Azt írta még a múlt héten a 444, hogy a kormány meghosszabbítaná a hitelek törlesztési moratóriumát a választásokig. Ha ez igaz, most vagyunk annál a pillanatnál, amikor a csernobili Lenin atomerőműben elkezdik azt a bizonyos leállítási kísérletet.
Ha jön egy válság, emberek és cégek csődbe mennek. Vannak olyan elméletek, amelyek szerint ezt hagyni kell, és egyszerűen az evolúció elvégzi a maga dolgát, és a gazdaság majd újra egyensúlyba jut. Csak nem mindegy mikor és milyen áron. Sokára, és simán vér is folyhat közben.
Az addig tehát rendben van, hogy egy olyan váratlan válsághelyzetnél, mint amit a koronavírus okozott, az állam beavatkozik. Na de hogy?
Nálunk nem úgy, hogy szektorális támogatási rendszert dolgoz ki, nem úgy hogy hitelbírálat után ad könnyítést. Egyszerűen fűnyírószerűen végigtolja a bankrendszeren a hitelmoratóriumot, amikor a bankszövetség szerint 10-20%, de objektívabban szemlélve is maximum 30% körül lehet az összes hitel közül a tényleg veszélyeztetett.
Ehhez képest a hitelekhez legendásan egy hároméves gyerek érettségével viszonyuló magyar lakosság behúzza a féket, 50% körül van a hiteleket nem fizetők aránya. Nyilván ez a moratórium azt jelenti, hogy majd egyszer ezt az adósságot azért be kell fizetni. Ám a bank könyveinek attól ma is egyensúlyban kell lennie, vagyis fizetőképessége (likviditása) megőrzéséhez a banknak is kölcsönt kell felvennie. Ennek a kamatát pedig meg kell fizetnie. Ez a banknak az idei évben akkor is veszteség, ha majd 2026-ban lesz olyan bevétele, amely idénről maradt meg (ha lesz, a jövőbeli bevételekhez kapcsolódik egy kamat-százalékokban kifejezhető bizonytalanság, amely Magyarország esetében nem alacsony). Hétköznapibban: a bank “megfinanszírozza” a kormány által elrendelt moratóriumot. Ennek a költségét pedig lenyeli. Lenyeli?
Megfelelő tárgyalások és alkudozások után talán pár hónapot le is nyelne, de hogy két évnyi moratóriumot nem nyel le, az biztos. Mit tud tenni? Költséget nem tud csökkenteni, így is már egy csomó fiókot bezárt, az alkalmazottai nemzetközi összehasonlításban a legrosszabbul fiztetettek közé tartoznak. Bevételt kell növelnie. Két dolgot tud tenni.
Növeli a szolgáltatások árát. Ezzel egyrészt inflációt gerjeszt, másrészt rengeteg pénzt elijeszt a bankrendszertől, ami a készpénzforgalommal járó bizonytalanság okán szintén árfelhajtó hatású. A tegnapi cikkben sok tényezőről írtam, hogy miért gondolja azt a Bizottság, hogy itt az EU-átlag duplája lesz az infláció. Tessék itt van még egy, univerzális, az egész gazdaságra kiható ok. Ha a lidiben plusz húsz forintért pittyegtetik le a kártyát, a lidi azt a húsz forintot be fogja építeni a kempingsajt árába.
A másik amit tehet, hogy növeli a kamatokat. Az olyan szerződéseknél, ahol ezt nem tiltja neki semmi, még menet közben, az új hiteleket pedig eleve magasabb kamatra helyezi ki. Ez még akár jól is jöhetne, hiszen az emelkedő kamatokhoz általában csökkenő infláció társul. Az emberek a magasabb kamat miatt beteszik a pénzüket a bankba, a gazdaságba kevesebb pénz jut, lassulás és csökkenő infláció jön. Egyrészt az általam az elmúlt pár évben a monetáris politika témában olvasott írások nyolcvan százaléka arról szól, hogy az ilyen monetáris politikai ökölszabályokat lassan el lehet felejteni. A másik gond meg akkor van, ha az infláció a nemzeti bankrendszertől amúgy független okokból van (részben ilyen okból van, európai és világméretű folyamatok befolyásolják) és a jegybank hiába szreccsel a kamatokkal. Ha meg a (kereskedelmi) bank eleve nem monetáris megfontolásokból emel kamatot, hanem azért, hogy ne legyen neki veszteséges Magyarországon bankolni, annak nem lesz inflációcsökkentő hatása.
A veszélyek nagyok. Az emelkedő kamatok veszélyeztetik a még fizetők fizetőképességét. Az emelkedő kamatok veszélyeztetik az államkötvények jövedelmezőségét (ha a hiteleimet mondjuk 4%-kal fizetem, egyéb eszközeimet szeretném több mint 4%-on tartani. Ellenkező esetben inkább nem veszek fel hitelt, hanem a saját pénzem költöm.) Ha emiatt a lakosság elkezd kevesebb államkötvényt venni, vagy a meglevőből menekülni (ami az infláció miatt amúgy is esélyes) akkor a magyar állam mehet szépen vissza a nemzetközi kötvénypiacra, meg persze a gonoszbrüsszelhez, akiknek a hiteleit most épp büszkén visszautasítottuk.
A helyzet az, hogy Magyarország gazdasága miatt különösebben nem kellene aggódni, hiszen jelentős része nincs a magyar kormány közelében. Vagy multi csinálja a maga szabályai szerint, vagy magyar kisvállalkozás, a sárba leépített közigazgatás miatt szintén a maga szabályai szerint. Ez a vargamihályi pillér stabilnak tűnik.
A gond azzal van, hogy ami a fősámán Matolcsy reszortja, a kamat- és az árfolyampolitika megbosszulhatja magát, főleg ha ezt a kitolt moratóriumot komolyan gondolják. Fennáll a veszélye, hogy az eddigi “csodák” egyik alapját, a laza árfolyam- és kamatpolitikát a lakosság most kamatostul fogja visszafizetni. A laza árfolyam- és kamatpolitika azért volt ugyanis csinálható, mert Orbánék egy csomó ágazatot elkezdtek nem finanszírozni, ezzel az adósságokat leszorítani, és azokat jelentős mértékben belföldi forrásból (lakossági megtakarítás) finanszírozni.
Ha viszont az infláció elszáll, akkor a lakossági megtakarításokra nagyon nagy kamatokat kell adni, ami visszazavarja a kormányt a nemzetközi kötvénypiacra, vagy az EU ölelő karjaiba. Utóbbi olyan dolgokat vár el a hitelekért, amelyeket Orbán nagyon nem akar megtenni. A piaci hitel nagyon drága. Valamerre egész biztosan el fogunk adósodni, már hozzá is kezdtünk. A jobb forgatókönyv az, hogy egyszerűen visszaugrunk oda, ahol 2008-ban voltunk, vagyis adósság, infláció, magas kamatok, annyi különbséggel, hogy van egy véglegesen szétvert oktatás, egészségügy, természetvédelem, és még sokáig lehetne folytatni ezeket az alrendszereket. A rosszabb forgatókönyv ugyanez, kiegészítve azzal, hogy merülünk mint a nyeletlen balta, és alá kell nyúlni a forintnak. Ez inkább a görög helyzet lesz, azzal a különbséggel, hogy nálunk nem egy csomó állami ingyenélő, hanem egy szűkebb csoport zsebében tűnt el a pénz.
A koronavírus-leállás miatti lökésszerű lassulás lehet, hogy kihozza az összes ilyen kis egyensúlytalanságot. Ha közben idióta döntéseket hoznak a népszerűség mindenáron fenntartásának céljával, abból csúnya bukta lehet. Reméljük nem lesz.
