Továbbra is kedvtelve nézegetem az előválasztási küzdelmeket. Az európai (vagy ha úgy tetszik nyugati) politikának a lényege a kompromisszum, ezt nálunk nagyon kevesen értik meg vagy fogadják el.
Néhány nappal ezelőtti cikkünkre reflektálva: sokan kicsit úgy képzelik el a magyar politikát, hogy elindulnak rajta a kotyogóban főzött koromfekete mokka, a filteres gépben főzött híg német kávé, a hidegen csöpögős kávé és a karos presszógépben világos pörkölésű kávéból főzött kávé hívei és az egyik majd nyerni fog és onnantól kezdve négy évig az ő kávéját isszuk.
Nos nem. Nagyon nem.
Az előválasztás és az azt követő alkudozás a politikai ütemérzékről szól. Magyarország nem olyan ország, amely egységesen kiáll egy valamilyen kávé mellett, ahol labdába se lehet rúgni, ha valakinek nincs otthon kotyogója vagy karos presszógépe. Ütemérzék kell ahhoz, hogy valaki eldöntse, meddig nyomja erőből a maga kávéját, erőszakkal leöntve a kicsit odapörkölődött mokkát a slim ing fölé kék kötényt és olajozott szakállat viselő kávéhipszter torkán.
Egy ponton ugyanis következik az, hogy az erőszakossal szemben az összes többi összefog és azt mondja, hogy oké, meg nem innánk azt a gyalázatos löttyöt, amit a másik főz, de abban végülis megegyezhetünk, hogy 1) van benne koffein 2) tej hozzáadásával mindegyikből készíthető tejeskávé 3) mindegyik inkább frissen jó, 4) utáljuk azokat, akik háromazegybent isznak.
A kompromisszumkeresés, a győzelemnek látszó visszavonulás maga a politika, nem véletlenül foglalkoztat annyi embert az ellenzéki oldalon és veszi el különösebb erőlködés nélkül a teret a NER kommunikációs gépezetétől. Ennyivel erősebb a valódi politika a látszatpolitikánál, hogy a naponta milliárdokat égető NER-propaganda is kénytelen kommentálni, interpretálni az eseményeket, mert egyszerűen semmilyen csinált közéleti téma nem tud érdekesebb lenni.
Hogy ki fogy “nyerni”? Nem tudom. Az is lehet, hogy Dobrev Klára tud még szavazót mozgósítani a második fordulóra, és behúz embereket a Jakabra és Márki-Zayra szavazó, radikális fellépést váróktól. De az is lehet, hogy erősebb a Gyurcsány-elutasítás azokban akik eddig a többiekre szavaztak, vagy nem is szavaztak egyáltalán. Sok múlik azon, hogy Karácsony és Márki-Zay egész pontosan hogyan és miben egyezik meg. Fekete-Győr már nyilvános megszólalásaiban is világossá tette hogy azt a pár százalékot is akkor adja, ha kap érte cserébe valamit, ami nyilván valami pozíció. Kérdés, hogy kell-e az ő támogatása vagy úgy vannak vele, hogy a Momentum szavazói amúgy se szavaznak Dobrevre. De még az is lehet, hogy Dobrev egy ponton azt mondja, hogy oké elrántom a kormányt és egyeztessünk. Bármi lehet.
Aki szerint ez nem jó, az gondoljon arra, hogy ha ez nem lenne, most azt a kampányt néznénk a médiában, hogy a legújabb csinált ellenség, valószínűleg a Brüsszelből Soros által irányított homoszexuális, migrációs izé, hogy tör Magyarországra, és hány konzultációt és népszavazást tartunk ellene.
Lehet azt mondani, hogy Karácsony, MZP, Fegyőr, Dobrev, Jakab nem az a minőség, amit Magyarország érdemel. Csak ez nem igaz. Jelenleg ez van, és ez pont annyival jobb az eddigieknél, amennyivel jobb volt nézni a fegyelmezett kis focit előadó magyar válogatottat a korábban nagy fociról álmodó, de semmit se mutató válogatottnál a legutóbbi két EB-n.
Ráadásul a focival ellentétben ezt a meccset mi még jobbá tehetjük azzal, ha elmegyünk szavazni. Nemsokára második forduló, addig még egy közvélemény-kutatás fog lefutni és annak a legfontosabb adata a szavazási hajlandóság lesz. Ha azt mérik, hogy sok szavazó megy oda a maga sarkos véleményével (hiszen egy szavazattal az embernek csak sarkos véleménye lehet) akkor még látványosabb helyezkedést nézhetünk a következő napokban.
Őszintén remélem, hogy ez végre hatásos lecke arról, hogy mi az a demokrácia, mi az a politika, és miért teszi ezt a mi részvételünk igazán érdekessé. Tehát tessék élvezettel nézni a műsort, és a szavazatunk ígéretével, majd pedig a szavazatunkkal rávenni a szereplőket, hogy erőltessék meg magukat és mutassanak minél többet.
