A tegnap esti posztban érintettük a témát, és nemrég valaki hosszan elemezte is (már nem emlékszem hol olvastam) a Rogán-féle kormányzati kommunikáció ékverési stratégiáját. Ez nagyon tudományosan hangzik, holott egyszerű trollkodásról és a trollok etetéséről van szó.
Például a hétvégén Safranek elkezdte ellenzékipártozni a pedagógus-szakszervezetet. Holott az semmi mást nem akar, mint hogy valami értelmes kormányzásra legalább nyomokban emlékeztető módszerekkel irányítsa őket a kormány. A kormány erre képtelen, lassan nosztalgiával gondolunk vissza Hoffman Rózsára és Czunyinéra, akik maguk is ékverési eszközök voltak.
Hoffman Rózsa (újabban Müller Cecília) személyében kitesznek a reflektorfénybe egy középkorú nőt. Kelet-Európában hagyománya van a középkorú nők utálatának, mindenki emlékszik iskolás éveiből legalább egy középkorú nőre, akit utált. Aztán amikor már mindenki annyira utálja hogy elkezdené a hátát papírgalacsinokkal dobálni, akkor gyorsan elsüllyesztik. Müller Cecília is legkésőbb júliusban (egy megfelelő plecsnit követően) ki lesz vonva az első vonalból.
Amikor nincs ilyen utálandó személyiség, akkor szavakkal verik az éket. A PDSZ-re most ráuszítják a saját trolljaikat, hamarosan rengeteg Kocsonyáné Penész Katika (illetve ezek gépi megfelelői) fogja pocskondiázni a tanárokat (hiszen egész nyáron dologtalanul henyélnek, most meg már oltás kéne) míg a másik oldal vidáman csaholva rohan majd a gumicsont után, és mértékadóbbnál mértékadó szerzők fognak kiállni a tanárok mellett.
A Fidesznél pont ezt akarják. Ezért van az egész propaganda abban az üzemmódban, hogy verbális támadásokat mindenki ellen, hogy a független vagy ellenzéki pártoknak drukkoló véleményformálók ellentámadásba lendüljenek.
Itt rögtön két hiány is megmutatkozik.
Az egyik a szabad, nagy elérésű és minőségi sajtó hiánya. Erről írtam pár hónapja már, de talán most lehet látni igazán, mennyire hiányzik egy jó és önálló hírügynökség, amely híreket szállít, amelyekről a sajtó tudósíthat és amelyeket kommentálhat. Ez a közbeszéd Fidesz kezéből kicsavarásának egyik eszköze, hogy a vezető hír ne az legyen mit mondott Safranek, hanem az, hogy miről ír az újság.
A másik hiány a politikai szereplők kommunikációs agendájának a hiánya. Ez teljesen érthetetlen okokból a legtöbb magyar pártnál hobbiprojekt. Hadházy Ákoson látom, hogy ő megpróbálja elfoglalni a NER-korrupciót leleplező ember szerepét. Nagyon ritkán fog vele címlapot, Safranek, de akár Budai Gyula is egy nyilatkozattal hátrébb küldi, az ellenzéki sajtónál is. A Momentum próbálkozik azzal, hogy az előválasztási kampányukban kicsit kiszóljon a kórusból…egyelőre nem sok sikerrel. Ennek persze ahhoz is köze van hogy próbálnak dékábbak lenni a dékánál, amit még iszonyatosan meg fognak szívni, de ez a poszt most nem róluk szól.
Nincsen tehát olyan politikai erő a Fideszen kívül, amelynek
- erőforrása (KESMA, közmédia, lakossági szórakoztató rádióadók) és
- kialakult stratégiája lenne arra, hogy önálló gondolatokkal jelenjen meg a közbeszédben.
Előbbit megteremteni nyilván nagyon nehéz, utóbbihoz nem ártana hozzákezdeni.
A Fidesz pedig elemében van, egész egyszerűen azért, mert úgy gondolják, hogy a járvány az összes gazdasági következményével sem fogja megrendíteni a pozícióikat. Amikor a Fidesz járványkezeléséről beszélünk, magunkat csapjuk be, ugyanis ilyen nincs.
A Fidesz a járványt adottságnak veszi. Az egészségügy teljesítőképessége ismert, a járványdinamika ismert, ezen százmilliárdok ráköltése árán se lehet most változtatni. Korábban lehetett volna, de már késő. Mit tesznek hát?
Arra próbálnak figyelni, és ezen múlik a sorsuk, hogy a közvéleményben ne terjedjen el az a nézet, hogy baj van. Ne gondolja azt, pártállástól függetlenül mindenki, hogy itt most már bárki megbetegedhet, és ha kórházba kerül, rosszak az esélyei.
Ha ezt megússzák, akkor a járvány számukra főnyeremény. A magyar néplélek ugyanis olyan, hogy nem érdekli, hogy a szomszéd ötfős családból hárman meghaltak, az anya és a középső gyerek maradt életben. Vagyis egészen nagyszámú halottra is úgy gondolunk, hogy oké, ez nem az én bajom. Nagyon közel kell becsapódni a lövedékeknek, hogy aggódni kezdjünk.
A szolidaritásnak ez a régen ismert hiánya okozza azt, hogy nem veszi át a közbeszédben a főtéma szerepét az, hogy baj van. Persze a határon mozgunk, ezért van az, hogy minden eszközt bevetnek. Nyilatkoznak a bunkók (Budai) nyilatkoznak az aktuális beszélő fejek (Safranek, Hidvéghi) nyilatkoznak a “mérsékelt okosemberek” (Navracsics, Stumpf) és rendszeresen megszólal a Doktor Miniszterelnök Úr is. Nagyon megemelték a zajszintet, mert ez kell ahhoz, hogy a közvélemény ne azon pörögjön, hogy a halálozási számaink lassan a világon a legrosszabbak.
Viszont ezt a nagy zajt a Fidesz sose hagyja kihasználatlanul. Lenyúlnak még lenyúlatlan ingatlanokat, ellopnak mindent, ami nincs odabetonozva, ami oda van, arról az EU pénzéből előbb feltörik a betont. Elfoglalják a felsőoktatás maradék kulcspozícióit, mert tíz- és százmilliárdos kifizetőhelyeket akarnak ott létrehozni. Minden sportlétesítménybe irányuló pénzt igyekeznek akár megduplázni.
Közben pedig készülnek arra, hogy a koronavírusból magunkhoz térés közben az EU-nak kisebb gondja is nagyobb lesz annál, hogy Orbánt komolyan megleckéztesse, tehát újabb ellopható százmilliárdok jönnek.
Egész egyszerűen úgy számolnak, hogy borzasztó hangulatban, rendkívül viharverten, de Magyarország 1-2 hónapon belül kijön a járványból, a védőoltások miatt ugyanekkora járvány belátható időn belül nem lesz, tehát nem is kell ezzel foglalkozni, amikor lopni is lehet.
