A fehérorosz gépeltérítés első ránézésre kis krakélerségnek tűnhet, ám amit Fehéroroszország tett, valójában nagyon súlyos provokáció.
A hidegháború legsötétebb időszakaiban volt az a szokás, hogy a légtérbe rosszkor és rossz helyen tévedő gépeket lelőtték. Ez két koreai géppel is előfordult, az egyik kényszerleszállt, a másik pedig megsemmisült, utasaival együtt.
Azóta, néhány félreeső légtér kivételével nagyjából szabad a légiforgalom. A fejlett világ felett pedig teljesen szabad. A légiforgalom növekedése a légifolyosókat meghaladottá tette. A technika fejlődése mára lehetővé teszi, hogy a légiirányítás a repülőgépeket úticéljuknak leginkább megfelelő irányba engedje repülni. Ezt összehangolt légiirányítási apparátus és számtalan egymásnak és a földnek ütközést megakadályozó technikai fejlesztés teszi lehetővé.
Meg persze az, hogy kultúrhelyen ma már csak kivételes esetben “emelik a készültséget” egy repülőre. Ilyen, ha nem veszi fel a kapcsolatot a légiirányítással, nem arra repül, amerre irányítják, illetve ha a pilóta a repülőgép állapotát számsorral leíró ún. transzponderen olyan kódot állít be, ami ezt indokolja (pl. gépeltérítés, bombariadó).
Ezek annyira univerzális szabályok, hogy a fehéroroszok se merték csak úgy eltéríteni a Ryanair járatot, kreáltak egy (nyilvánvalóan teljesen fals) indokot arra, hogy földre kényszerítség a Ryanair járatát.
Felmerült sokakban a kérdés, hogy a pilóta miért nem volt “fasza gyerek” és ha egyszer három perc repülésre volt a litván légtértől miért nem próbálkozott az átjutással. Azért nem mert felelős ember és felelős döntést hozott.
Ha egy ország (akár színlelt és jogtalan) légirendészeti jogait gyakorolva jár el, akkor a polgári repülőgép azt csinál, amit az ország hatóságai mondanak. Ha nem ezt teszi, kiteszi magát annak, hogy tüzet nyitnak rá. Nyilván a magyar Gripenek vagy osztrák Eurofigheterek pilótái ezt csak a legvégső esetben tennék meg, de a fehérorosz MiG-29-ek pilótáinak a parancsaira azért épeszű ember nem fogad. Nem hősködik, hanem fordul és leszáll. Különösen, hogy Litvánia légvédelmét közös NATO-EU erőfeszítéssel a tagállamok rotációban látják el, szóval elég bonyolult kérdés (volt mostanáig, majd most gyakorolják) hogy mi történik fehérorosz agresszió esetén.
A gond ott van, hogy a fehérorosz légirendészet nem jogszerű okból kényszerítette földre a Ryanair járatát, hanem azért hogy a nemzetközi jogot súlyosan megsértse. A gépen levő ellenzéki aktivista olyan államból tartott olyan államba, amely nem ismeri el a jelenlegi fehérorosz kormányt és nem ad ki nekik senkit, akit ők köröznek, mivel alaposan feltételezhető, hogy ha így tenne, a kiadott személyt megölnék, megkínoznák vagy más jogsértő bánásmódnak vetnék alá.
A repülőgépen, hiába repül az fehérorosz légtérben, a rajta ülő emberekre nem vonatkozik fehérorosz joghatóság, hanem a gép felségjelzése (gondolom ír) szerinti joghatóság érvényesül és az állami szervek szerepét a kapitány látja el. Ez azonban nagyrészt elméleti, csak arra jó, hogy az embert nemzetközi közjog szigorlaton szívassák vele. De, esetünkben annyi a lényeg, hogy a repülőn, amíg repül, a fehéroroszoknak nincs jogi alapja bárkihez hozzányulni. Ha leszállt, akkor már van.
Vagyis ami történt az nem egyszerűen terrorizmus, mert az csak a megrendezett hamis bombariadóval lekényszerítés lett volna, bár már ott is felmerült volna a kérdés, hogy egy nyilvánvalóan a fehérorosz hatóságok által megszervezett művelet az lehet akár katonai agresszió is.
Onnantól kezdve, hogy a gépet a fehérorosz légierő kényszeríti a földre, sokkal súlyosabb dologról van szó. Arról, hogy egy NATO és EU tagállam felségjelével repülő gépet megtámadtak és földre kényszerítettek. Emlékeztetőül: volt a történelemben, hogy a “légi győzelem” fogalmába beleszámolták a leszállásra kényszerítést is (hiszen ott a földi erők aztán elbántak a pilótával, de legalábbis foglyul ejtették).
Ez tehát a légirendészet legális álcája mögé bujtatott, de alig leplezett katonai agresszió az EU és a NATO ellen. Nem arról van szó, mint a Szovjetunió által lelőtt koreai utasszállítók esetében, hogy azok tiltott légtérben repültek, ez a repülő a szabályokat betartva repült végig.
A nagy kérdés, hogy mit lehet erre reagálni. Előszöris, erre gyorsan és határozottan kell, az aggódás és a “deeply concerned” ide kevés lesz. Lukasenka nem letaposta a virágokat a ház előtt, hanem az ajtó elé piszkított és becsengetett WC-papírért. Olyan provokáció ez, amely hunyorítva akár a NATO-reakciót is kiválthatja.
Ugyanakkor túl durvának se lehet lenni, hiszen ott van Putyin Oroszországa, amelynek a közvetlen közelében nem lehet túlzásba vinni a katonai műveleteket. Az EU nyilvánvalóan nem küldhet bérgyilkost Lukasenkára, még akkor is ha szinte mindegyik nagyobb EU-tagállam szakszolgálatai 72 órán belül meg tudnák oldani, hogy Lukasenka szívinfarktust kapjon, vagy egy ritka fajta gyomorrontás végezzen vele. Csak ez Putyin módszere, és még az ő legendás tigriseit is mezei oknyomozó újságírók le szokták buktatni novicsokos kirándulásaikon.
Marad az elszigetelés, ami eddig is volt, csak most emelnek a téten. Valószínű, hogy valamennyi, fehérorosz felségjelű gépet ki fogják tiltani az EU-ból, EU felségjelű gépek el fogják kerülni a fehérorosz légteret. Hogy az országot a nemzetközi pénzügyi rendszerekből kirakják-e az már nem ennyire biztos, de ha keményet akarnak lépni megteszik. Persze nem szabad elfelejteni hogy Fehéroroszországban többszázezres lengyel kisebbség is van.
Ennek ellenére Lukasenka lépéskényszerbe hozta az EU-t. Sajnos van rá esély, hogy az intrikákhoz és totojázáshoz szokott vezetők nem mernek nagyon kemény szankciókban gondolkozni. Az utóbbi idők külügyi megnyilvánulásai nem nagyon sikerültek, részben Magyarországnak betudhatóan. Magyarországra most is gondolom, hogy aggódva figyelnek, de nekünk meg azt nem szabad elfelejteni, hogy a Ryanair egyik fő versenytársa, és az európai repülési piac domináns szereplője a Wizzair, amelynek nagyon nem jönne jól, ha Magyarország itt most nem állna be teljesen az EU álláspont mögé.
A következő órákban több dolgot is meg fogunk tudni. Például hogy képes-e az EU kemény reakciókra, illetve, hogy a magyar kormány képes-e mindenféle keleti birodalmi érdekek helyett a magyar érdekek mellett is határozottan kiállni.
