Mint ismeretes, a Fingszagrendet azok kaphatják, akik tevékenységükkel hozzájárulnak ahhoz, hogy Magyarország továbbra is kellemetlenül fingszagú hely maradjon.
A Fortepan archívum az egyik nagyon szép példája annak, hogy jó szándékú, a hazájukért és a magyar kultúráért tenni akaró emberek milyen értékeket tudnak teremteni. Pénzben kifejezhetetlen értékű munkával teszik a magyar múltat kézzelfoghatóvá. Mindegy, hogy valaki csak nézegetni akarja, hátha megtalálja a papát egy felvonuláson vagy futóversenyen. Hasznos lehet egy kutatónak, aki látni akarja hogy nézett ki valójában az a korszak amit kutat, vajon tényleg kihajtották úgy azt a gallért azon az egyenruhán ahogy a szabályzatban van vagy maradt a régi szokás. De hasznos lehet egy művésznek is, aki színdarabot, filmet, balettet rendezne, regényt írna, szobrot faragna, a korabeli alakokat ábrázolva, a korabeli hangulatot átvéve.
Mindez azért lehetséges, mert egy csomó civil gyűjti, rendszerezi, leírással látja el ezeket a fényképeket. A Fortepan archívum mára intézménnyé vált, ha előkerül egy doboz a padlásról, ahol a dédpapi, akit Kálmánhegyi helyett még Kammerhubernek hívtak, felpödört bajusszal, önkéntes tűzoltó egyenruhában, a leszármazók már tudják, hogy érdemes ezeket a képeket odaadományozni, mert jó helyen lesznek. A Fortepannál digitalizálják, rendberakják őket, és lehet csak megcsodálja valaki azt a kapitális bajszot, de lehet valaki majd felhasználja az önkéntes tűzoltókról (vagy a bajuszviselési szokásokról) írt szakdolgozatához. Mindenképpen a magyar kultúra része marad, ahelyett hogy lassan elporladna valahol.
Igen, biztos van a fotók között olyan, amelyeket az MTVA valamelyik jogelődjével munkaviszonyban álló fotós készített, munkaidőben, a munkagépén, munkavégzése közben. Én azért finoman szólva szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy az MTVA ezt a képek nagy részével kapcsolatban bizonyítani tudja.
Ha nem lenne a Fortepan, az MTVA a Fortepanon fent levő a képek nagy részéről azt se tudná, hogy 1) létezik 2) ki, hol és mikor készítette.
Ezért aztán az MTVA, amelyre mi adófizetőnk átlag három naponta odaadjuk egy lottóötös árát, megpróbálja befenyíteni a Fortepant, hogy akkor itten hét baj lesz, mert azok a fotók az MTVA fotói. Mindezt úgy, hogy kiderül a válaszlevélből, hogy a fényképek egy részéhez egész biztosan semmi közük, nem is tudnának róla, ha az MTVA költségvetésének ezrelékéből működő, önkéntes Fortepan nem találta volna meg őket.
Sajnos ez tipikus fingszagú magyar jelenség. Normális országban a Fortepan munkatársai normális állami fizetést kapnának, vagy épp az MTVA-nál Hírhamisító Dániel nem kocsimosót venne, hanem mondjuk megbízási szerződést kötne a Fortepannal, hogy gyerekek nézzétek át a mi archívumunkat is, kössünk egy olyan szerződést, hogy amit mi adunk át, azt pénzét árulhatjátok, a saját cuccal meg csináltok amit akartok, tegyük ezt be egy közös adatbázisba, reklámozzuk angolul is, mi ebbe be tudunk szállni pénzzel…de hagyjuk is.
Mert a fingszagú megoldás az, hogy akkor einstand, kikapartátok a gesztenyét, lomtalanításokról, hagyatékokból összeszedtétek az állományt, és akkor az most a miénk, különben be lesztek perelve.
Mindenesetre nagyon szerencsések, hogy a Fortepannál kultúremberek vannak, mert van olyan hely, ahol ezért nem finom iróniával megírt válaszlevél, hanem ún. csicskalángos jár.
Meg persze egy #fingszagrend.
