…nem fogok most részletesen írni, hanem arról, hogy milyen szerepet játszik életemben ez az épület. Kb. semmilyet. Valaki másnak az életében játszott, így tűnt fel az enyémben is.
Atyámként tisztelt és testvérbátyámként szeretett principálisomat valamikor a hatvanas évek legvégén nem vették fel a jogi egyetemre, mert nyíregyházi kollégistaként egy teázás alkalmával (Iványiéknál, naná) azt találta mondani, hogy nem miért kell szegény cseheket úgy lerohanni. Besúgták, ezután öt évig létszámfeletti lett, aztán végül estin végezte el a jogot.
Ebből az öt évből néhányat a Nagyvásártelepen húzott le, mint rakodó és targoncás. Ügyvédjelölti éveim egy fix pontja volt a mesék a Nagyvásártelepről (meg később a csőszerelő vállalatról, ahol hegesztő volt). Így lett nekem egy privát Moldova Györgybe oltott Hofi Gézám.
A sztoriknak számtalan tanulsága volt. Többek között – elméletileg – kiválóan ismerem a raktárból lopás csínját-bínját. Az egyik kedvencem az a metódus, amikor az IFÁ-ból leengednek bent a telepen 20 liter hűtővizet, amelyet kint majd az első kútnál pótol egy slag segítségével, annyi kis idő alatt nem sül be, viszont a hídmérlegen nem tűnik fel az a 20 kiló elsőosztályú málna vagy épp mandarin…
Megismerkedtem a deklasszált nőgyógyászokból (rosszakarója felnyomta az illegális abortuszait) emigráns görög kommunistákból (ezt nagyon megverték a közeli kocsmában) és hasonlókból álló társasággal, ezek negyven évvel később is ingyenes ügyvédi szolgáltatásban részesültek.
Valószínű, ha látnék egy Zuk furgont simán le tudnám belőle szívni a benzint, annyiszor hallottam, hogy kell (a titka az, hogy srégen kell, lehetőleg árokparton parkolni). A mázsamester történeteiből meg azt, hogy lehet csalni bármilyen mérleggel.
De az egészből számomra az a Nagyvásártlep, amelynek romos épülete mellett néha elmegyek, egy rohadt rendszer szimbólumává vált, ahol emberek próbáltak túlélni, a maguk pecsenyéjét okosba megsütni.
Van aki túlélte, van aki kiemelkedett, mások ott lelték halálukat a raklapok, targoncák között, vagy elvitte őket az alagsorban a törött gyümölcsből főzött, és elég lazán könyvelt vegyespálinka.
Azt nem tudom, hogy pontosan mi lesz a Nagyvásártelepből, de a rohadt rendszer szimbóluma funkciót úgy látom maradéktalanul sikerül átmenteni, ami végülis építészeti bravúr…
