Érdekes megfigyelni milyen káprázatos ívet jár be a kormánypárti média, miközben próbálja kitalálni mi is lesz a hivatalos kommunikáció a lehallgatási botránnyal kapcsolatban. A szög egyszerű olvasók számára is érthető üzenetek mellett, mint pl. Soros összehangolt támadást indított hazánk ellen (meg mintegy 50 másik haza ellen persze), megjelennek az olyan hibrid magyarázatok, hogy bár az egész alaptalan vádaskodás, egy szó sem igaz belőle, de az is jogszerűen történt, hiszen minden országnak szüksége van ilyen eszközökre, mindenkinek meg kell védenie magát, s nemzetét a mindenféle fenekedő veszedelemtől. Bayer szerint pedig ezt a tényt egy világot megrengető békemenettel lehet a leghatékonyabban nyomatékosítani (kijelölte a gödör alját).
Nem teljesen indokolatlan a fejkapkodás, hiszen a hős nagyvezír ugyan továbbra is lapít, ahogyan hasonló esetekben mindig lapítani szokott, de a frontvonalban előre küldött golyófogók kommunikációján se könnyű eligazodni. Most már előkerült Safranek és Kovács is, akik nemes egyszerűséggel hárítják a felelősséget. Gulyás állítása szerint nem vásárolt izraeli szoftvert, Kovács pedig tehetséges papagájként ismétli az előtte szólókat, akikre egyaránt az jellemző, hogy sem a lehallgatásokat, sem pedig a kémprogram beszerzését nem cáfolják, jogszerű eljárásokra hivatkoznak meg politikától mentes szakmai döntésekre. Illetve az is elhangzott, hogy a titkosszolgálati eszközök beszerzése nem miniszteri/kormányzati hatáskör, ezeket alsóbb szinteken intézik.
Tehát egy olyan óvatos taktikázásnak lehetünk tanúi, ahol a kormányzati szereplők pontosan nem tudják, milyen kínos információk kerülhetnek még napvilágra, de szeretnék bebiztosítani a seggüket arra az esetre, ha borulna a bili. Ez mondjuk nem olyan jó hír Varga Judit számára, mert ha jogszerű lehallgatások történtek minisztersége alatt, akkor arra ő adott engedélyt. Varga persze nyilatkozhatna az okokról a nem annyira lelkes nemzetbiztonsági bizottság előtt is, csak hát a lehallgatott személyek egyetlen közös ismérve, hogy valamilyen formában kormánykritikát fogalmaztak meg, de egyébként egyszerű újságírókról, ügyvédekről, vállalkozókról és egy egyetemistáról van szó. Eléggé benne van a pakliban, hogy az igazságügyi miniszterünk gúnyosan vigyorgó fizimiskája még garanciális időn belül elkopik, ha idáig fajulnak a dolgok.
Felmerül a kérdés, miért nem lehet ezt pofátlanul elsikálni. Azeri baltás elmebeteg, illegális orosz fegyverkereskedők, Gruevszki és más hasonló ügyek is el lettek nyomva a jól bevált dezinformációs és gumicsont-elárasztásos technikákkal. Van itt azonban pár apró különbség.
Ez egy olyan nemzetközi botrány, amiben közel ötven állam érintett, melyek egy részében persze semmilyen következményei nem lesznek az ügynek, de vannak közte európai országok is, ahol vizsgálatok indulnak majd, amik a szoftvert gyártó és forgalmazó izraeli céget is megpróbálják átvilágítani, amennyire ez egyáltalán lehetséges, de a lehallgatásokat végző szervezeteknek is a körmére néznek majd. Tehát megoldásnak kicsit kevés lesz az, ha Hegyeshalomtól Záhonyig Sorossal plakátolják ki az országot. Hogy mi az elég, az viszont attól is függ, hogy mi, állampolgárok mivel elégszünk meg. Érdemes néhány szempontot szem előtt tartani.
Bár meg fogják próbálni (már teszik is) Soroshoz köthető médiák sárdobálásának beállítani az egész balhét, valójában az első olyan jelentés, amiben Magyarországot és a Pegazust együtt említik, egy 2018-as tanulmány, amit a Torontói Egyetem informatikai megoldásokkal, adatvédelemmel és személyiségi jogokkal foglalkozó kutatócsoportja publikált (Citizen Lab). Ebben a tanulmányban egy (az oldalukon megtalálható részletesen) speciális módszerrel mérték be azokat a területeket, ahol a kémprogramot használták. Egy táblázatban közzétették az érintett országokat, a szoftver és operátor (a magyar a Turul fantázia nevet kapta :D) aktivitásának időpontját. Ez Magyarország esetében 2018 Február. A Citizen Lab felvette a kapcsolatot az NSO-val, aki erősen megkérdőjelezte az eredményeket, arra hivatkozott, hogy az érintett országoknak nem adott el Pegazust (ugye most már ilyen konkrétumokat azért nem állítanak), de egy konkrét eset és egy teszt arra utalt, hogy nem feltétlenül mondanak igazat. Nagyjából ettől a dátumtól datálható az az oknyomozó munka, amihez a szakmai hátteret a Citizen Lab biztosította, az információk után pedig nyugati újságírók és a Direkt 36 kajtatott. Ennek eredménye az, ami a napokban bejárta a világsajtót. Ismétlem, a botrány nem csak Magyarországra korlátozódik, nem néhány élénk fantáziájú blogger, “sorosista ügynök” agyszüleménye. A következmény pedig az, hogy az Amazon lelőtte a NSO-t kiszolgáló szervereit, fehér ingek százait kezdték átizzadni különféle kormányzati szerveknél világszerte.
A másik probléma az, hogy míg Franciaország esetében Marokkó merült fel kémkedéssel gyanúsítható országként, tehát diplomáciai ejnyebejnye a megoldás, addig Magyarországon annak ellenére is a kormány, pontosabban a szolgálatok kerültek gyanúba, hogy Szijjártó mindjárt külföldi titkosszolgálatokat emlegetett. A célszemélyek okán ez egy eléggé erőltetett magyarázat, ugye. Ebből eredeztethető az a megoldás, hogy a lehallgatások, tikosszolgálati eszközök jogszerű alkalmazását hangsúlyozzák. Nincs itt semmi látnivaló. De, van.
Néhány kérdést azért fel kéne tenni, válasz nem biztos, hogy lesz rá.
Vásároltunk-e ilyen kémprogramot? Ha igen, akkor miért a Pegazusra esett a választás, aminek a forgalmazójával kapcsolatban számos kínos kérdést merült fel már korábban, amire azóta sincs megnyugtató válasz.
Lehallgatták-e a listán szereplő személyeket (vagy bárkit)? Ha igen, akkor ki engedélyezte, és milyen indokkal tette ezt Varga Judit, esetleg elődje, Trócsányi László?
Ha volt megalapozott indok, akkor nyilván eredmény is van. Emeltek-e vádat valaki ellen az így megszerzett információk alapján? Elhárítottak-e valamilyen nemzetbiztonsági kockázatot?
Ha esetleg ez az egész meg sem történt, akkor kívánnak-e nyomozni, vizsgálódni ezügyben?
Ezek mindegyike sajnos olyan kérdés, amire nem a nagy nyilvánosság előtt van mód válaszolni, de ettől még fel kell tenni őket, pattogjon náluk a labda.
