Németországban rövid időn belül harmadjára megy ugyanaz a műsor. A műsor lényege az, hogy 2021-ben, 16 év kancellárság után Angela Merkel leköszön, és valaki új jön helyette.
Angela Merkel nagyon nagy formátumú politikus, aki több koalíciós partnerre, az egész EU-ra, és többször nemzetközi ellenfeleire is képes volt ráerőltetni akaratát. Az utódlás terén is ez a szándéka, ám a helyzet itt kicsit bonyolultabb. 2018-ban nem indult újra pártja a CDU elnöki pozíciójáért.
A simának ígérkező utódlásba már ekkor belezavart Friedrich Merz, és Merkelnek minden erejére, politikai ügyességére szüksége volt ahhoz, hogy Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) személyében az ő embere legyen az elnök. Mivel a CDU (és bajor testvérpártja a CSU) a vezető német politikai erő, a pártelnök vagy maga automatikusan kancellárjelölt, vagy meghatározhatja, hogy ki legyen a kancellárjelölt. Legalábbis ezt sokan így gondolják. Kiderült, hogy sokan meg nem így gondolják.
AKK-ról rövid időn belül kiderült, hogy az egyik legkisebb Bundesland, a Saar-vidék kormányzása után a szövetségi szintű pártelnöki kabát nagy rá, és le is kellett mondania. Merkel kénytelen volt újra nekifutni az utódlás kérdésének.
A második nekifutás még nehezebben működött, mint az első. Merz majdnem-sikerén felbuzdulva ugyanis potens kihívók jelentkeztek. Ráadásul ezek a kihívók annyira különbözők, hogy a CDU elnökválasztása kezdett az amerikai előválasztásra hasonlítani. Armin Laschet személyében a leginkább Merkel-szerű jelölt nyert, aki mögé beállt Jens Spahn is. Az ellenjelöltek közül különösen Friedrich Merz képviselt megint markánsan más irányvonalat.
A választás megint nem volt sétagalopp, és ez abban a helyzetben hagyta az új elnök Armin Laschetet, hogy most, a kancellárjelöltség eldöntésekor nincs elég ereje ahhoz, hogy rendet tartson.
A kancellárjelöltségért bejelentkezett ugyanis Markus Söder bajor miniszterelnök, aki noha napokig beszéltek a lelkére Berlinben (és ígértek neki valószínűleg toronyórát lánccal) nem hajlandó beállni Laschet mögé.
A dolog nem véletlen. Laschet (akárcsak előtte AKK) a pártvezetés (tehát Merkel) embere, nem pedig a párté. A Junge Union alapszervezetei nagyrészt Södert támogatják, és a tagság több nagy létszámú alapszervezete szintén. De miért?
Az ok valószínű ott keresendő, hogy Merkel rendkívül hatékony, ám rendkívül szürke stílusban vezeti a pártját és Németországot is. Már a német szótárakba is bekerült a “merkeln” ige, ami nagyjából azt jelenti, hogy semmit nem elkapkodni, türelmesen minden politikai konfliktusban kivárni, amíg a felek kellően kifáradnak, kiterítik a kártyáikat, majd a lehető legkevesebb veszteséggel járó kompromisszumot kell megkötni.
Merkel környezetében olyan emberek vannak, akik nem másznak falra ettől a vezetési stílustól. Csak sajnos egyúttal ezek az emberek olyanok is (Ursula von der Leyen és AKK is) akikből hiányzik Merkel intelligenciája és határozottsága. A “merkeln” hatékony csinálásához ugyanis elengedhetetlen, hogy Merkel rendszerint legalább egy, de inkább két lépéssel a többiek előtt jár fejben, és amikor valamit dönt, azt végig is viszi. Más szavakkal: nem nagyon hibázik. 2015-ben pár napot bizonytalankodott a menekültválság kezelésével kapcsolatban, azóta is mindenki ezt emlegeti “Merkel hibái” címmel. Máshol azért tudnánk hosszabb listákat írni…
Merkel környezete azonban Merkel eszében és vezetői képességében nem osztozik, csak a sótlanságában. A választópolgár pedig érzékeli, hogy a Muttinak 16 év után nem kell bizonyítania semmit, azért nem csinálja a fesztivált, az általa utódnak kinézett emberek viszont azt hiszik, hogy nem kell bizonyítaniuk semmit, mert a Merkel köpönyegével előbújással már letettek valamit az asztalra. A demokrácia viszont nem így működik.
A korszakhatáron akkor is megújulást várna a választó, ha nem lenne komoly alternatívája a CDU/CSU kormánynak. A baloldali SPD meggyengült, ugyanakkor a Zöldeket két tehetséges politikus vezeti Robert Habeck és Annalena Baerbock személyében. A zöldpárt szavazóbázisa mára középkorú, jómódú német polgárrá öregedett, akinek azonban fontosak az egykori harcos zöldpárt értékei. Ez a párt tehát tehát önmagában, kultúrájából adódóan radikálisabb, mint a CDU/CSU.
De a CDU/CSU tagságnak is szimpatikusabb egy markánsabb, karakteresebb politikus, mint a langyosvíz AKK vagy Laschet. Merz is lényegében ezzel kampányolt, és Söder is azért merülhet fel komolyan kancellárjelöltként, mert egy karakteresebb és ezáltal a tagság számára hitelesebb politikus.
A meccs persze nincs lefutva, Merkel hatalma bőven elég ahhoz, hogy Södert végül partvonalra szorítsa, de megint nagyon szoros a meccs és kiderülhet, hogy van határa a Merkel-lieblingek támogatásának is.
A leendő Merkel utódra ráadásul döntéshozatal vár. Az amerikaiak által felvállalt ütközések Putyinnal és Kínával, az EU előtt álló kihívások még Merkelnek is nehézzé tennék a “merkeln” alkalmazását. Nekünk innen Magyarországról ez a meccs persze majdnem tét nélküli, a gyarmatok helyzetére a gyarmattartó kormányváltása legfeljebb áttételes hatást gyakorolhat.
