Szolgálati:
sértődés van. A Kúria elnöke meg méltóztatott sertésedni, s az alábbi közleményben, mint egy rangjában megbántott főhivatalnok, meginté a körül lófráló orcátlan alattvalókat, hogy kapjanak már a fejükhöz, maga a karmatlai Radzsa, akiről itten szó van.
Ezzel kapcsolatban (kifejezetten visszafogottan) azért az alábbiakat kell (ismételten) kifejtenünk, bár nem tudjuk, hogy a sértődés szerény kollektívánknak szól, vagy kire van exügyáész úr megsertésedve.
Zuesrt, mi TÉNYLEG úgy gondoljuk, hogy egy kúriai bírói kinevezés nem dibdáb és makeshift törvénymókolás eredménye , nem politikai törleszkedés és hatalomkiszolgálási 30 ezüst kéne legyen, hanem egy több évtizedes szakmai életút egy fontos (akár végső) fejezete, ahol a közmegbecsülésnek és szakmai respektusnak örvendő (s stallumát ezért, saját, vele egyenlő bírótársai választása révén elnyerő) jogász a társadalom jobb működéséért teszen.
Nem elvitatva pl Varga Zs András elméleti tudását, sőt, a most bíróvá emelt Hajas Barnabásét sem, mi úgy gondoljuk, nem abból lesz respektus bíró, aki elméletben nagyon ért hozzá, hanem aki bebizonyította a gyakorlatban, hogy tényleg. Nem nekünk, hanem a többi bírónak. Némi hasonlattal: mi azt szeretjük, ha abból a csapattisztből lesz vezérkari tiszt, aki maga is látott már belülről lövpészárkot,vezetett strumot trommelfeuer-ban, egyáltalán: volt csapattiszt, leszolgálta a maga 5-15 évét tábori uniformisban, és nem a tábornok nagybácsi bálján vagy az akadémiai oktatói szék segítségével kerül be a vezérkarba. Aki a szivarvég-stratégáknak el tudja magyarázni, hogy a Dardanellákon való partraszállás miért macerás, alulnézetből, ti ha nem a térképen manőverezünk hanem a tengerparton, hegynek föl, puskatűzben. És akiről a többi csapattiszt, meg a többi vezérkari úgy érzi, méltó hogy a lövészárokból a vezérkarhoz felemeljék (bárha úgy, hogy azért ha szükség van, díszuniformisban is elvezessen egy ezredet, ha épp a csata odaér).
Magunk részéről pl nagy tisztelettel adózunk néhai Pálinkás prof munkásságának, aki a leánykori nevén Legfelsőbb Bíróságra szakmai tudása révén küzdötte fel magát (s szabott ki egy tucat, utóbb végrehajtott halálos ítéletet, mellesleg tanított egyetemeken), tudnánk más példákat is említeni, de nem akarjuk untatni az olvasót a kúriai ki-kicsodával, Pálinkás prof meg részben azért közismert.
Mindezt nem valamiféle doktrinerségből tesszük, de úgy véljük, hogy a bírói szakmai az egyik leginkább felelősségteljes szakma, mert az ember ott mások sorsáról dönt . És hogy a szorosan vett jogi megfontolásokon túl még mi mindent kell számba venni ekkor, végiggondolni, megfontolni, azt bizony nem tanítják, az a gakorlattal jön. Tán egy banki elszámolási perben lehet mechanikusan, a jogszabályok tiszta értelmezése szerint dönteni, de ahol a jog méltányosságot, mérlegelést, emberi megközelítést vár el, ilyen pl tipikusan a büntető ügyszak, a családjogi perek, és még egy rakat másik, ott tetszik vagy sem, nem lehet tábornokként felszerelni, és a GH-s tisztből sem lesz jó stratéga. Ott bizony az a jó tiszt, aki a lövészárokban kezdte hadnagyként az akadémia után, és az lesz jó bíró aki fogalmazóként, tiktárként, kezdő bíróként, tapasztalt elsőfokű, kezdő másodfokű, majd tapasztalt másodfokú bíróként és esetleg bírósági vezetőként is…. tátááám…. végigjárja a szamárlétrát. Elkövette , majd belátta és mkorrigálta saját hibáit. Voltak kétségei. Tanult másoktól. Nem az önhitt bizonyosság vezette, hanem érdeklődő, nyitott volt, s minden ügyben önmagát győzte meg, hogy úgy kell dönteni s nem máshogy. S ha kiderült hogy rosszul döntött adaptálódott. Fejlődött. Nem készen szükletett, hanem bíróvá vált. Önmagával való közdelemben. Megküzdött érte.
Persze ez csak elméletben ilyen egyszerű s meritokratikus, tudjuk, a bírósági előmenetelben is vannak emberi télnyezők, ha valaki jól fekszik az elnöknél, másodfokon,m netán nagybátyja, sógora, bírósági halljakend, van hátszele, hamarabb odaérhet akár kisebb tudással is, de ismerünk példát olyanról is aki szakmailag teljesen rendben van, csak persona non grata (pl az előző) OBH elnöknél, ezért juszt se jut előbbre. De a rendszer ezt hosszabb távon kikompenzálja. Mert rendszer. És alapvetően az lesz kúroai bíró, aki a bíróságokon belül megküzd érte és a többiek oda emelik. Maguk közül. És lehet egy azesz pónam, de azért nemvitásan ért hozzá. Hiszu számot adott róla. Rendszeresen.
Ezzel szemben igen rossz a rendszernek, ha kívülről belenyúlnak és a belső (szakmai) logikát felülírják, és beejtőernyőztetnek pártkádereket, vagy más szempont szerint kiválogatott embereket, akik ezért nem vagy nem úgy küzdenek meg. Akik legitimitása nem belülről, saját küzdelmükbül fakad hanem a kinevezés formális aktusából. Akik legitimitása nem érdemi hanem alakszerű – bíró vagy mert kineveztek. S nem azért vagy bíró mert bizonyítottál.
Ezzel ui a rendszer integritása sérül, és kevés olyan dolog van, aminél az integritás fontosabb volna mint a bíróságok. A bíróságok (kis túlzással) élet-halál urai, megengedhetetlen, hogy a polgár, a jogkereső közönség , a kormány, az ügyészség, bárki ne úgy tekintsen a bíróságra s a benne bíráskodókra, mint a pártatlan, részrehajlásmentes szakmaiság etalonjaira. Az ügyvéd lehet pártos, az ügyész lehet túlbuzgó, az ügyfél lehet önös, de a bíróság: az nem. A bíróság mondja meg, mi a jog. Pláne nálunk, ahol a tényállás és a jogalkalmazás egyaránt a bíró dolga, sokszor hivatalból, ahol a bíró igen aktív irányítója az eljárásnak. Egyszerűen nem engedheti meg a bíróság azt, hogy ne Iustitia finnyás, de szűz papjait lássák bíráikban. De ehhez az kell, hogy a legitimitás érdemi és tartalmi legyen, ne csak alakszerű és formális.
A tisztelet, az elismerés alapja tehát a kiérdemelt tartalmi legitimitás, mely a bizonyított szakmaiságból fakad, és a pártatlanság, valamint utóbbi látszata. A bíróság megítélését munkája adja, hogy akkor is tiszteletben tudjam tartani a döntését szakmai alapon, ha személy szerint nem értek vele egyet, vagy ha nem az én nótámat fújják benne. De ehhez a bírónak meg kell küzdenie, nem elég a kinevezési papírt lobogtatnia: ego iudex sum.
Ámde ott, ahol pillanatnyi érdek, hatalmi érdek, konszernzusmentes érdek vezérli és promt (alap)törvény módosítás módosítja a gyakorlatilag több évtizedes kiválasztási szempontokat, azok felülírását , ott ez porba hull. Ott (sajnos) valid azt mondani, hogy a Kúria elnöke egy ügyész, a frissen kinevezett bíró egy középszintű szakpolitikus, ahogy az Alkotmánybíróság esetén is akkor kapja már föl a fejét a szakma, ha nem nettó politikai kinevezett (pl Salamon László) kerül oda, hanem szakmailag repsektus valaki, mint korábban pl Cziner Ágnes.
Ehhez képest érthetetlen ez a fajta infantilis toporzékolás, amit a Kúria itt a közleményben előad, mert túl azon hogy nevetséges, kifejezetten visszás is. Korábban szokás volt,m hogy politikusok (elsősorban a 2/3) politikai autodafék keretében mondtak véleményt egy -egy döntésről , akkoriban nagyon visszafogott volt az (előző) elnök. Most meg az, aki még meg sem melegedett bíróként, tiszteletet…KÖVETEL. Mintha a tisztelet kivietelhető volna, nem pedig kiérdemelhető. Mintha a tekintély öncél volna, nem pedig a jó szakmai munka következménye. Mintha lenne helye a sértődöttségnek, ha valaki kritizálni merészkedik.
Ízlelgessük kissé Varga Zs mondatait: “A bírák és bíróságok megsértése a bírói függetlenség elleni támadás, ezért nem tartozik a véleménynyilvánítás szabadságának alkotmányosan védett körébe. ” Tehát a bíróság “megsértése” (a micsoda???) nem része a véleményszabadságnak. Jól értem, hogy a szubjektív sértődöttség a véleménnyilvánítás határa? Az a határ, ahol én megsértődöm?
Vagy értelmezzük ezt: “A bírói tekintély tiszteletben tartása az alkotmányos működés, a jogállam csorbítást nem tűrő alapértéke.” – tehát a tekintély nem sérülhet, semmi esetre sem? Aki a tekintélytisztelet ellen vét, az sérti a jogállamot? A jogállam alapja tehát a tekintélytisztelet? Logikailag ez ui ezt jelenti.
Vagy itt van még egy: “Törvényesen kinevezett bírótársaim személyét és ezáltal a Kúria megsértését visszautasítom.” Tehát a bíró megsértése az intézmény megsértése? A bíró és az intézmény egy és ugyan az? Akkor visszakérdezek: mindeg ügyvéd megsértése a Magyar Ügyvédi Kamara sérelme is egyben? Mert ha igen az messzire vezet…. elég sok sérelem éri az ügyvédeket, naponta.
Lehetne a többit is elemezni, de felesleges. Amit itt Varga zs András kúriai elnök sértődötten számon kér, az tehát az formális legitimitás előtti hajbókolás, ami viszont tartalom nélkül mit sem ér. S ezért szánalmas mindez.
Nehéz hát ezekre válaszolni, pláne sértett emberrel felesleges vitázni, de egy dolog bizonyos: aki ezt a végtelenül szerencsétlen közleményt írta, úgy tűnik két dologgal nincs tisztában: mi a bírói éthosz, és mi fán terem a bírói tekintély.
Elég nagy baj. Ugyanis neki kéne fenntartania. De hogy nem így, abban egészen bizonyos vagyok.
