Diétás Magyar Múzsa a Fingszagrendet adományozza Szarka Gábornak, a Színház és Filmművészeti Egyetem kancellárjának.
Mint ismeretes, a Fingszagrendet azok kaphatják, akik magatartásukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország továbbra is kellemetlenül fingszagú hely maradjon.
Szarka Gábor kitüntetésén sokat gondolkoztam. Természetesen attól a pillanattól kezdve, hogy kiderült, hogy ő lesz az SZFE megszállásának egyik vezetője, több üzenet is jött, hogy azonnal Fingszagrendet neki. A Fingszagrend viszont nem lincselési eszköz, nem a jobboldal ostora. Például csendben, de követjük az előválasztás-összefogás folyamatot, mert ott is érik pár Fingszagrend. Senkinek nem fogunk Fingszagrendet adni azért, mert valakiknek nem tetszik, amit csinál. Továbbá nem kap Fingszagrendet azért sem valaki, mert azt csinálja, ami a feladata, még akkor sem, ha ezt a NER szabta ki rá. Ilyen alapon naponta több tucat Fingszagrendet oszthatnánk ki, ami elvinné az egészet a hecc irányába, és elveszne az a cél, hogy megmutassuk, hogy mi az igazán fingszagú abban, amit tett vagy mondott.
Szarka Gábor életrajzát megnézve az ideális középvezető bontakozik ki előttünk. Egyetemista korától kezdve aktív, láthatóan mindig helyezkedik, és ennek meg is van az eredménye. Bejárja a vezérkari tiszti kinevezéshez vezető karriert, NATO-tanfolyamokon vesz részt, megtanul franciául, angolul. Eközben parancsnoki képzettségeket szerez, vagyis ő a NER olyan alakjai közé tartozik, akiknek van tényleges, iskolában tanult, rendszerezett vezetői ismerete. Időben észleli, hogy a katonaságból a civil életre kell váltani, ha nem akar 55 éves koráig tábornoki kinevezésre várni, majd onnan szépen nyugdíjba menni. Át is vált előbb a diplomáciai majd a kormányzati vonalra.
Önmagában tehát a kancellári kinevezése nem kellene, hogy azzal járjon, hogy az SZFE-nek rossz lesz. Kapnak a nyakukba egy kemény, pragmatikus vezetőt, aki kellő diplomáciai képességek és határozottság birtokában akár még használhatna is az iskolának, megtörve rossz beidegződéseket, keresztülverve hasznos újításokat.
Csakhogy már az első megszólalásaiból kiderül, hogy ha vannak is diplomáciai képességei (elvégre a korábbi párizsi magyar katonai attaséról beszélünk) azokat eltette a fiókba. Beszól, provokál a kezdetektől, ekkor kapjuk az üzeneteket, hogy adjunk már neki Fingszagrendet. Miután azonban pozíciója ellenére ő csak végrehajtó, kivártunk vele.
Aztán tegnap leült a HVG-vel beszélgetni és ez derült ki:
“Felháborítónak nevezte Szarka Gábor, hogy az SZFE-től fizetést kapó oktatók kampányoltak az ellen, hogy fiatalok felvételizzenek az intézménybe. A kancellár szerint valójában a mesterek rántották ki az egyetemről a saját tanítványaikat. Ő úgy látja: a hallgatókat valójában nem érdekli, ki a fenntartó, és nem érti, hogy mi a probléma, ha most jobbak a lehetőségek náluk, mint korábban.”
Na, számomra itt bújik ki a szög a zsákból. Ez ugyanis a sima zsoldos mentalitás.
Érdekes módon még ennek is van ám haszna, méghozzá az, hogy a magyar művésztársadalom elérkezett egy határhoz, ahova már rég el kellett volna érkeznie. A magyar művésztársadalom ugyanis évtizedek óta abban él, hogy ő kritizálhat és beszólhat, de őket ettől az államnak el kell tartania, mert ő a művész. Ez az a kérdés, amelyet Szarka Gábor mondatai a felszínre hoznak. Ugyanis az SZFE-t otthagyó tanárok azok, akik nem az engedélyezett forradalmárság kebelében maradnak, ami nálunk “nemes” hagyomány, hanem legalább néhányuk kénytelen azzal szembenézni, hogy kevesebb pénze lesz, rosszabbul fog élni, mert felemelte a hangját. Nem az lesz, hogy vidékre kell szerződnie, vagy eldugják valami rajzfilmcéghez szinkronizálni. A NER választás elé állította és választott. Megköszönhetik Szarka Gábornak.
Szarka Gábor Fingszagrendje ugyanis azért jár, mert kimondta: a NER katonaság, méghozzá zsoldoshadsereg. Normális társadalomban ugyanis az államtól kapott fizetés jár ugyan bizonyos lojalitási elvárással, de semmiképpen sem a “Maul halten und weiter dienen” (pofát befogni és tovább szolgálni) kötelezettséggel.
Szarka ezredes számára az SZFE az a hely, ahol a zúgolódásnak a körletben, lámpaoltás utáni húsz percben (utána beüvölt az őrmester, hogy pofát befogni és aludni) illetve az ébresztő és a sorakozó közötti pattogós félórában van helye. Tettleg zúgolódni az enyhébb esetben szolgálatmegtagadás, súlyosabb esetben árulás. Innen kapod a pénzed kopasz, és rajongva tisztelegsz a zászlónak, vagy két hónap kaszárnyaáristom, kétnaponként dupla őrszolgálattal. Majd megtanulod mi a rend meg a fegyelem.
Ezt a legnagyobb természetességgel nyilatkozza, felháborodva azon, hogy innen kapja a fizetését és nem lojális a tanár. Ezért jár neki a #fingszagrend mert teljesen pőrén, mindenki számára láthatóan mutatja meg nekünk a NER egyik lényegét, amely már megvolt Kádár alatt is, és létezett a Kádár és a NER közötti időszakban is. De a NER-ben újra, nyíltan kimondott rendező elvvé vált. A fegyelmezett helyezkedés előrébb való minden szakmai, művészi, emberi értéknél. A NER-ben ezerszer inkább egy katona irányítson egy színművészeti iskolát, mint hogy ott bárki be merjen szólni. Hogy nem lesznek színészek? Majd kivezénylünk valakit. Jár a #fingszagrend.
