Különösebb eredményt senki nem várt a minicsúcstól, talán még Merkel sem. Orbán egyelőre viszont örülhet: folytatódik az a zavaros, amiben ő nagyon tud halászni.
Ahogy az előző részben már említettük, a múlt század eleji amerikai és a mostani európai bevándorlás között van egy nagyon jelentős különbség. Az Amerikába érkező európaiak között voltak nagy különbségek (mondjuk egy evangélikus norvég halász, egy szicíliai katolikus szakács és egy lembergi zsidó cipész között) mégis, alapjaiban hasonló kulturális gyökereik voltak.
Száz évvel ezelőtt a világtörténelem legnagyobb népvándorlása zajlott az Atlanti-óceánon. Naponta a kötöttek ki New Yorkban a hajók, amelyekből magyarok, írek, olaszok, lengyelek, oroszok, baszkok, zsidók, szlovákok ezrei szálltak ki minden nap, hogy megkapják az Amerikai Álmot. Első találkozásuk Amerikával az Ellis Island-en épített befogadóállomás volt.
Pont egy éve kezdődött a “menekültválság”. Éjszakázó kormányfők, vándorló tömegek, kapkodó titkosszolgálatok, végkimerülésig túlórázó rendőrök, drámai tudósítások, mindenki emlékszik ezekre.
