert valaki mondta, hogy meg kell nézni mert nagyon kemény. Megnéztem, tényleg nagyon kemény.
Így újabb kísérlet süllyed el, ahol a parancsnoki hídon állók nem értik, hogy van az, hogy a Belga is mondja, hogy egykéthá k**a anyád, meg ők is mondják, a Belga cool, ők meg nem azok. Ilyenkor a gyűlölet mindig kicsit mélyebb lesz, mert az erőlködés közben orra esőkön nevetni ha nem is cool, de jóleső érzés, ezért aztán az egész ország csinálja.
