Évekkel ezelőtt a JFK reptéren üldögéltem, a JFK-BUD járat indulására várva. Mivel olcsó volt a jegyem, volt kellemes öt órám a két járat között. A kapunál a pultban megjelent egy nő, a légitársaság egyenruhájában, valamit matatott a géppel, és ment tovább, azaz csak ment volna, mert ekkorra negyven magyar állt sorba, magasra tartva a beszállókártyáját.
A nő elmondta angolul vagy hatszor, hogy ő csak valamit megnézni jött a gépen, de minden magyar úgy tett mintha nem tudna angolul és dugdosták oda a beszállókártyájukat. Végül a nő feladta, mindenkiét elvette, lepittyegtette a gépen, közölte, hogy oké a kártya, de beszállás majd ekkor és ekkor lesz, amint az a mögötte levő monitorra ki van írva. Majd elmenekült.
Ahogy a MÁV-ot meglepetésként szokta érni, hogy az országos havazás a sínekre, sőt a sínek közé is esik, úgy lepte meg a szombathelyi oltópontot a szépkorú-raid.
Pedig mi sem természetesebb annál (legalább is nálunk) hogy ahova nyugdíjasokat rendelnek, időpontra, ott:
- mindenki legalább egy órával hamarabb érkezik, de az is lehet, hogy már előző este letáborozik
- bekopog, hogy ő már itt van
- ha kinyitják a rendelő ajtaját odarohan, kezében a papírral, hogy beadja, mert lehet, hogy nemsokára már… ki tudja. Be kell adni a papírt, mert ha nem adjuk be, jön az Ücök és megrúg minket.
- az is jön, akinek holnapra van időpontja, mert ha ma nem jön el mindenki és sorra lehet kerülni, akkor jók vagyunk, mert lehet már holnap nem lesz.
Holnap már lehet jegyre adják, frontharcosnak rekvirálják, elvtársnak kiadják, kommunizálják, jönnek az okosok akiknek ismerőseik vannak. Internacionalista segítségnyújtás jegyében mozambiki barátainknak adományozzuk őket. Eladják kéz alatt és valami ruszki selejtet osztanak helyette. Ha szerdától drágul a benzin öt forinttal, kedden el kell menni teletankolni, esetleg vinni kell a marmonkannát is. Ha van élesztő a boltban hozni kell tízet. Nem lenne fura, ha ezek, a küzdős XX. század során berögzült reflexek a festői Koppenhága oltásszervezőit lepnék meg. Hiszen ott fegyelmezett, lutheránus dánok élnek, akiknek a fülcimpája is hygge.
Egy magyar nyugdíjas-oltópont mellett csodálkozni és odanyilatkozni, hogy minden tele van agresszív akciónyugdíjassal, ráadásul mindezt kormányhivatal-vezetőként, elég vicces dolog. Hát jó napot kívánok, ezek miatt az emberek miatt tetszik kormányhivatal-vezetőnek lenni. Csak most nem konzultációs ívekkel rohantak a postára, meg nem az onokát nyomasztják, hogy ugye leszavazott már a Doktor Miniszter Elnök Úrra. Nyilván lehetett volna valamit szervezni, az oltás előtt valami bejelentkező-adminisztrációs pultot csinálni, szétbontani őket csoportokra, mindent, amit egy IKEA áruházban rutinszerűen csinálnak.
Vagy lehet dühöngeni, hogy ez a lakosság, ez ilyen…lakosság. Csak a baj van velük.
