Úgy tűnik, ma egy ilyen ellenzék-kibeszélő napunk van. Jött egy jó komment, a szerzője majd szól, hogy írjam-e ki a nevét, de annyi jó gondolat van benne, hogy külön posztban reagálok rá. Idézőjelben a komment, közte én (mármint a Vezérfőszerkesztő)
Oroszországról és Putyinról nagyon jó dolgokat mond, látszik, hogy ért hozzá. Magyarországhoz és Orbánhoz viszont nem. Orbán nem Putyin hasznos idiótája, hanem legnagyobb magyar tanítványa, aki nyíltan és tudatosan mellette áll.
Az óriáskígyó gyorsan támad és aztán lassú szorítással öl. Izmai az áldozat minden kilégzésénél összébb és összébb szorulnak, a végén pedig megfullad. Nem szép halál.
Olvasgatom az Azonnalin a vajon milyen lesz a 2020-as évek cikksorozatot, és eddig Puzsér Róbert cikke tetszett a legjobban. Kádár Barnabásé is jó, Demeter Szilárdé tanulságos, Vona filozofikus. Mindegyik cikk megmutatja azt, hogy a művelt Európa értelmisége, köztük a fenti urak, valójában nem a jövőn gondolkozik, hanem saját magán.
Olvastam az Azonnalin Németh Martin politológus-hallgató epeömlését arról, hogy nem is történt igazi ellenzékváltás, és hogy ő elitellenes és húzzon az elit és kezdjünk valami újat.
Pár napja fellángolt itt a vita, mert le találtunk hülyézni egy pártot és utána vitába keveredtünk a zöldpolitikájukat propagáló egyik területi szervezetükkel. Következzék pár gondolat a zöld forradalomról.
Érdemes elolvasni ezt a cikket Techet Pétertől az Azonnalin. Röviden arról szól, hogy a polgári liberális (tehát a nyugat-európai fogalmak szerint jobboldali) Neue Zürcher Zeitung (NZZ) amely német nyelvterületen kb. azt a szerepet tölti be, mint az Economist az angol nyelvterületen, elkezdett jobbra tolódni, legalábbis egyes vélemények szerint.
