Ügyvédi berkekben két napja téma, de most találkoztam nyilvános posztban is azzal, hogy a Kúria egy elég szerencsétlenül megfogalmazott ítélettel indította a 2021-es BH-k sorát.
A Bírósági Határozatok (BH) egy a Kúria által szerkesztett folyóirat, amelyben közreadják azokat az ítéleteket, amelyekben valami jelentős jogkérdésben döntenek, így az ott olvashatók a továbbiakban meghatározzák a bírói gyakorlatot azzal, hogy ha az ügy a Kúria elé kerül, akkor úgy fog eldőlni, ahogy a BH-ban van. Emiatt a “van rá béhá” elég magas értékű ütőlap a bíróság előtt.
A BH.2021.1.1 az alábbi szöveggel indít (minden BH elején pár mondatban össze van foglalva a lényeg):
BH 2021.1.1 I. A nemi szabadság elleni bűncselekmény esetében elvárt, hogy a sértett is védje, amit a törvény véd, különben nem valódi a nemi szabadsághoz való ragaszkodása. Ilyen erőszaknak tehát nem feltétlenül eleve leküzdhetetlennek, hanem a sértett komoly ellenállásának leküzdésére alkalmasnak kell lennie. Következésképpen az ilyen erőszak megállapítására csak sértetti ellenállás és annak komolysága esetén van helye. Ugyanakkor nem elvárt a végsőkig való védekezés (ellenállás). Az ellenállás komolyságának megállapítását pedig nem zárja ki, ha a sértett azért nem védekezik, vagy azért hagy fel a védekezéssel, mert helyzetét reménytelennek látja [Btk. 197. § (1) bek., (3) bek. c) pont, 459. § (1) bek. 4. pont].
Ezt még jogászként is nehéz másként értelmezni, mint hogy a Kúria leírta azt, hogy ha a sértett nem kapálózik eléggé, akkor nincs is szexuális erőszak. (!?)
Ezt azért mindenki felhúzott szemöldökkel olvassa, ugyanis a jogszabályszöveg szempontjából az idevonatkozó magyar jog elég korszerű. Sok-sok évvel ezelőtt elhagyta azt a patriarchális szemléletet, amely a nő családanyai, feleségi, szűzlányi “tisztességéből” vezette le a védendő jogi tárgyat. A szexuális bűncselekmények védett jogi tárgya a mai magyar büntetőjog rendszerében a szexuális önrendelkezés, illetve fiatal- és kiskorúak esetében az egészséges szexuális fejlődéshez való jog. Szintén közömbös már a magyar jogban az is, hogy a sértettek milyen neműek, nincs “természet elleni” fajtalanság mint régen. Nincs már külön kiemelve a vaginális behatolás, amelyhez képest enyhébben minősülne minden más.
A magyar szabályozás azon az alapon áll, hogy a sértett akarata ellenére történő szex kényszerítés, erőszak vagy visszaélés (ez utóbbi a 14 év alattiak sérelmére elkövetett bűncselekmény) eredménye lehet. Az, hogy mennyire súlyos lesz a büntetés, azon múlik, hogy milyen úton érte el az elkövető, hogy nemi vágyát a sértetten kiélhesse. Van olyan érvelés, amely szerint a skandináv modell lenne a jobb nálunk is, ahol egyszerűen annyi a definíció, hogy ha a sértett nem akarta és ezt az elkövető észlelhette, akkor kész a bűncselekmény.
A szakmai véleményem az, hogy ez a megoldás nem fér bele a magyar Btk. dogmatikai rendszerébe, amely elkövetési magatartásokat akar és azok szerint skálázott büntetéseket.
Ez az ítélet pont abba az irányba mutat, hogy a magyar jogba a “skandináv” megoldást hozza be.Viszont sikeresen kiemeltek belőle egy olyan mondatot, ami pont az ellenkezőjét sejteti.
A tényállás szerint 1 és 2 este egy padon fekve találta a 19 éves lányt, akinek nem volt hol aludnia, ezért elfogadta a felajánlott szállást, ami egy pincében volt. A szálláson itallal kínálták, amelyet nem akart elfogadni, majd erőszakoskodás hatására megitta, és bódult állapotba került tőle (hogy simán a fáradtság erősítette fel az ital hatását vagy volt benne valami még, azt a tényállás nem tartalmazza). Ezután 1 és 2 szexelni akart vele, ami ellen tiltakozott, kapálózott, végül erőszakkal letépkedték róla a ruhákat, 1 a szájába nyomta a hímvesszőjét (a sértett megharapta, ezért ezzel felhagyott) 2 pedig vaginálisan közösült vele, ami ellen sírva és visítva tiltakozott, ezért befogták a száját, nehogy a ház többi lakója meghallja.
Klasszik műanyag lakat cselekmény (addig ül, hogy a műanyag lakat is elrozsdál a zárkán) 2 kapott is érte 7 év fegyházat. (a másik büntetését nem tartalmazza a BH).
A védelem abba az irányba próbált haladni, hogy nem erőszak történt legfeljebb kényszerítés, ezt vágta el a Kúria ebben a BH-ban. Idézet:
“[24] A tényállás rögzíti mindazon tényeket is, amelyekből egyértelműen megállapítható, hogy a sértett az I. r. és a II. r. terhelt cselekményével szemben ellenállást fejtett ki, amely komoly volt, és amely során tiltakozását nyilvánvalóan kifejezésre juttatta. Határozott tiltakozása ellenére rángatta le a sértettről a II. r. terhelt az alsóneműjét, feszítette szét lábait. Mindezekből egyértelműen megállapítható, hogy a II. r. terhelt erőszakkal kényszerítette a sértettet fajtalanságra. [25] A sértett életkorából, kiszolgáltatott helyzetéből, itallal történ elkábításából is következően a terheltek a helyszín kiválasztásával, a körülmények megteremtésével egyértelművé tették a sértett számára, hogy akaratukat – így a II. r. terhelt fajtalanságának kikényszerítését, miként az I. r. terhelt közösülését – mindenképpen véghez viszik. [26] A tényállásból kitűnik, hogy a kazánház bezárásával, a sértett bódításával és távozásának megakadályozásával a reményét is elzárták a sértett elől, hogy bármilyen módon segítséget kérjen és kapjon. [27] Nyilvánvaló, hogy a sértett tiltakozását – folyamatos sírás, kitartó kérlelés, könyörgés, szemének eltakarása – egyértelműen kifejezésre juttatta: tiltakozott ruhái eltávolítása ellen, összeszorította lábait, az I. r. terhelt cselekvőségének hatására felkiáltott és sírni kezdett a fájdalomtól, egyértelműen kérte az I. r. terheltet, hogy hagyja abba, továbbra is sírt a fájdalomtól, mire a II. r. terhelt befogta a száját, nehogy a lakók meghallják a sírását.”
Vagyis az ítélet pont azt rögzíti, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy a tiltakozás a sértett kifejezésre juttatta, onnantól kezdve ami vele történik, erőszak. Vagyis pont abba az irányba tágítja a Btk. szabályozását, hogy a szem eltakarása, a kérlelés, a könyörgés az már ellenállás, vagyis nem kell filmkockaszerűen végigmenni azon, hogy mart, karmolt, ütött-e a sértett, “komoly” volt-e az ellenállása. A tényállásból látszik, hogy a Kúria szerint “komoly” az ellenállás onnantól kezdve, hogy a sértett nem akarja, és az ún. “lenyűgöző” vagyis az akaratot megtörő erőszak (vis absoluta) körébe bevon olyan körülményeket, hogy bezárkóztak vele és nyilvánvalóvá tették, hogy addig nem megy ki, ameddig a vádlottak meg nem erőszakolják. (Ez egyébként szembe megy azzal, amit az akaratot megtörő erőszakról a tankönyv mond.)
Szakmailag tehát egy már egyébként is létező trendet sarkított ki még jobban a Kúria, ráadásul a Kúriának az a büntető tanácsa, amelyiknek ez egyébként is szokása. Ebben a tanácsban a kollégiumvezető (a Kúrián jogterület szerint vannak a bírák “kollégiumokban” vagyis a büntetőbírói terület vezetőjéről beszélünk) és az a bíró ül, akit nagyon ambiciózusnak szoktak tartani, és szintén bírósági pletykák szerint ez az ambíciója a kollégiumvezető utódlását is magában foglalja. Ez a tanács többször is húzott már látványosakat, például ők voltak azok is, akik kimondták, hogy egy bíró alaptalanul fordult az EU bíróságához. Az Európai Unió Bíróságának reakciója tavaszra várható.
Tehát ez egy “merész” tanács, és hosszan lehetne elemezni, hogy szükség van-e a magyar jogrendszerben ilyen merész felsőbírói tanácsokra, miközben magát a bírói testületet sokkal inkább a konfliktuskerülés jellemzi. A magánvéleményem az, hogy én ennek a merészségnek kb. a negyedét várnám minden ítélkező bírótól járási szinttől fel a Kúriáig, és akkor sokkal előrébb járnánk, mint egy ilyen bravúrtanáccsal. Ennek ellenére ebben a konkrét esetben konkrétan modernizálták és az európai sztenderdekhez közelebb vitték a magyar büntetőjogot, egy kényes és fontos területen. Kár, hogy a BH bevezetőjének szerkesztésekor bevették a fogalmazásgátlót.
