A Múzsán meg szoktuk osztani, és ezután is meg fogjuk osztani Pál Mártonék posztjait (úgyhogy küldjétek, mert nem, nem unjuk). Ennek csak egyik oka az, hogy mi is szilárdan hiszünk abban, hogy minden olyan kapcsolatot, ahol gyereket szeretetben, féltő gondoskodással nevelnek, családnak kell tekinteni, minden további feltétel nélkül.
A másik ok az, hogy úgy gondoljuk, hogy a közéleti beszédnek a helyes módszere és hangneme az, amit a fiúk csinálnak. Igen, elsőre nem látványos, nem “basznak oda”, ahogy az a magyar közbeszédben elvárás. Leírják, hogy Szilvay Gergely, legutóbbi mandineres cikkében mit és hogyan írt rosszul. Nincs rajtuk fogás, leszámítva persze azt, hogy homoszexuálisok, de ugye azt nem szabad leírni, hiszen derék jobboldali értelmiségi szerzőinknek a “rendes b***kal” nincs bajuk, csak az ilyen izgágákkal, ezért aztán kénytelenek előszedni ezeket a zugszerzőket és hivatkozni rájuk.
Jó sok kör le fog még menni ebből. A mandiner nyilvánosságot ad azért hogy megalázzon és döngöljön. Időnek kell eltelnie addig amíg az olvasóknak (nem a kommentszekcióban őrjöngő hülyéknek) nyilvánvalóvá válik, hogy van egy gyűlölködő és egy higgadtan érvelő oldal. De el fog jönni ez az idő.
Kontraszt: valamelyik nap írt nekünk az egyik olvasónk, hogy adjunk Schanda Tamás államtitkárnak Fingszagrendet. Nem adunk, legalábbis most nem.
A dolog háttere az, hogy Vadai Ágnes feltett egy kérdést, amelyben arról érdeklődik, hogy a vadász-világkiállítás hogy áll, mivel az Átlátszó megírta, hogy az eddig ráköltött csilliárdok ellenére még távolról sincsenek kész az épületek. A kérdés maga elég jól van megírva, de a címe ez: “Miért megy jobban a Twitter kezelése Kovács Zoltánnak, mint a koordináció?”
Schanda államtitkár válaszában komcsizik egy egészségeset, leírja, alig becsomagolva hogy Vadai olyan alkalmatlan, hogy még a guglin se bírja megkeresni, hogy mikor lesz a kiállítás. (Illetve persze összekeveri a hatáskör és az illetékesség fogalmát, de erre már csak vállat vonunk.)
Ebből az egészből lett egy összecsapás, ahol a felek kölcsönösen lehülyézték egymást. Vadai írhatott volna adatokat, de neki nem az kellett, hogy a konkrét adatokkal szembesített államtitkár hebegjen és habogjon. Persze, akkor is a fölényeskedő komcsizás jött volna válaszul. Csak nagyon nem mindegy, hogy a fölényeskedő komcsizás egy higgadt és professzionális kérdésre jön, vagy egy mivanmivanmivan stílusúra.
Nekünk legalábbis nem mindegy. Tudjuk, hogy van vagy 20% szavazó, akik a hír olvastán úgy vannak vele, hogy “Ágika keményen megmondta nekik” és természetesnek veszi, hogy a Fidesz meg visszafröcsög.
Mi, akkor is, ha mögöttünk nem áll 20% szavazó, úgy gondoljuk, hogy a két példa közül az első a követendő. Az a hosszabb és nehezebb út, viszont az vezet kifelé a mocsárból.
