A Kelet és a Nyugat közötti közvetítő szerep már a Kádár-korszak óta az egyik fő mítosza a magyar kül- és gazdaságpolitikának. Akkoriban egyébként volt is némi realitása a dolognak, hiszen a "legvidámabb barakk" valóban érdekes volt mind a nyugati befektetői és politikai köröknek, mind a Szovjetuniónak.
