Úgy tűnik diplomatát nem hagynak hátra, bár a német hírek alapján az ottani külügy kb. egy fidelitasból felcsípett helyettes államtitkárhoz hasonló színvonalon reagál a kabuli helyzetre.
Nekünk itt Budapesten azért érdekes ezt nézni, mert a magyar és az afgán társadalom között vannak bizonyos párhuzamok. Magyarországon is van egy réteg, aki közvetlenül külföldieknek dolgozik, ez párezer ember. Van ezen kívül pár százezer ember, aki Budapesten és a nagyvárosokban is abból él, hogy a nyugati cégeknek, állami szervezeteknek szolgáltatásokra van szüksége.
Na ezek vannak most Kabulban leszarva. Azt mindenkinek tudnia kellett, hogy az afgán hadsereg jelentős része egy füttyentésre teljes felszerelésével átáll a Talibán oldalára. Miért is ne tenné, ugyanahhoz az etnikumhoz tartozik, ugyanazok a vallási és kulturális gyökerei.
Úgy tűnik, hogy a legtöbb nyugati szakszolgálat abba a hitbe ringatta magát, hogy nem hirtelen összeomlás lesz, hanem lesz néhány hónap előkészíteni a kivonulást, kiválogatni, ki az a ki kijön, ki az aki marad beépített ügynöknek, és így tovább. Nos nem lesz.
A dologból menekülés lesz és akárcsak Vietnamban itt is lesznek “last chopper out of Saigon” jelenetek. Minden nagykövetség, multicég százas nagyságrendben tartott el embereket akik úgy gondolták, hogy ha baj van, ki lehet jutni.
A magyar történelemből nagyon jól ismerjük az ilyen szituációkat. Egy frankónak tűnő menlevél a svájci vagy a francia követségről, egy keresztlevél, egy külföldön élő rokon meghívólevele, egy üzenet, hogy amikor a Rómában várost néző csoportról leszakad, hol várja majd az autó, ami biztonságba viszi… ismerjük jól.
Szerintem a városlakó, valamennyire modernizálódott lakosság millióival nem nagyon lehetett mit kezdeni, ők majd menekülthullámként fognak jönni Európa felé. Afelé az Európa felé, amelynek ha esze lett volna, a nagykövetségek, céges vezérképviseletek tolmácsaiból, rendőri összekötőiből, biztonsági embereiből tudott volna embereket kihozni a menekülthullám menedzselésére.
Meg egyébként is több tízezer képzett, motivált embert lehetett volna hozni. Ha már humanitárius szempontok nem játszanak, a hideg számítás még működhetne.
Ezek az emberek hamarosan nyilvános kivégzések áldozatai lesznek. Merkel és Biden képe lesz a nyakukba akasztva, amikor a főtéren hangszórókból zúgó Alláhu akbar-ok közepette felhúzzák őket egy darura. Vagy menekülnek, vagy megpróbálják ismereteiket a nyugatiakról eladni a táliboknak. Mindegyik esetben, akár az akasztófán, akár az egérutakon, akár a tálibok között végzik, óriási károkat fognak okozni a nyugatnak.
És ez nem az ő hibájuk lesz. Ők bíztak abban a szóban, amit nyugati barátaiktól tanultak: szövetséges.
Szoktuk Kínára mondani, hogy ők nem szövetségesek, hanem önző, saját hasznukra játszó hidegfejű kufárok. Meglehet hogy így van, csak róluk senki se gondol mást. Aki leáll velük üzletelni, annak tudnia kell, hogy a feltételek mindig Kínának fognak kedvezni.
Most egy világ tanulja meg újra, hogy a nagy és humánus nyugati barátokkal sincs ez másképp. Különösen ajánlom figyelmébe ezt azoknak, aki a magyar kormányváltásban számítanának segítségre. Azoktól az emberektől várják, akik most simán Kabulban hagyják azokat a munkatársakat, akikkel egy hete még egy irodában dolgoztak.
